Magyar Hirnök, 1964. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-27 / 9. szám

6. OLDAL SZERELEM KEI’ÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS I Lola egy percig tétovázva állott meg a küszöbön és tekintetével kereste az illetőt, ki úgyszólván delejes erővel ide vonzotta őt. Egyszerre halk kiáltás röppent ki ajkán s rögtön utat tört magának a táncoló páro­kon át. Egy perc múlva egy nyúlánk termetű fiatal­ember közelében állott, ki rőtt haja dacára, csinos­nak lett volna mondható, ha arcáról a bűn bélyege már messziről le nem ritt volna. — Feri, kedvesem, — kiáltott szerelemittasan a leány. — Ah, Lola, te vagy? Végre megérkeztél! Hol vol­tál oly sokáig, leány? Nap-nap után hasztalan keres­telek, úgy eltűntél, mintha a föld nyelt volna el. Szólj, hol jártál, mit csináltál? — Ne kérdezz, Feri; az égre kérlek, ne i'agass, mert úgy sem mondhatnám meg. Hanem ide a karod­dal — fogd át a derekamat és táncoljunk — repüljünk, te már tudod, hogyan szeretem! Ami pedig a szerelme­met illeti, abban ne kételkedjél, az most is a tied, úgy mint annakelőttte! Soltész Feri körlüfogta jobb karjával az ingerlő leányka derekát. Lola szerelmes fohásszal hajtotta fe­jét a fiatalember keblére és ahogy a vidám zene hang­jai mellett végigrepültek a sima padlón, a leányka arca átszellemült, szemében föllángolt a tűz, a szerelem láza hevitette keblét és vonagló ajakkal, remegő hangon súgta: —- Jobban, erősebben szorits magadhoz, Feri! Szi­vednek verését az enyémen akarom érezni, — oh csak gyorsabban Feri, régen nem táncoltam, ki akarom pó­tolni, amit elmulasztottam! Forogni, kavarogni, ez az én elemem, mert még mindig keringőkirályné vagyok a te királynéd —- Feri, egyedül csak a tied! Soltész Feri és Lola nem is vették észre, hogy a végén már csak maguk járták. A többi táncolok nézők­ké változtak át és a csodálat moraja hangzott el min i den ajkon. — Itt van újra, — mondogatták sorban. — Lola, 0 keringőkirályné újra itt van. — Vájjon hol lehetett? — kérdezgették mások. — f Egy pár hétig igazán még látni sem lehetett. — Haha, — kacagott gúnyosan egy másik. — El­­? képzelhetitek ,hogy nem töltötte haszontalanul az időt j Sokkal csinosabb ő, semhogy hü maradhasson Ferihez Soltész Feri hirtelen abbahagyta a táncot, meri ■ meghallotta a legutolsó csipős megjegyzést. — Lola, — szólt lihegve, mialatt a harag sötét l pina lepte izzadt arcát. — Beszélnivalóm van veled ?' menjünk át abba a mellékszobába. | Lola el akart siklani, Feri azonban vasmarokkal : elkapta a leányt és magával vitte őt. Beléptek a kis kabinetek egyikébe, melyek koszo­­maiakban övezték körül a tánctermet. Soltész Feri ; heves kézmozdulattal összehúzta az ajtófüggönyt és ; szemöldökét komoran összeráncolva, fürkésző tekin­­, ' tétét a leány arcába fúrta, ki tánctól hevülten, lihegő ' kebellel, kipirult ábrázattal állott előtte. — Lola, — kiáltott szakadozottan, — valid be, hogy jártál? Jól tudod, hogy őrülten szeretlek és nem fogom tűrni soha, hogy más is szeressen, vagy csak ■ meg is érintsen a kezével téged. Kerestelek lakásodon minden nap — de hiába! Nap-nap után keserűen csa­, lódva kellett eltávoznom onnét. Az öreg takarítónő vagy nem akart előhozakodni a titokkal vagy igazán ő maga sem tudta, hogy hova lettél. De most beszélj! Lola, jaj lenne neked ,ha más férfit is boldogítanál j szerelmeddel. Ne feledd, hogy elszánt fickó voltam tel­jes életemben. Eddig csak betörők királya voltam, de lehetek gyilkosok királya is! — Az égre kérlek, Feri, — rimánkodott Lola, — ne fagass és ne kényszerits olyan titok közlésére, mely mind a kettőnk vesztét okozhatná. Nem mondhatok semmit, mert eskü által kötve vagyok. — Nekem is esküt tettél, hogy örökké enyém le­szel, — lihegte Feri. — Az ismaradok kedvesem, — rebegte Lola és rá­vetette szép szemét. — Bizvást megölhetsz, ha valami­kor eskümet megszegem. Látva Ferinek vésztjósló arcát ,sietve hozzá tette: — Már látom, hogy legalább félig föl kell lébben­­' teni a fátyolt, mely titkomat fedi! Azt már tudod, hogy • a takarítónő nem igazi anyám! Az, aki engem világra . hozott, még zsenge csecsemő koromban hozzá adott dajkaságba. Hogy ki az anyám, azt sohasem tudtam meg. De nem is kérdeztem, nem igen vágyódtam a szü­­■ leim után, akik sohasem törődtek velem. Ekkor egy­szerre — annak talán két vagy három hete lehet — egy előkelő finom urhölgy toppant be hozzánk és anyám gyanánt leplezte le magát előttem-és elbeszélte, ■hogy atyámat hirtelen meglepte az utánam való vágy és tárt karokkal vár. Azt is mo.ndta, hogy igen gazdag és előkelő. — És te hallgattál anyád szavára és elmentél vele? Hogyne — csak nem tehettem, hogy ne enge-MAGYAR HÍRNÖK 1 Thursday, 1964 február 27 delmeskedjek neki, anyámnak! De esküszöm, Feri, hogy mindig csak terád gondoltam. És most fényes kastély­ban lakom, hintóbán járok sétálni, elegáns ruhák tucat­számra állanak rendelkezésemre, intésemre repülve jönnek a szolgák — szóval, mindenem megvan, amit szemem-szám kiván. Csak te hiányoztál! És hogy lát­hassalak téged, kedvesem, éjnek idején kilopózko Jtam atyám kastélyából és idejöttem, hogy egy pár órácskát karjaidban tölthessek. Most mindent tudsz és talán csak nem leszel olyan bolond, hogy összetörjed, meg­­semmisitsed saját szerencsédet — mert ez lenne a kö­vetkezménye, ha engem atyám kastélyának el hagyá­sára kényszeritenél. Ah, Feri csak egy évet engedj ne­kem, akkorig milliók birtokába helyezem magam, me­lyekben neked is lesz részed. A betörőkirály félig kételkedve, félig bosszúsan hallgatta ezen szavakat. Mikor Lola be végezte, Feri megragadta kezét s maga mellé húzta őt a pamlagra. Szemét belefurta a leány ábrázatába, mintha lelke mélyéből akarta volna kiolvasni legrejtettebb gondo­latait. — Lola, hinni akarok neked. De megesküszöl-e, hogy a szerencse napjaiban sem feledkezel meg rólam? Megesküszöl-e, hogy állhatatos leszel s azok az urak, akik kétségkivül körül fognak rajongani téged, birni nem fogják a szivedet soha! — Esküszöm, — kiáltott a lány. — Ám jó! Ha áll a dolog, akkor tedd két első uj­jadat erre a tőrre s mondd utánam a következő sza­vakat: A rőthaju fiatalember előrántotta zsebéből a tőrt, melyet mindig magával hordott s melyen a markolat gomja halálfőt ábrázolt. Lola jobbkezének két első uj­ját rátette a csillogó acélra, miközben halk remegés fu­tott végig tagjain. “Esküszöm, hogy soha más férfié nem leszek, ha­nem csakis Soltész Ferié. Ajkamat rajta kivül más fér­fi ne érintse, rajta kivül más át ne öleljen karjaival, senkié másé nem leszek, szerencsémnek, boldogságom­nak más nem lesz része, mint ő!” Lola halk, remegő hangon mondotta utána ezen szavakat. Feri egy percnyi szünetet tartott, majd ekkép 'olytatta tompa, félelmes hangon: “Ha megfeledkezem ezen fogadalmamról, ha meg­fogom eskümet, akkor ez a hideg acél fúródjék szivem­be, és ne mondhassa, senki, hogy gyilkosságnak, ha­­íem egy megcsalt szerető jogos bosszújának estem ál­­lczatul.” Lola remegve suttogta az utolsó szavakat: “Ne mondhassa senki, hogy gyilkosságnak, hanem így megcsalt szerető jogos bosszújának estem áldoza­ti.” A fiatalember most szenvedélyes hévvel szorította ít magához, ajkaiak összeforrtak a szenvedély Lolát is magával ragadta és puha karjaival átfonta Feri nyakát. Ekkor egyszerre szétrebebnt a függöny s rémület­től eltorzult arccal rohant be a “Zöld kakas” vendég­lőse a fülkébe. — Rendőrök vannak itt! — kiáltotta fulladozva. — Téged keresnek, Soltész Feri. Gyorsan menekülj a titkos folyosón, mert különben veszve vagy! Gyorsan, Intézkedés a csalárd eladók ellen - a vevők védelmében Amerikában mind súlyo­sabb problémát jelent a csa­lárd eladás problémája. Egy­re jobban szaporodnak azok az eladók, akik értékesebb­­értóktelenebb árucikket ad­nak el a hiszékeny vásárlók­nak és amikor kiderül, hogy a vevő nem azt kapta, amit vásárolni akart, a vásárlási dij egyetlen centjét sem haj­landó visszatéríteni. Hadd idézzünk néhány szemléltető példát a csalárd eladásra: Nemrégiben történt, hogy Illinoisban egy özvegyasz- Szony egy ‘59-es autót vett. A kocsiért készpénzzel fizetett. Két nappal később az au­tó egyszerűen megállt. Kiderült, hogy 350 dolláros javításra szorul. Ezenfelül: a mérföld jelző 23,000 mérföl­det mutatott. A kihívott szak emberek megállapították, hogy a mérföldjelzőt jóné­­hány-ezer mérfölddel hát­rább tolta valaki. Az özvegyasszony elment az eladóhoz és visszakövetel­te pénzét, vagy legalábbis, a javításra kifizetett 350 dol­lárt. — Sajnálom, asszonyom — felelte az eladó — Van az úgy néha, hogy az ember értéktelen holmit vásá­rol. Elgyetlen centet sem va­gyok hajlandó fizetni. New York Cityben egy tisztviselőnő fényképezőgé­pet vásárolt. Csakhamar ki­derült, hogy a gép távolság­­jelzője sérült és nem műkö­dik. Az eladó minden fele­lősséget elhárított magától. Connecticutban egy házi­asszony 205 font fagyasztott, húst rendelt egy cégtől. A hús árát előre kifizette. El­ismervényt nem kapott. A szállítmány csakhamar meg­érkezett. A leszállított hús mennyisége mindössze 111 font volt. A háziasszony nyomban tiltakozott a vállalat manage­­rénél, aki azonban — írás­beli szerződés és számla hij­­ján — egyetlen dollárt sem volt hajlandó visszatéríteni. Az amerikai igazságügy­­minisztérium becslése sze­rint, ehhez hasonló, csalárd eladásokkal, többszázmilliói szükség esetén a szövetségi kormány is támogat. Ezek­nek az irodáknak törvényes kényszerítő hatalmuk és ha­táskörük van. Ezek az irodák már eddig is jelentékeny eredménye­ket értek el. Az elmondott példákra visszatérve: Az iilinoisi özvegyasszony megkapta az autó-eladótól a javitásárt kifizetett 350 dol­lárt, valamint 250 dollár kár­térítést kapott azért, mert a mérföldmutatót az eladó visszatolta. A new yorki tisztviselőnő visszakapta pénzét, amelyet az értéktelen fényképezőgé­pért kifizetett. A connecticuti házi­asszonynak szintén vissza­térítették a le nem szállított fagyasztott hús árát. A kü­lönbség 94 fontot tett ki — egy fontért 57 centet fizetett vissza, a hús megszabott és az asszony által kifizetett : árat. A Bureau of Consumer, Fraud hálózat eredményes működését mi sem bizonyít­ja ékesszólóbban, mint hogy az elmúlt esztendőben, egye­dül New York államban, az iroda 9,200 panaszt orvosolt és a rászedett veőknek össze­sen több, mint 1,200,000 dol­lárt juttatott vissza. Ezeknek az irodáknak még egy rendkivül fontos hatás­körük van: megvan a joguk arra, hogy megismétlődő csa­lások és csalárd eladások ese­tén egyes részvénytársaságo­kat feloszlassanak. Íme, néhány jellemző kö­rülmény, amikor a Bureau of Consumer Fraud közbelép­het és megszüntetheti az il­letékes vállalatot: Hamis garancia esetén Nagyon gyakran előfordul, hogy egyes vállalatok oly­képpen fogalmazzák meg ga­rancia-levelüket, hogy annak értelmében, voltaképpen —­­semmit sem garantálnak. Amennyiben a vásárló a ga­rancia érvényesítését kíván­ja, kudarcot vall kísérletévé!, mert pillanatokon belül kide­rül, hogy semmi olyan kár nem érheti az eladott árucik­keket, amelyre a garanciale­arra vonatkozott, hogy meg­tekintés végett, de vételi kö­telezettség nélkül átvette a1 porszivó-gépet, voltaképpen kötelező adásvételi szerző­dés volt. A Bureau of Con­sumer Fraud egyedül Maine államban 12 ilyen vállalatot szüntetett meg. Különleges üzletág a tele­víziós készülék javítása. A szerelő általában “nem tud­ja” megjavítani otthon a ké­szüléket és azt műhelyé­be kell vinnie. A készüléke néhány hétig ott tart­ja “megfigyelés” céljából és később, csak abban az eset­ben hajlandó azt hazaszállí­tani, ha előzetesen meg­fizeti a tulajdonos a “tárolá­si” költséget. A Bureau of Consumer Fraud New Yorki vezetője, Barnett Levy, a következő­ket mondotta az újság­íróknak : — Az esetek 90 százaléká­ban tudunk segíteni. Olykor előfordul, hogy az érdekelt vállalat csődöt kér önmaga ellen. Ilyenkor tehetetlenek vagyunk. Néhány esetben a vásárló panasza indoko­latlan. Ilyenkor közöljük a vevővel, hogy panaszát indo­kolatlannak tart j uk. Leíkowitz, New York ál­lam főügyésze, az alábbi nyi­latkozatot tette a sajtó kép­viselői előtt: — A vásárlóközönségnek sokkal óvatosabbnak kell lennie, mint amilyen általá­ban. Nagyon gyakran, maga a vevő a hibás abban, hogy becsapják. Az emberek nagy­­része sietve vásárol, anélkül, hogy tüzetesen megnézné a vásárolt árut és gyakran meg sem nézi, mit ir alá, sőt, nem egy ízben hajlandó arra is, hogy üres blankettát Írjon alá. — Mielőtt jelentős bevá­sárlást végzünk, érdek­lődjünk a kereskedő felől a helyi Better Business Bureau szervezetnél. Amerikában jelenleg a kő vetkező államokban mű­ködnek kiterjedt Bureau of Consumer Fraud szerveze­tek : gyorsan el! Vad szítok tört ki a betörőkirály ajkán. E pillanat­ban a táncteremben ^egyszerre elnémult a zene, a tán­cosnők rémült sikoltozással menekültek a terem zugá­ba. Kiosonni már nem lehetett, mert a rendőrök meg­szállva tartottak minden kijáratot. A zűrzavaros lár­mából kihallatszott egy parancsoló hang, mely harsá­nyan ezt kiáltotta: — Innét ki nem mehet senki! Nem lesz bán tudása senkinek sem, ha ellenállásra nem találunk. Soltész Ferit, a betörőkirályt keressük. Adjátok elő! — Haha, — kacagott föl gúnyosan Feri. — Előbb keljen az, aki engem el akar fogni. Hirtelen magához rántotta Lolát, miközben a ven­déglős villámgyorsan kirohant. — Lolám, édes szerelmem, először történik, hogy kénytelen vagyok megmutatni neked a titkos folyosót, mert a rendőrség kétségkivül házkutatást ofg itt tar­tani. Kövess gyorsan, mert különben veszve vagyok mindketten. Lola előtt összezavarodott a mindenség. Borzasztó helyzet volt ez. Neki sem volt szabad sokáig itt időznie, haza kellett sietni és reszketett a gondolattól, hogy éj­jeli kirándulását otthon fölfedezzék. Ha igen, akkor mindennek vége! Ehhez járult, hogy a vendéglőt körül­zárták a rendőrök és egész reggelig megszállva tartják — milyen könnyen megeshetek, hogy Soltész Feri sze­retője gyanánt letartóztatják őt. E pillanatban képtelen volt Soltész akaratának ellenszegülni. A fiatalember iránt való szenvedélyes szerelme annyira uralkodott fölötte, hogy saját sorsá­ról csakhamar megfeledkezve, minden gondolata a sze­retett férfi sorsára irányult. Érezte, hogy ők ketten el­választhatatlanul össze vannak forrva egymással. Soltész ezalatt egy ugrással a pamlagon termett, egy nyomással lehajtotta a támlányt és ime, Lola ámu­­ló tekintete előtt egy sötét üreg társult föl — ez volt a titkos folyosó! (Folytatjuk) dollárt csalnak ki az eladók minden esztendőben az adó­fizetőktől. Előfordul azonban számta­lanszor az is, hogy a csalárd eladó más trükkhüz folya­modik. írásbeli biztosítékot td arra, hogy például egy 1.98 dollár árucikkének az. árát visszatéríti — amennyi ben az eladott árucikk nem nyeri el a vevő tetszését. Amikor a vevő jelentkezik pénzéért, az eladó nem tagad­hatja meg kívánságát, hiszen aláiráásval nyújtott garan­ciát a visszatérítésre. Ilyen­kor azonban olyan hosszadal­mas és költséges eljárásnak, vetik alá a vevőt, hogy az vé­­gülis feladja a dolgot, tekin­tettel arra, hogy az. eljárás (a ráfordított pénzt és időt. figyelembevéve) legalább az. eredeti összeg tízszeresébe kerülne. A legutóbbi időkben azu­tán az igazságügyminiszté­rium harcot kezdett a csa­lárd eladók ellen. Az. ameri­kai államokban úgyszólván mindegyikében felállítottak egy uj irodát, amelynek ne­ve: Bureau of Consumer Fraud. Ezek az irodák lényegesen különböznek a Better Busi­ness Bureauktól. A BBB iro­dák üzletemberek önkéntes szervezetei, amelyeknek azonban nincs törvényes kényszerítő hatalmuk. A Bureau of Consumer Fraud az illetékes állam hi­vatalos irodája, amelyet vél vonatkoznék. , Nem ritkán előfordul, hogy a kereskedő olyasmit hirdet, ami nincs is raktáron. Mai­ne államban történt meg. hogy egyik este egy házaspár olyan hirdetést hallott a rá dióban, amely szerint az egyik helyi kereskedő va­donatúj televíziós készülé két árusít 83 dollárért. A há­zaspár másnap reggel. 10 perccel üzletnyitás előtt, már már ott volt. A kereskedő kö­zölte, hogy a hirdetett áru­cikk már elfogyott, vannak azonban drágább televíziós készülékek. (Örök titok ma­rad, miképpen fogyott el a 83 dolláros TV — éjszaka fo­lyamán?) A házaspár nyomban a Bu­reau of Consumer Fraud-hoz. fordult. Az iroda kiküldötte csakhamar a helyszínre érke­zett és a kereskedő, kényte­­len^ kelletlen, mégis “talált” egy 83 dolláros televiziós ké­szüléket a raktárban. Ha nem “talált” volna — az iro­da . becsukta volna üzletét, gyakrabban fordult élő, hogy ügynökök jártak házról-ház­­ra és porszivó-készülékeket árusítottak. A készülékeket otthagyták a háziasszonynál -— megtekintés végett, azon­ban vételi kötelezettség nél­kül. Másnap érkezett a vállal­kozótól egy borsos számla, amelynek értelmében por­szivó-gépet ki kell fizetni, mert az a jegyzék, amelyet a háziasszony aláirt és amely New York, Alaska, Cali­fornia, Connecticut, Illinois, Kansas, Maine, Massachu­setts, Michigain, Minneso­ta, Missouri, New Jersey, Ohio és Washington. Az igazságügyminiszté­­rium tervezetének értelmé­ben az elkövetkező két esz­tendő folyamán Amerika minden államban felállíta­nak ilyen irodát. A megzenésített enciklika PÁRIS.— A közelmúlt­ban avatták fel a francia rádió szék házában épite tt modern, fényűzően beren­dezett koncerttermet. A fel­avató ünnepség kimagasló eseménye volt Darius Mil­haud neves francia zene­szerző korú sszimf on iá j án'aik bemutatása, amelynek szö­vegéül XXIII, János pápa történelmi jelentőségű — "Pácéin in terris” békéén­­cilklikája szolgált. A kritikák egy hang u magasz talássial emlékeznek meg a nagyszabá­sú zenei alkotás kiválóságá­ról, kiemelik, hogy a kom­ponista valósággal remek­műbe foglalta az elhunyt pá­pa szózatának azokat a rész­leteit, melyek az emberiség mai legégetőbb gondjait és legőszintébb óhajait szólal­tatják meg. Darius Milhaud az enciklika megzenésítésé­vel monumentális müvet ilkotott.

Next

/
Thumbnails
Contents