Magyar Hirnök, 1964. július-december (55. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-01 / 40. szám
6. OLDAL MAGYAR ITTRNfiK Thursday, October 1, 1964 Jó, ha ezt is tudjuk KÉRDÉS. — A Johnson kormányzat ellen mostanában a leghangosabb vád az, hogy nem igyekszik az államháztartás egyensúlyának megőrzésére, vagyis hém törődik azzal, hogy az évi gazdálkodás deficitre vezet és az államadósság növekszik. Mennyiben veszélyes a mostani magas államadósság? FELELET: — A pénzügyi! gazdasági és politikai szakértők nézetei eltérőek, mindenki aszerint itél, nogy milyen arányban van a nemzeti adósság a nemzeti gazdaság alakulásával. Egy bizonyos: az egész mostani 'évszázadban a szövetségi kormány és az állami és helyi kormányzatok kiadásai nagyobb mértékben nőttek, mint a nemzeti gazdaság. Közvetlenül a második világháború előtt az országos kormány körülbelül 9 billió dollárt költött. Ez 9 százaléka volt a nemzeti összjövedelemnek. 1955-ben az országos kormány költségvetése a nemzeti jövedelemnek 17.4 százalékát tette ki. Ma 18.4 százalék, de ha hozzávesszük az államok és a helyi kormányzatok kiadásait, a nemzeti jövedelemnek 32.6 százalékát veszik igénybe a hatóságok és hivata; lók. Ami pedig a nemzeti adósságot iiieti, ez a második világháború óta növekedett ugyan, de összehasonlítva a nemzeti jövedelem növekedésével, százaléksze rüen kevesebbet tesz ki. Jelenleg a nemzeti adósság 313 billió dollár, a nemzeti jövedelem pedig 618 billió dollár. Félév alatt tehát ki lehetne fizetni az Egyesült Államok egész adósságát — ha lehetne 190 millió embernek félévig levegőből élni, kormányzat nélkül, biztonság nélkül ... Ez érdekes számadat, ha talán túlzottan humorosnak is tetszik. Mindenesetre gondolatot ébreszt ez a tréfás számítás: Vájjon trágikus dolog-e, ha . egy életerős embernek vagy egy egészséges vállalatnak feleannyi adóssága van, mint évi jövedelme? ! . . De nézzük a nemzeti adósság gyakorlati jelentősségét. A nemzeti adósságot nem kell sem félév aiatt. sem sok év alatt visszafizetni. Mindössze a nemzeti adósságlevelekre a kamatokat kell fizetni. Ezek a kamatok évi 11 billió dollárt tesznek ki. Mellesleg meg* jegyezve, a kormánykötelezvények túlnyomó részben .' amerikaiak birtokában vannak, tehát a nemzeti adós. ság kamatai bent maradnak az országban. Hogy milyen érzékeny adósság ez az évi 11 billió dollár kamat-adósság? Az országos kormány évi bevételének körülbelül 10 százaléka. Az egyén vagy vállalalat hasonló arányú megterhelése kamatfizetési kötelezettség által nem veszélyes, nem idézi fel csőd veszélyét. Ha ily könnyeddén fogjuk fel a nemzeti ^vedelem és a nemzeti adósság egymásközti viszonyát, az adósságnak egyre könnyebb elviselhetőségét, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a helyzet ily kedvező alakulása nem kis részben a dollár értékének hanyat■ lására vezethető vissza. Ugyanis a kamatokat “könynyebb” dollárokban kell fizetni, mint amilyen dollárokat kápott a kormány a kötvények kibocsátásakor. A DEBRECENI CASANOVA DEBRECEN. — A rendőrtiszti szobáiban karosszé'kben ül, vele szemben a riporter, akit a kíváncsiság hozott ide: vájjon mifajta férfi lehet az, aki nők tucatjait el tudja csábítani, ki tudja fosztani? Vigh Gyula 25 éves vasesztergályos. Középmagas, kopaszodó. Kissé tompa orr, vizenyősen kék szem. Amolyan tucatember formájú, akin nem akad meg a tekintet. A férfiember szeme legalábbis. De hát a női Ízlés kiszámíthatatlan. Először négy évvel ezelőtt bukott le különböző csalások és visszaélések miatt. Három és fél évet leült, a tavasszal kiszabadult és erősen megfogadta, hogy jó útra tér. Meglátogatta Kecskeméten élő feleségét, gyermekét, de nem maradt ott, csak néhány napig. Dolgozni nem akart, és nyugtalan vére tovább űzte. — Kérem, hiába fogadok én meg bármit, ha nőt látok, rögtön elvesztem az eszem. A nők rám különleges hatással vannak — mondja könyedén. — A nő az én végzetem ... Valóban nők buktatták le. Több feljelentés érkezett ellene. Házasságot ígért, majd kicsalta a hiszékeny nők pénzét s odébbállt. Mulatozott, végigjárta a Balatont, üdült Leányfalun, Budapesten, jobb társaságokba is befurakodott, katonai ügyésznek adva ki magát. Végül Debrecenben letartóztatták. Mindent beismert. Nem is lett volna értelme a tagadásnak, hiszen találtak nála egy feljegyzést. Minden nőismerőse nevét, pontos cimV; feltüntette. Azóta a rendőrségen ki is egészítették ezeket a feljegyzéseket, húsz oldalnyi vallomást tett. — De lesz negyven oldal is — mondja büszkélkedve a debreceni Casanova. —Hány nővel kötött ismeretséget, mióta kiszabadult? — Százhússzal. Kiszámítottam, hogy minden napra jut egy nő, mert négy hónap telt el azóta. Persze, ez nem reális számítás, kérem. Volt olyan ap, hogy öt nőt is megismertem. S voltak napok nők nélkül. Különösen a fürdőhelyeket kedvelte. Átrándult Hajdúszoboszlóra. — Ücsörgött a presszóban, a vendéglőkben, áldozat után kutatva, de a fürdőben csak reumás nők voltak, idősek. Volt egy csinos is. T. Julia, a kiszolgálónő. De van annak pénze? — Marcell Rodolphy! — állt Vigh Gyula hirtelen elhatározással a lány elé. — Én vagyok angol állampolgár, aki itt tanulni. Maga nekem tetszeni nagyon. Az enyém feleség nem akarna lenni? A fiatal, tapasztalatlan leány tágranilt szemmel nézett rá. Egy valódi angol gentleman! — És mit tanul? — Lenni orvostanhallgató! Papa gazdag. De régen nem irt. Van autó ... Aztán a mese a karambolról. Julia jószivü. Van neki egy kis pénzecskéje. S kér a papájától is. Kér a testvéré-Miller Republikánus alelnök-jelölt el van szánva, hogy eloltsa a "Statue oi Liberty" lángját Szeptember 7-én a “Munka Ünnepén” William Miller íTnlrb water jelölt-társa nyíltan állást foglalt magyarok, olaszok, lengyelek és egyéb Dél és Keleteuórapi népeknek az Egyesült Államokba való bebocsátása ellen, mikor élesen támadta Johnson elnök tervét egy tisztességes bevándorlási törvény alkotása érdekében, íme, Miller saját szavai: "Lyndon Johnson lörvényjavaslai-lerve arra irányul, hogy megszüntesse a jelenlegi megfontoláson alapuló bevándorlási törvényt és annak helyében kinyissa a gátakat mindenki számára, aki ebben az országban akar letelepedni és munkát vállalni . . "Give me your tired, your poor, your huddled masses yearning to breathe free...” Számos ismert politikai egyéniség élesen és nyilvánosan elitélte Miller felháborító kijelentését. íme néhány példa: John Brademas, Indiana állam képviselője: Mr. Miller elárulja, hogy nincs benne semmiféle tisztelet a nagy amerikai szabadsághagyományok iránt. Bevándorlók a világ minden részéből építették fel az amerikai nemzetét, amely szabad, és egységes, függetlenül az összetevő erők nemzetiségi eredetétől. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy egy Berlin-mintáju falat emeljünk az amerikai tengerpartokon ... Thomas J. Dodd, Connecticut állam szenátora: Mikor a Republikánus glelnök-jelölt megvádolta a demokrata kormányt, hogy az kinyitotta a gátakat gyakorlatilag mindenki számára, aki ebbe az országba akar jönni, és itt akar munkát vállalni, Miller nemcsak súlyos és felelőtlen valótlanságot állított, hanem rálépett a demagógia útjára . . . Az igazság az, hogy az uj tervezet le akarja rögzíteni a bevándorlási quóták számát annál a mérsékelt számnál ,amelyet a jelenlegi bevándorlási törvény előír.. John A. Gronouski, állami főpostamester: Miller Republikánus képviselő ezúttal valóban jól elvette a súlyokat. Mig az egyik percben sikra száll egy “megkülönböztető” bevándorlási törvény érdekében, amely kizárná a Kelet és Délkelet európai népeket Amerikából, a másik pillanatban lelkiismeretlenül házal és hizeleg azoknak a szavazatáért, akiknek szülei és nagyszülei az említett országokból vándoroltak Amerikába. John O. Pastore, Rhode Island szenátora: Alig tudom elhinni, hogy egy nagy politikai pórt, mint a Repüblikánüsok, egy ilyen embert jelölt az Egyesült Államok második legmagasabb hivatalára. Miller viselkedése és. kijelentései szégyenteljesek és tettei gátat akarnak emelni Amerikai és Amerikai közé, csupán azért, hogy esetleg reá szavaznának ...... Abraham Ribicoff, Connecticut állam szenátora: Miller alelnök-jelölt nézetei és kijelentései arra mutatnak, hogy ő fel akarja ujjitani azt a kicsinyes, elfogult és megkülönböztető politikai irányvonalat, amely a múltban felelős volt a bevándorlási törvények végzetes hibáiért. Az Egyesült Államok már régen, és véglegesen szakított a múlt hibáival, de Mr. Miller erőszakkal visszaidézi a múlt rossz szellemeit.” Wagner polgármester: Miller képviselőnek nincs, szive, sem érzései, hogy megértse az elválasztott családtagok tragikus helyzetét. Miller politikai állásfaglalása embertelen és tisztességtelen, így csupán egy felelőtlen demagóg viselkedik . . .. "Törvényes utón meg kell szüntetnünk a megkülönböztetéseket, amelyek utjai állják azoknak a tisztességes idegeneknek, akik Amerikába akarnak letelepedni.. "Ha egy nemzet, amelyet a bevándorlók építettek, egy kérdéssel fordul a bevándorolni szándékozóhoz, ezt nyugodtan kérdezheti: Tudsz-e hozzájárulni ennek az országnak a boldogulásához? , . . "De semmi esetre sem szabadna ezt kérdeznie: Melyik országban születtél?" Lyndon B. Johnson elnök, 1934 ALL AMERICANS COUNCIL Hon. Robert F. Wagner National Chairman Hon. Aloysius C. Falussy Chairman, Hungarian Division tői is később. Mert sok pénz kell az angol orvostanhallgatónak, aki eljegyzi. Vett már gyűrűt, de a Casanova aztán csak huzta-halasztotta a háházasságkötést. A vizsgáira hivatkozott. Majd ha ha diploma a kezében lesz. S Juliá gyűjtögette a pénzt szerelmesének. A balatoni üdülőkben már mint katonai ügyész mutatkozott be Vigh Gyula. A legjobb társaságba is befogadták. Gavallér volt, fizetett mindenkinek, szórta a pénzt. — Tudja, nem akartam én ebből hasznot. Csak élni akartam. Jól élni. Mert megszoktam én azt. Apám ékszerész volt meg földbirtokos, hát jól éltünk. Az általános után elvégeztem két gimnáziumot, majd vasesztergályos lettem. — Szép szakma. Miért nem folytatja? — Ugyan! — legyint. — Nem nekem való a munka. Én nem akarok dolgozni, megmondtam már. De nagyon I szeretek jól élni. Költekezni. , A feleségem is azért akar tollem válni. Mert hogy munkakerülő vagyok, nem gondoskodom róla — És nem tűnt fel senkinek, hogy maga... — Á, dehogy. Megtanultam én azt játszani. Egy katonai ügyész! Vagy orvos, ha kell! Diplomás ember. Nem nagy dolog kérem. S az emberek minden elhisznek. Csak az a fontos, hogy jó megjelenése legyen, fehér inget viseljen. Mert én kérem csak fehér ingben jártam. Én adtam magamra. És a duma, kérem. Főleg a nőknél. A duma. — Szóval a duma. Beszélni kell tudni a nők nyelvén. Meg keíll találni a hangot. Olyan ez mint a jó zenész, amikor rátapint a vendég nótájára. Csak a szemébe nézek, már tudom. No, ennek azt mondom, hogy külföldi vagyok, mert azokra bukik. Ének meg, hogy diplomás vagyok. Mert a diploma imponál a nőknek. Ez fontos. Aztán a figyelmesség. Kis ajándékok. Virág, cukorka, egy kis cukrászda, kölni. Erről soha sem szabad megfeledkezni. Elhallgat, mosolyogva hajol jól előre, valami eszébe jutott. — Tudja, nem kértem én mindig pénzt. Ha nekem pénzem volt, akkor nem kértem. Inkább én költöttem a nőkre. Megyek egyszer az utcán, itt Debrecenben. Találkozom egy csinos asszonykával. Rádiót visz. Odalépek, mondom neki: “Bocsánat, asszonyom! Engedje meg!” Ezzel elveszem tőle, füttyentek egy taxinak, hazaviszem a rádiót. Másnap virágot küldök, harmadnap csokoládéval jelentkezem fehér ingben, frissen, borotválva. A nóta vége? — Aztán az a buta Manci feljelent s lebukok. Az első nő, akit szabadulásom után megismertem. Bár sohase láttam volna meg. Nem kell szószerint venni, csak egy be nem fejezett cégtábla Macison, S. D.-ben és azt fogja ábrázolni: Madison Farmers. Ne engedjük, hogy a (joldwater párt eloltsa a fáklyát a Szabadság Istenasszonyának kezében
