Magyar Hirnök, 1964. július-december (55. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-01 / 40. szám
8. OLDAE MARTAIT TTnWrtF A GYtlRÜ VILÁGTÖRTÉNETE fáraó gyűrűjét kezéről, és JóA gyűrű mint jelkép és mint ékszer a történelem során sok változáson ment át. Először a bronzkorban készített a kezdetleges ember gyűrűket. Kiásott csontvázak ujjain és a hamvvedrekben megtalálták a halottal eltemetett ékszert. A gyűrű viselete főként Keleten dívott, különösen a közel-keleti országokban, Egyiptomban és Mezopotámiában. A hatalom birtokosai pecsétgyűrűt viseltek. A pecsételésre használt, jellel ellátott fémet láncra akasztva a nyakukon viselték. A fejedelmek pecsétnyomó ábrái rendszerint az ifjú Napot jelképező skarabeuszt ábrázolták. Ez a pecsétgyürüforma Egyiptomban honosodott meg. A gyűrűt eleinte a bal kéz negyedik ujján, az úgynevezett gyűrűsujjon viselték. Ennek oka az a babonás hiedelem volt, hogy ebből az ujjból egy ütőér vezet egyenesen a szívbe, és igy kiváltképp alkalmas érzelmek közvetítésére. A kör a mindenségnek, a tökéletességnek a jele. Látszólag köralaku a Föld, a Nap, a Hold, és a bolygók is kör alakú szférákban mozognak. Ez a képzet csatlakozik az évszakok örökös váltakozásá: hoz, tehát az örökkévalósághoz. A rómaiaknál a szavak rokonsága is igazolja e képzetek kapcsolódását: annus - év, annulus - gyűrű. A gyűrű vallási mítoszoknak is kedvelt tárgya. Az első gyűrű a görög mitóSzok szerint Zeusz képzitette Prométheusz számára, mégpedig a titán bilincseinek vasából. Thézeusz, Attika legendás hőse azzal bizonyítja isteni származását, hogy gyűrűjét a tengerbe dobja. A mondák általában azt hiszik, hogy a gyűrű a hűség és a szövetség jele. Egybefüz, összekapcsol, odaláncol. Ezt a legendát erősiti Szamosz tirannusának, a diktatórikusán uralkodó Polükratésznek a legendája is. A zsarnok legféltetettebb kincsét, pecsétgyűrűjét veti a tengerbe, hogy kettejük szövetségét felújítsa. De a gyűrűt másnap egy halász visszahozza: egy hal gyomrából szedte elő. A tengernek nem kell a fejedelem szövetsége, és a végzet be is teljesedik: ellenségei megölik a zsarnokot. A mondát számos kötő fedogozta. A bibliában a gyűrű a hatalom jelképe. Midőn a fáraó Józsefet helytartójává teszi, igy szól hozzá: “íme, fejedelemmé teszlek egész Egyiptom földjén — és levéve a zsef kezére tette.” Nagy Sándor haldokolva örökségképpen hadveziésének, PerdikkasznElk ujjara húzta gyűrűjét, jelezve; Tiled a hatalom! A későbbi héber mondáknak kedvelt témája a legendás Salamon király gyűrűje. A hit szerint ez az uralkodó gyűrűje segítségével i-gázza, le a természetet, sírjában sárkánydk őrzik, és az egész világnak ura lesz, aki e gyűrű hirtclkáfba jut. Plató több helyen szól a gyűrű mágikus erejéről. így Giügász lydiai király gyűrűje a fejedelmet láthatatlanná varázsolta ha a követ befelé fordította. Áz ujjaíkon viselt karikáknak jelentős szerep jutott a keresztény misztikában is. A pápai hatalom egyik jelképe az “annulus piscatorius” — a halász gyűrűje. Alkalmazásáról először az 1265-ből származó dokumentum számol be. Eszerint IV. Kelemen pápa használta a pápai levelek és a kegyelmi cikiratclk hitelesité'sére. A gyűrű Szent Pétert ábrázolja* amint bárkájáról bevonja a szimbolikus haház hatalmának és gazdagsálászhálót. A kereszténység nem mindig kedvelte az ékszerek divatját. Szent Jeromos kesedagabb papok teieaggatjáik kezűket gyűrűkkel. Idővel azonban — különösen az egygántík növekedésével — a kereszténység urai átveszik a pogány, illetőlég más vallásokból származó jelképet. I. Miklós pápa szól először a gyűrűről mint a püspöikck és az egyház misztikus házasságának, titokzatos vallási egyesülésének jelképéről Ezután alakult ki a püspöki gyűrűik legendája. A püspökeik:. arany gyűrűiket antik kövekkel ékesítették .A püspöki gyűrűk után általánossá vált a papi gyűrű használata. Az avatási szertartásban a püspöküket a “gyűrű és pásztorbolt” szavakkal fogadják és pásztorgyűrűrnek nevezik. Az apácák a gyűrű által lépnek misztikus frigyre Jézussal. A gyűrű mágikus babonás alkalmazása igen gyakori. Az egyiptomi csillagjósok szerint minden állatövnek egy sajátos élklkő felel meg. Babonás népeknél jósoltak a gyűrűvel. A latin népeknél szokás volt az ajándékba ka pott jegygyűrűt a házasság előtt felpróbálni. Ha a gyűrű nagyobb volt a második ujj perecnél a férj zsarnok lesz, verni fogja asszonyát. Ezért, hogy. a bajt megelőzzek a gyűrű a földre ejtették; igy próbálták kijátszani a rossz rüen panaszolja, hogy a gazThursday, October I, 1964 sorsot. Ha az asszony a férje előtt halt meg és a gyűrűt vezéreik a győzelem vasgyürüjét viselték. vele temették, az özvegy férfi nem nősülhetett újra. A má’gikusrck hitt ékszert gyakran használták kuruzslásra is. Gyulladásoknál a seb felett körözték, vagy megérintették vele a fájdalmas testrészt. De alkalmazták nyavalyatörés és reumatikus fájdalmak esetében is. Ehhez azonban nem a jegygyűrűt használtak, hanem e célra koporsóból . ‘kihúzott szegből vagy patkószegből kovácsolt gyűrűit. Á középkor szelleme Ikülcnicselii kedvezett az effajta babonáknak, a legülönfélébb “anulusokat” használták szemmel verésnek, átoknak, általában a gonosznak az elhárítására, és mindenfajta gyógyítás célzatával. A gyűrű a legősibb idő óta az egymást eljegyzés szimbóluma, következésképp a há- i zasságé is. A római ifjú gyű-1 rüt küldött választottjának a szerelem vagy a házassági szándék “jegyeként” és a nő aztán a jegyet bal kezének negyedük ujjára húzta, bízván a szívbe vezétő ér legendájában A nemesség és a hatalom j eleként a római szenátorok a szenátusi gyűrűt viselték. A gyűrű viselete meg különböztette a szabad polgárokat a rabszolgáktól. A győztes had-A pecsétgyűrű használata jogi, politikai aktus. Hitelesiti a szerződést, az adományozó, az eladó, a vásárló személyét, az örökséig dokumentumát. A talizmángyürülk alkalmazásának köre a benne foglalt kövek minemiüiségétől függött. Anglia uralkodójának, III. Henriknek a gyűrűje birtokosát legyőzhetetlenné és sérthetetlenné tette, A lovagi tornák győzteseit gyakran gyűrűvel jutalmazták. A királyok gyűrűjüket hagyományozták utódaikra, a jogos trónöröklés bizony békaként. A királyi gyűrű az uralkodó és a nép, illetve az alattvalók misztikus eljegyzésének jegye. A dózsé'k Velence ünnepén gyűrűt hiajitcttlak a tengerbe — a városnak a tengerrel való eljegyzése jeléül. A francia forradalom után a gyűrűket már nem aranyból lés ezüstből, hanem vörösrézből, acélból és vasból készítették és kövük nem gyémánt lés rubin, hanem a lerombolt Bastille kődarabkái. Korunkban a gyűrű misztikája és babonája már-már elveszett. Megmaradt ékszernek, divaitciklkmek. Csupán egyetlen formáiban őrzi az elmúlt köreik hagyományainak emlékét; a szerelmes ma is gyűrűt ajándékoz kedvesének az egyesülés a,z el nem múló szerelem jelképeként. FIGYELEM! AZ OKTÓBER 10-IG TAKARÉKBETÉTRE ELHELYEZETT ÉS EGY NEGYED ÉVEN AT BENTHAGYOTT PÉNZE UTÁN OKTÓBER 1-TŐL FIZETÜNK KAMATOT. NATIONAL BANK TELJES BANK SZOLGÁLAT MEMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORPORTION SZERELEM kefArjai J ■ , • , . : • / ' A -* t , ,'U '■ V . , , >• Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Akkor én mindent odaadtam neki, amivel bírtam, pénzt, szóval mindent, mindent. És ő cinikusan' zsébrevágott minderit és elrohant anélkül, hogy engem még egyszer* kebelére szorított, yagy gyermekére csak egy pillantást vetett volna. — Szégény Edith, -— ftiondta Rózsika mély' részvéttel. -— Milyen Sokat szenvedhettél. Borulj keblemre, hadd vigasztaljalak rrieg. ' . r . I Rózsika megölelté barátnőjét és^ "ebben a pillanatban a maga bajáról egészen megfeledkezett. * i ’ i J ; - j, — Sokat szenvedtem, többet, mint akárki ezen a földön, — nyögte Edith és sírva hajtotta fejét barátnője keblére. — Oh, Soltész Feri, ezért felelni fogsz az Isten itélőszéke előtt. Edith a párnákra hanyatlott vissza. Rózsika pedig hirtelen mély megdöbbenéssel nézett rá. Hamarjában szólni is alig tudott. — Soltész Feri, Soltész Feri! — rebegte, mikor végre öszszeszedte rhagát. — Ezt a nevet mondtad? — Igen, igy hívják jelenleg azt a mélyen sülyedt embert. ' G- *■ is lesz, — szólt Rózsika kjnyörögve. — Amit kívánok tőled, az nem más, mint az, hogy színlelj betegséget és mondd, hogy hivják el a doktor urat. Ezt a pillanatot ügyesen felhasználva Morvay szobájába lopózom és ha csak öt percig lehetek ott egyedül, akkor két emberélet meg lesz mentve a haláltól. Edith, drága Edith, sokszor mondtad, hogy szeretsz, most itt az idő, hogy ezt tettel is bizonyítsd. És ha megteszed az Isten is megáld érte. A beteg még egyszer fölemélkedett. Keble zihált és hörgött. : — Egy emberi élet legyen megmentve? —- nyögte alig hallhatóan. — Soltész Feri pedig vesztébe rohanjon? Oh, Rózsi ka, milyen rettentő választás elé állítasz engem. De hát legyen. Aki bűnös, az előbb-utóbb úgyis rajta veszt. A bűn büntetlenül nem maradhat. Nos, hát; Rózsika, megteszem, amit kívánsz. Nem 'kell betegnek színlelni magamat, anélkül is az vagyok. ‘ Rózsika néma meghatottsággal szorította meg Edith kezét. Majd a beteg homloka fölé hajolva, egy csókot lehellt rá. Érezte, hogy hideg verejték gyöngyözik rajta.-v- Mára elég, mondta. Élj boldogul. Bocsáss meg, hogy nyugalmamban háborgattalak és fogad köszönetemet az áldozatért, melyet érdekemben holo. Isten veled! Edith görcsösen megragadta kezét és visszatartotta őt. — Még ne menj Rózsika, — nyögte halkan. — Egy különös előérzet szorítja össze szivemet . . . úgy aggódom miattad... attól félek, hogy nem látlak többé. ígérj meg egyet, csak egyet... — Megteszek mindent, amit kivánsz! — kiáltott Rózsika őszinte odaadással. — Szólj, mit tehetnék éretted? — Óh, kedves barátnőm, — szólt most Rózsika, — ha ez igy van, akkor a te férjed a legelvetemültebb ember az egész földkerekségen. Akkor te egy sátáni gonosztevőnek estél áldozatul. Szegény, szegény Edith. Mennyire sajnállak. Erre már nem tudott felelni a fiatalasszony, mert újabb köhögési roham fogta el, mely egész testében megremegtette őt és véres habot hajtott szájába. Rózsika megtörülte zsebkendőjével a beteg száját és verejtékes homlokát és egy pillantást vetett az ápolónő felé, aki azonban már egy negyed óra előtt elhagyta helyét. — Edith, — suttogta Rózsika a beteg fölé hajolva. — Figyelj szavamra. Soltész Feri itt is borzasztó bűnt követett el. Gyilkolt, megölt egy fiatal nőt, aki társalkodónői minőségben val alkalmazva egy grófi házban és a gyanút másra hárította. Esi ezt a másikat én szeretem. — Szereted? Jó embernek kell lennie, mert angyalhoz csak angyal illik. — Oh, Edith, meg kellene halnom, vagy belebolondulnék, miként ezek a szerencsétlenek itt, ha nem sikerül megmentenem Aladárt, akit mindenekfölött szeretek. Van is már egy tervem, amelynek megvalósításában közre kell működnöd, Edith. Soltész Feri szándékait keresztezni kell. — Oh, hát mit követelsz tolóm? — kérdezte Edith elhaló hangon, miközben hideg borzadály rázta tagjait. — Azt kívánod, hogy megrontsam, akit egykor szerettem, vagy tálán még most is szeretek. Oh, Rózsika, ezt nem tehetem. — Hogyan? — kiáltott a fiatal leányka. — Még mindig szereted azt a nyomorultat, az emberiségnek ezt a fortéimét? Oh, Edith, ezt én teljesen lehetetlennek tartom. — Nem tehetek róla, de igy van — erősítette meg Edith bágyadt hangon. Te is szeretsz, Rózsika, de óvjon meg tégedet az ég, nehogy valaha úgy járj, mint én és elátkozni kényszerülj azt az embert, akit szeretsz. De ha ez valamikor bekövetkeznék, akkor magad is úgy leszel, mint én; meghalsz első szerelmedért, de el nem hagyod, — Edith! Ne tagadd meg első kérésemet, mely talán utolsó —- Utolsó kívánságom nem engemet , illet, hanem gyermekemet. í — Hisz már nincs gyermeked, mert , . . hogy is mondjam csak? . . . — Azt akarod mondani, hogy vizbe öltem? Igen, kétségbeesésemben vízbe dobtam és magam is utána ugrottam, de utóbb úgy értesültem, hogy kifogták, életrekeltették és most a lelencházban van. Nem tudom, mi lesz belőle, ha én is mőghalok. , : , JMggi — Élni fogsz, Edith! — Nem, — csóválta Edith a fejét. — Nem akarok tovább élni, csak gyermekemet sajnálom. Gondoskodjatok róla. — Ezt megígérem neked, — szólt Rózsika meghatottam — Felkeresem a gyermeket, de szólj, fiu-e, vagy leányka?? — Fej fogom hát keresni fiadat, ha Isten segítségével kiszabadulhatok ebből a szörnyü házból. Esküszöm, hogy, anyja leszek fiadnak, ha még él. — Oh, én érzem, hogy még életben van, —' felelt Edith és szemei még egyszer felcsillantak. — És most fogadd legforróbb köszönetemet, Rózsika. Gondoskodjál gyermekemről és óvd meg őt minden rossztól, de leginkább apjától. s: Zokogás fogta el a szavát, de már a következő percben újra összeszedte magát s a hálaérzet felindulásában megragadta Rózsika kezét s mielőtt ez meggátolhatta volna, egy forró csókot nyomott rá. — Isten fizesse meg, amit eddig értem tettél és amit még még tenni fogsz a jövőben. És most térjünk át a kívánságodra. Jól van. Tudom már, mit kivánsz. Meg lesz. Tizenkét óra tájban, a szellemek órárájában, ide fogom hivatni az orvost. Rózsika még egy pillantást vetett rá, aztán megfogta a kezét. , , . ,.............. — Isten veled Edith! — Rózsika! — kiáltott Edíth és még egyszer megragadta a fiatal lány kezét. —- Isten vezéreljen. Légy ebben az életben szerencsésebb, mint én voltam. Szivem mélyéből kivánom, hogy szerelmed ne a szerencsétlenség, hanem a boldogság kutforrása legyen számodra. Isten veled! ijranra — A viszontlátásra, — súgta Rózsika. Erre Edith szomorúan csóválta a fejét. — Nem — mondta, — ezen a földön már nem. Én még ma meghalok. Élj boldogul, Rózsika, Isten veled örökre! Még egy meleg kézszoritást váltottak egymással és Rózsika kisurrant a teremből. Az ápolónő aludt és igy a fiatal lányka észrevétlenül juthatott vissza szobácskájába. Órája nem volt, de számítása szerint nem lehetett több, mint legfeljebb tíz óra. Tehát még két óra hosszáig várakoznia kell. Oh, milyen hosszú idő. Két egész óra annak, akinek még egy perc is örökkévalóság. Az ablakhoz lépett és kinézett a sötét éjszakába s a vasrácshoz szorította forró homlokát. Ettől fogva, úgyszólván, percenkint számította az időt és nehéz szívvel várta az éjfélt. Végre a kápolna toronyórája elütötte a tizenegyet. Most tehát közeledik a válságos óra. Most figyelnie kell mnidenre, ami történni fog. Az ajtóhoz húzódva, kissé kinyitotta azt, hogy jobban hallhasson. Nem kellett sokáig várnia. Körülbelül egy negyedóra múlva gyors lépteket hallott a folyosón. Biztosan az ápolónő siet az orvosért. Rózsika a sötétség védelme alatt kilopózott a cellájából, lement a lépcsőn és a földszinten oly helyen húzta meg magát, ahonnét mindent hallott, őt azonban nem láthatta senki. Az áploónő csakugyan kopogtat tott a doktor ajtaján, aki még ébren volt és jelentette neki, hogy az angol nő igen rosszul van. Morvay azonnal kész volt, hogy elmenjen hozzá, addig is, meghagyta az ápolónőnek, hogy huzza ki alóla a párnát, mert igy előbb meghal, amit nem is bánt, mert hiszen nem sokat fizettek érte. — Nyomorult, — mormogta magában Rózsika. — És ez az ember a becsületest játsza és az emberiség jótevőjének adja ki magát. De Edith még nincs odáig, hogy meghaljon. Csak azért hivat téged, hogy egy förtelmes merényletet meghiúsítsak. Az ápolónő visszatért Edithhez. Rózsika pedig dobogó szívvel várta a továbbiakat. Morvay megígérte, hogy elmegy a beteghez. Talán csak be fogja váltani a szavát? A nyomorult ember nem azért fog odamenni, hogy segítsen rajta, hanem azért fog odamenni, vájjon meghalt-e, vagy talán elő is akarja segíteni a halálát. Csakhamar léptek zaja hallatszott. Morvay tehát jött. Hideg borzadály futott végig Rózsika tagjain. Csak őt ne vegye észre. Rémületében már arra gondolt, hogy milyen mentséget hozzon fel, ha csakugyan észrevenné őt? Ezalatt a doktor végigsietett a folyosón, anélkül, hogy körülnézett volna. Hogy gondolhatta volna, hogy Rózsika itt a közelben van elbújva és lesi az alkalmat, hogy dolgozószobájába surranhasson? Rózsika megkönnyebbülten lélegzett fel, midőn látta elmenni a doktort. Megvárta, mig felmegy a alépcsőn az emeletre, aztán előjött rejtekhelyéről. Most csak az volt a kérdés, vájjon Morvay nem zárta-e be dolgozószobájának ajtaját és nem vitte-e magával a kulcsot? Nesztelenül, remegve és még a legkisebb neszre is összerezzenve, húzódott a doktor dolgozószobájába. Lélekzete elakadt, amidőn megnyomta a kilincset.
