Magyar Hirnök, 1964. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-02 / 14. szám

A messzi jövendő tit knit Thursday, 1964, April 2 fürkészi a imáit ismerője WASHINGTON. — A köz­véleménykutató részvénytár­saság küldöncei bekopogtat­nak egy házba és az ott ta­lált férfit vagy nőt vagy fiút vagy lányt kikérdezik egyről s másról. Mit gondolnak, dob­­.janak-e le robbanó és gyújtó­­bombákat a kommunista flszak-Vietnam fővárosára és gyáraira? “Igen” — “Nem”, j— “Nem tudom”. Legokosabb k három felelet közül a “Nem tudom”. A U.S. News cimii magas* Színvonalú washingtoni folyó­irat nem egyszerű polgárok­hoz fordul, hogy feleletet kap­jon sorsdöntő kérdésekre, ha­pern — tudókhoz és értőkhöz. Vájjon vannak-e ilyenek? — Vannak-e szaktudósok s szak­értők, akik a múltat helye­den értelmezik és a jövőt elő­­'e tudják látni? Arnold J. ’ ’oynbee világhirü angol tör­­lénelemtudósról ezt nem lé­iét mondani, hiszen ezt senki­­öl sem lehet és nincs kivétel, dégis, ha mindentudót nem kérdezhetünk meg, megkér­dezzük a sokattudót. És ilyen így pár társával, Arnold J. foynbee. Röviden bemutat­tuk: 75 éves, könyvek közt öregedett meg. Tízkötetes ta­nulmányt irt “A történelem tanulmányozása’’ címen. — 19$lrben kezdte el és 1954- len fejezte be. 30 éven át Sigazgatója volt az Angol Ki­rályi Nemzetközi Intézetnek. Elegalapított és megszerve­­ett egy történelmi, politikai ps diplomáciai kutat ő-intéze­­jlet, amelyet aztán ' beolvasz­tottak az angol küliigyminisz­­lériumba. Toynbee történelmi és po­­itjhai elméleteivel a ludomá­­tyos világ nem minden ponr ;on ért egyet, de tudományos tekintélyét az, egész, világ eh pmeri.. Ennek előrebocsátásá­val olvassuk most, mi a véle­ménye korunk fő sorsdöntő problémáiról. j jAZ EURÓPAI ÍR ABNEMZETEK JÖVŐJE j Én azt hiszem — mondja jToynbee —, hogy Oroszor­szág nem tudja megemészteni ’a közép- és keleteurópai nem­­fzeteket. Meg tudja emészte­­jii a Kaukázus és Közép- Ázsia népeit, mert ezek elma­­;radott népek, amelyeknek a ^Szovjetunió a civilizáció kapu­­jját jelenti. Egészen más a : helyzet Kelet- és Közép-Euró­­j pában. Az ottani, most orosz. ! csatlós sorban élő ngpek úgy I érzik — és joggal —, hogy! í ök a civilizációnak magasabb fokán állnak, mint az orosz1 \ nép. És jegyezzük meg ma-1 águnknak jól: Olyan nép, * ii amelynek magasabb a civili­­; zációja, végül is nem tud be­­l lenyugodni abba, hogy ala- i csonyabb civilizációju nép j uralkodjék fölötte. ; Igen ám, de hogyan lehet az ► orosz uralom alól felszaba­dulni? | Toynbee a közelmúlt esemé- j nyeire utalva felel erre a kér­désre : Nézzük Lengyeiország ese­tét. A lengyelek okosan jár­tak el. kiverekedték maguk­nak a fügegtlenség legna­gyobb lehetőségét, ami a kö­rülmények közt elérhető volt anélkül, hogy szakadás állt volna be köztük és az oroszok közt. Sikerült nekik elkerül-1 ni azt, amit a szovjet a ma­gyar nép ellen elkövetett, j Mármost felmerül a kérdés: mi következik még Közép-Eu- J répában ? Ilyesmik biztosan j meg fognak ismétlődni. Sok függ attól, hogy miképpen fog alakulni a helyzet Orosz­ország, Amerika és Németor­szág közt. Ha Oroszország bizhatna abban, hogy Német­ország nem fogja Amerikai segitséggel megtámadni, rá­ébredne arra, hogy a csatlós­országokat nem tudja meg­emészteni és ezért nincs ér­telme annak, hogy a csatlós­országok felett uralkodjék. MARAKODÓ KOMMUNISTA TESTVÉREK Az orosz-kinai konfliktus komoly-e? Erre a kérdésre a tudós azt feleli, hogy a szaka­dék még tovább ki fog mélyül­ni. Téves nézet, hogy itt csu­pán marxista elméleti nézet­eltérésről van szó és hogy a Kreml és Peking között csak abban a kérdésben van elté­rés, hogy mi módon kell elte­metni a szabad világot. Nem igy van. Az ellentétnek mé­lyebb okai vannak és ez idő­vel fokozatosan egyre világo­sabbá léS'z, amint Kína foko­zatosan függetleníti magát a Szovjetuniótól és később pe­dig szembe Is száll vele. így képzeli el a várható f ejlemé­­nyékét Toynbee: Először azt fogja mondani az oroszoknak Kina: Mi nem függünk tőle­tek. Aztán; Mi nemcsak füg­getlenek vagyunk tőletek, ha­nem erősebbek is vagyunk, mint ti. Aztán keményebb lesz a hang: Mi vissza fogjuk venni tőletek azt, amit ti el­vettetek tőlünk. Az oroszok tudják, hogy ez igy lesz és aggódnak. Tudják, a történelmi tényeket. Egyet­len európai hatalom sem ra­bolt annyit Kina földjéből, mint a nagy Szovjetunió. Az 1850 évi térkép azt mutatja, hogy kínai föld volt egy nagy része a mostani Szovjetunió kelet-szibériai részének, vala­mint a most orosz csatlós Kül­ső Mongólia. A kínaiak ezt nem felejtik el,, sohasem fog­ják elfelejteni. Háborút nem fognak kez­deni a szovjet ellen, amely­nek atombombái vannak. Más­képpen fognak eljárni. Min­denekelőtt kínaiakat fognak becsempészni azokra a terü­letekre, amelyeketre mint kí­nai területre igényt tartanak. Én — jegyzi meg ezen a pontön Toynbee — 1929-ben Kínából Szibérián át utaztam vissza Európába. Amig kínai földön voltam, mindenütt nyüzsgő embertömeget lát­tam. Aztán áthaladva a kinai­­orosz határon, az egyvágányú vasút mentén csak itt-ott lát­tam kis településeket. eMg­­döbbenő volt a különbség a né­pes Kina és a néptelen Szibé­ria közt — olyan, mint két vizszint, itt magas vizszint, ott alacsony vizszint. A két szint elementális erővel igyek­szik kiegyenlítődni. Minden kínai, kommunista vagy nem kommunista egyet­ért abban, hogy Kínának visz­­sza kell nyernie azt a helyét a világban, amelyet 1840 előtt, az úgynevezett ópium­­háboru előtt elfoglalt. A kí­naiak szemével nézve, Kina ősidőktől kezdve, egészen az ópium-háboruig a civilizált világ központja volt. 1840- ben az angolok megtámadták, aztán jöttek a franciák, azok is megtámadták, és a kínai­ak úgy érezték, hogy jöttek a világ másik részéből barbá­rok és a nyakukra ültek. Vé­rig alázva érezték magukat. És most tanúi vagyunk a mega hízottak f elágaskodásá­­nak.- Mármost: ha a kínaiak úgy vélik, hogy a kommuniz­mus hozzásegíti őket helyze­tük visszaállításához, támo­gatni fogják a kommunista rendet, mégha egyébként ez nem is tetszik nekik. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A SZOVJETUNIÓ A nagy kérdésről, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közt összecsapásra leszámolásra kerül-e sor, vagy meg tudnak-e férni egy­más mellett, Toynbee igy vé­lekedik: Amerika és a Szovjet viszo­nya idővel javulni fog. Közös érdekeik vannak. Az atom­monopólium közös nagy érde­kük. Ha nem tudják egymás közti viszonyukat elrendezni, idővel más országoknak is lesz atombombájuk és akkor Amerika és a Szovjet elvesz­tik a világ feletti egyedülál­ló hatalmukat, elvesztik a vi­lágproblémák elrendezésének lehetőségeit. Viszont,', ha egy­másközt meg tudnak állapod­ni, együttesen rendet tudnak teremteni a világon. Ez ép­pen eléggé nyomós ok arra, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió összeálljanak egymással. De felmerül a kérdés: Ha Amerika és a Szovjet össze­állnak, hogyan tudják mega­kadályozni, hogy Kina és más országok atomhatalmakká ne váljanak? Toynbee szerint erre ma megvan és a közeljö­vőben is meglesz a módjuk, de ha 20—25 évig késleked­nek,, már nem lesz módjuk Ki­re tökéletesebb gép, az au­tomatikus gép, az eszes gép, a határtalan munkaerővel bí­ró gép. Ez a gép kiszorítja munkahelyéről az embert és ma már tapasztaljuk, hogy sokakat nem munkanélküli­vé tesz, hanem alkalmazha­tatlanná. Sokan, nagyon so­kan vannak, akik megfelelő képzettség és eszesség vagy ravaszság hijján nem tudnak munkához jutni a gépek-ural­­ta gazdasági rendben. Ameri­kában sokan vannak szegé­nyek és ezek szegényebbek, mint Amerika szegényei va­laha is voltak. Merész állításnak tetszik ez s magyarázatra, megvilágí­tásra szorul. Toynbee megad­ja a magyarázatot: Régebben többen voltak sze­gények, többségben voltak, vagy legalábbis oly nagy volt a számuk, hogy sorsukra fel kellett figyelni. Ma a szegé­nyebb kisebb számban van­nak, kisebbséget képeznek és a társadalom megfeledkezik róluk. Egyszóval: Amerika nagyon gazdag és mégis, az öregeiről és a tartósan, állandóan mun­­kátlanságra kényszerülőkről nem tud gondoskodni a sza­bad gazdaság rendjének ke­retében. Ez tűrhetetlen álla­pot: szegénység a nagy gaz­dagság közepette. Ez az állapot nem tarthat soká. Eljön az idő — részben már itt is van —, amikor a társadalom, az állam átvállal­ja azokat a kötelességeket (az öregekkel és a munkanélkü­liekkel szemben), amelyeket a kereslet és a kínálat törvé­nye szerint működő szabad gazdálkodás nem tud teljesí­teni.' Amerika jövője a népjó­léti állam felé mutat. Johnson elnök hadjárata a szegénység éllen jó kezdet; ' -Egy pillantás a jövőbe, mi­kor az Egyesült Államokban nem lesz többé szegénység. Paradicsomi állapotok lesznek itt akkor? Amerika gazdag­sága, civilizációja még tovább fog nőni, erősödni? Minden attól függ, hogyan fog akkor élni az amerikai ember. Ha naponta csak pár órát kell dolgoznia, rengeteg szabad ideje lesz, mivel fog­ja tölteni az időt? Ez a nagy kérdés! Ha az amerikai em­ber szabadidejét a televízió előtt, a bárban, a kuglizóban fogja tölteni, nem nézhetünk bizalommal a jövő elé. Az amerikai civilizáció lendüle­tét a haszontalanul elpocsé­kolt, ráérő idő nem fütheti. DÉLI SZOMSZÉDAINK A latin-amerikai helyzet ag­gasztó, ijesztő. A Kennedy-fé­­le Aliance for Progressz prog­ram megvalósítása feltétlen szükséges lenne. De a kilátá­sok cseppet sem kecsegtetők. Mindenütt Latin-Amerikában egy gazdag és befolyásos ki­sebbség uralkodik s ez a ré­teg vak: nem látja szüksé­gességét annak, hogy fenn­maradását áldozatok utján biztosítsa. Amerikában és Eu­rópában a gazdagok készség­gel viselik a magas adók ter­hét, annak tudatában, hogy ezzel biztosítják magukat az elégedetlen tömeg fellázadá­sa ellen, amely ahhoz vezet­het, hogy ők, a gazdagok, min­dent elvesztenek. így visel­kednek ruesszelátó, civilizált emberek. Latin-Amerikában azonban azt látjuk, hogy az uralkodó osztályok reszket­nek a lázongó nép haragjától, félnek a forradalomtól, de — mégsem engednek egy inccsel sem előjogaikból. A hatal­mukhoz és gazdagságukhoz ragaszkodnak az utolsó per­cig, akkor aztán egy hatal­mas robbanás mindenüket el­temet. Azt lehet mondani : va­na hatalmának lefékezésére. Mi módja lenne, amig egy­általán mód van erre? Elő­ször: megvonni Kínától min­den gazdasági segélyt. Aztán, ha a kínaiak mégis atombom­bákat gyártanának, megfe­nyegetni őket, és ha a fenye­getés nem használ, lerombol­ni atomgyártó üzemeiket. Más kérdés, hogy lehetsé­ges-e megegyezés Amerika és a Szovjet közt addig, amig a Szovjet kommunista világfor­radalomra van felesküdve? Toynbee úgy véli, hogy a Szovjet idővel be fogja érni a hazai kommunizmussal és le fog mondani a kommuniz­mus terjesztésének program­járól, ha azt látja, hogy ez a politika nem felel meg Orosz­ország nemzeti érdekeinek. A kommunista eszméket váltig hangoztatni fogják, de gya­korlatban nemzeti érdekeiket fogják védeni. Emlékezzünk arra, hogy a kereszténység nem mond le alapvető hittéte­leiről, de belenyugszik abba, hogy azokat sok nép nem is­meri el, nem fogadja el. Vagy kérdezzünk meg egy moha­medán theológust, lomtárba dobták-e ők a szent háborút? Óh nem, fogja felelni, mi ra­gaszkodunk az elvhez, hogy szent háborút folytatunk a hi­tetlenek ellen, de most ez nem lehetséges, most fegyverszü­net van... És emlékezzünk arra is, hogy minden forra­dalom idővel elveszti harcias szellemét és lendületét. A ha­talmas francia forradalom a klasszikus példa erre és az oroszok nagy októberi forra­dalma is meg fogja változtat­ni természetét. Oroszország­ban felülkerekedik a techni­ka. és a tudomány embereinek befolyásos rétege, amelyet nem lehet felülről dirigálni. Némelyek vallani fogják a kommunista eszméket, néme­­nyek nyiltan megtagadják azokat, némelyek formálisan bent maradnak a pártban, de nem hisznek többé a párt esz­méiben. AMERIKA JÖVŐJE Amerika elérte-e már ha­talmának tetőpontját és most már a hanyatlás következik? Vagy még egyre jobb jöven­dő, gazdaság, hatalmi gyara­podás vár a nemzetre? Igen, nem, — nem tudom — ezek nem feleltek ilyen nagy kérdésre. Toynbee nem ilyen egyszerűen felel: Még nem lehet tisztán látni, meid még megoldatlan az amerikai életben a két véglet közti kiegyenlítődés. A két véglet: messzemenő személyi szabadság és messzemenő gé­pesítés. A modern iparosodott társadalom a szakadatlan na­gyobbodás felé halad, a kis üzletes és iparos egyre sze­gényebb helyzetbe szorul. — Ezek a kisemberek az ameri­kai nemzetalakulás idején gazdaságilag függetlenek vol­tak, maguknak dolgoztak. Ma az átlagos amerikai a nagy iparnak és a nagy üzletnek alkalmazottja — igaz, jó fize­téssel, sok esetben nagysze­rű fizetéssel, de mégis, nem magának dolgozik, hanem egy nagy szervezetnek tagja, úgy is lehetne mondani: alkatré­sze. És ez a nagystílűén kiala­kult szervezet — a gazdag és gépesített ipari társadalom— nem működik hiba nélkül. A szabad gazdálkodás rendsze­re egyet s mást nem tud, vagy nem tud jól. Például: nem tud a munkából kiöregedettekről érdemük szerint gondoskod­ni. És ha az egyén és a csa­lád nem találja meg a gondos­kodás módját, ez a társada­lomra, az államra vár. Másik példa: a gép, az egy-Goldwater for President! — Los Angelesben. AZ OROSZ CSODA BUDAPEST, (EEC). — A budapesti iskolák 10-14 éves diákjait kirendelték “Az orosz csoda’ cimü film bemutató­jára, s a Kortárs c. folyóirat lesújtó véleményt közöl az eredményről. A négyórás filmet nemzet­közi és orosz anyagból válo­gatták össze a készítői, akik korszerű beállításban igyekez­tek a közönség elé tárni mind­azt, ami 1917 óta a Szovjet­unióban, vagy vele kapcsolat­ban történt. A magyarul beszélő filmet a diákok “szorgalmi időben”, vagyis tanulás helyett tekin­tették meg, A Kortárs sze­rint a tömegesen kivezényelt gyerekek több helyen a meg­jegyzések, horkolások, röhö­gések és egyéb ‘balhék’ töm­kelegét vonultatták fel, a mo­zielőadást cirkuszi előadássá változtatták. Volt olyan isko­la, ahol a tanárok és az Ifjú Gárda tagjai kordont álltak szünetben, hogy a szökéseket megakadályozzák. Másutt a gyerekek egész idő alatt csapkodták az aj­tókat, ki-be szaladgáltak.. — Bennünket mindig ilyen filmekhez visznek — nyilat­kozott az egyik harmadikos., — Tavaly, vagy tavalyelőtt például a “Fiatalok voltunk” cimü bolgár filmet láttuk. Igaz, szünetben meglógtam. A villamoson találkoztam az osztályfőnökömmel: ő is lelé­pett, jót röhögtünk. De akkor miért mutatják lósággal kikényszerítik a for­radalmat. Az Alliance for Progress nem vezethet célhoz, ha la­tin-amerikai kormányok csak elfogadják a dollármilliókat és semmitsem tesznek a sze­gény népmilliók sorsának ja­vítására. Az amerikai dollár­milliókat a gazdagok vágják zsebre és a helyzet, ahelyett, hogy javulna, még rosszabbo­dik ily körülmények közt. La­­tin-Amerika a kommunizmus igéretföldje. be az ilyen filmeket? — ve­ti fel a kérdést a Kortárs. “Elsőként ott van az a hie­delem, hogy a felülről jött ja­vaslat csak helyes lehet... de, mert az Orosz Csodáról van szó, elképzelhető, egy má­sik érzelem is, a félelem at­tól, hogy a film elutasítását görbe szemmel nézik a fe­lettesek (tanár, igazgató), ideológiai, világnézeti bizony­talansággal vádolják ... A ta­nárok jelentős hányada ked­vezőtlenül nyilatkozott az ak­cióról — megtörténte után. Még annak a gimnáziumnak az igazgatója is, ahol minden jól sikerült, ahol a diákok nem hallgattak zsebrádiót és nem dobálták egymást papirgala­­csinnal, azon a véleményen volt, hogy csak az egyik ré­szét vetítené le, ha újból meg­rendezhetné a mozilátogatást. Arra ő sem gondolt, hogy előre megnézze a filmet. — Hogyan gondolja — kér­dezte, — hogy én, egyszerű kis igazgató létemre kétség­be merném vonni a felülről jött rendelet helyességét? Lángoló szerelem BROOKLYN, N. Y. . Ko­ra reggel cirkáló rendőrök egy házból kiáltásokat hallot­tak: “Tűz! Ég a ház! Egy őrült járt itt!” Nem égett a ház, csak egy lakásban támadt tűz Miss Mc- Iver lakásában. A tűzoltók hamar eloltották a kis tü­zet, a rendőrség pedig hozzá­látott az “őrült” kinyomozá­sához. Nem tartott sokáig, mig megtalálták Kérőn Hol­mes 27 éves elektronikus rak­tári munkást, aki már két héttel azelőtt Miss Mclvert megverte és tüzhalállal fe­nyegette meg, mert nem vi­szonozta szerelmét. Akkor le­tartóztatták és az eljárás még folyamatban volt, amikor Holmes lángoló szerelme a vádnak gyújtogatásra való mcgtoldását eredményezte. 1 Tavaszi “római orgia” volt az indianapolisi egyetemen 40 diákot és diáklányt letartóztattak. A ke­lj pen: négyen a városi bíró előtt. De Gaulle ünnepélyes fogadtatásban részesült Mexico Cityben. 6. OLDAL _______________________________ ~ MAGYAR

Next

/
Thumbnails
Contents