Magyar Hirnök, 1964. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-02 / 1. szám
e. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Jan. 2, 1964 SZERELEM KUFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Még ugyanazon a napon alkonyaikor, Szentiványi Géza gróf magával vitte Saroltát főúri kas télyába. A nagy árnyas parkban, mely a kastélyhoz tartozott, volt az egyemeletes kerti ház, a legnagyobb fényűzéssel és minden kényelemmel berendezve. E naptól kezdve ebben lakott az elmebeteg. Hű és megbízható ápolónőről is gondoskodott Géza. Visszaemlékezett a boldogtalan leányra, kit ama megindító zálogházi jelenet óta ismert és levéllel felkereste őt. És Rédy Irma eljött és a legnagyobb készséggel jelentette ki, hogy a szegény lelkibeteget oly szeretettel fogja gondozni és ápolni, mintha saját édesanyja lenne. Egymásután jöttek a leghíresebb orvosok, de ezek sem bírták felrázni tompa merengéséből Saroltát. Az egyedüli remény, melyet Gézának még nyújthattak, abból állott, hogy kerestesse leányát. Ha az elmebeteg még egyszer keblére ölelhetne egyetlen leányát, attól talán még kigyógyulhatna elmebajából. És Géza ismét megújította azon esküjét, hogy nem fog nyugodni mindaddig, mig Rózsikét meg nem találja. A világnak összes hírlapjaiban felhívásokat és hirdetéseket tétett közé, melyekben Szentiványi gróf felhívja leányát, hogy adjon életjelt magáról, ha még életben van. • Géza a legügyesebb és legfurfangosabb detektiveket és ügynököket bízta meg Rózsika keresésével, magas jutalmat tűzve ki annak, ki őt az eltűntnek nyomára vezetné. És aggódó lelke nap-nap után hasztalan várta rejtély megoldását, melyet fájdalmas osztályrész gyanánt adott neki a végzet s mely ebből az egy kérdésből állott: Hol lehet Rózsika. Szentiványi Géza gróf örökösnője? IX. FEJEZET. . í Az ál-grófkisasszony. Szentiványi gróf éppen íróasztalánál ült és reggelijét elköltvén, a postán érkezett levelek felbontásával foglalkozott. Minél jobban belemerült a levelek olvasásába, annál komorabbak és szomorúbbak lettek arcvonásai. — Mindhiába! — kiáltott fél vigasztalanul és kezével félretolta a halom levelet. — százával jönnek a levelek a föld minden tájáról, ezer és ezer ember foglalkozik Rózsika keresésével — mindenki elszeretné nyerni a magas dijat, melyet leányom feltalálásáért tűztem ki, de úgy a mai, mint a korábbi leveleknek mind csak egy és ugyan az a tartalmuk: üres találgatások, vagy hazug felfogások! Amerikából, Ausztráliából és minden nagyobb világvárosból egyre-másra irkálják az emberek, hogy ismernek vagy legalább ismerni vélnek egy fiatal leánykát, kit Magyarországból egy aggastyán hozott magával s utóbbira tökéletesen ráillik az öreg Dubay személyleirása. Ámde a sorok között olvasni lehetett, hogy ezek a tudósítók semmit sem tudnak és vagy csalók, vagy maguk is meg vannak csalva. Géza felemelkedett az Íróasztal mellől s az ablakon át kinézett a parkba, melyet a közeledő ősz sárga és barnaniros színekkel ékesített fel. — Különös, — mormogta maga elé, — az egyre nagyobbodó bizonytalansággal a gyermekem utáni vágy is nagyobbodik bennem. Mé gsohasem vágyódtam úgy utána, mint most. Ah Rózsika, — tette hozzá fájdalmas fohásszal, — ha még az élők között időzöl, térj vissza hozzám. Az idő hava innen-onnan már ellepi bejemet, homlokomon fehéredni kezdenek hajfürtjeim és ahogy kint a természetben beköszöntött az ősz, azonképp az én életem is már őszre fordult. És mégis csak szeretné kmég egy kis boldogságban, egy utolsó életörömben részesülni, mielőtt örökre végem lesz. És most, mintha hirtelen egy ötlete támadt volna, megfordult s az asztalhoz sietve, megnyomta a csengőt. Az adott jelre belépett az öreg Balázs, a hü komornyik, ki már atyja alatt is szolgált. — Balázs, — szólt az öreghez, — menj át a kerti házba, kérd fel Rédey kisasszonyt, hogy lenne szives egy pillanatra hozzám fáradni. — A kisasszonyt? Igen, — motyogta az öreg, miközben arca örömtől sugárzott. — Oh, idehivom egy perc múlva már itt lesz! — Balázs! — kiáltott utána a gróf. — Parancs, gróf ur, — szólt Balázs visszafordulva az ajtóból. — Itt vagyok! — Szólj, Balázs, miért sugárzott úgy az arcod az imént, midőn Rédey kisasszony nevét kiejtettem? — Ah, gróf ur! Hogyne sugározna, mikor úgy szeretjük a kisasszonyt. Mióta gróf ur a jó Rédey kisaszszonyt társalkodónőnek adta a beteg mellé, attól fogva úgy érezzük mintha egy barátságos napsugár melegítené fel rideg környezetünket, Ezeket az ömlengő szavakat válasz nélkül hagyta Géza. Gyorsan ismét az ablak felé fordult, mintha el akarná rejteni felindulását, nehogy azt valaki leolvashassa- arcáról. Az öreg Balázs eltávozott. Nemsokára kinyílt a gróf dolgozószobájának ajtaja és egy karcsú, kedves női alak jelent meg a küszöbön. — Parancsol, gróf ur? — Oh, kérem, nem parancsolok, — sietett kijelenteni a gróf és széket tolt a kisasszonynak. — Csak ké' retteni, hogy lenne szives néhány percre idefáradni. Beszélni szeretnék önnel a mi szegény betegünkről. ;IIogy érzi magát? Milyen éjjele volt neki? — Ah, gróf ur, igazán egész boldogtalan vagyok, hogy mindig csak ugyanazt a szomorú hirt hozhatom felőle — sőt a helyzetet rosszabbodni látom, a világos pillanatok egyre ritkábbak lesznek nála és mindegyre mélyebben merül el a búskomorság tengerében. Akárhogy szeretném és akármit teszek is, képtelen vagyok őt e borzasztó állapotból felrázni. Minden fáradozásom hiábavaló! — Hiábavaló, — ismételte Géza gróf tompán, — ugylátszik, megvan Írva a sors könyvében, hogy soha többé nem lesz fellebbentve a fátyol, mely ezt a nemes lelket beburkolta. Itt volt-e már az orvos? Abban állapodtunk meg, hogy minden nap meglátogatja a beteget. — A doktor ur mint rendesen, úgy ma is itt volt — válaszolt Irma. — De sajnos, nem mondhatott iót. Nézete ma is csak az, hogy az elmebeteg mindaddig nem lesz jobban, mig vissza nem'adják neki gyermekét. Határozott meggyőződése, hogy a várva-várt javulás csakis attól remélhető, ha a szerencsétlen anya keblére szoríthatja Rózsikáját, kitől oly szörnyű módon szakították el. Csakis ily hatalmas idegrázkódás idézheti elő a kívánt fordulatot. Egyedül reményünket csakis ebbe helyezhetjük. Chmdiiil megvédte az iszákosokat LONDON — A “Daily Mirror” nevű napilap intervjut készített Montgomery marshallal, a második világhábo jru egyik legendás hősével. A ! marshal a nyugati szövetsé- I gesek csapatainak egyi! . legfőbb parancsnoka volt Eisenhower tábornok közvetlen helyettese. Az újságíró többek között megkérdezte Montgomery véleményét Churchill félő is. A két férfi régóta ismer és becsüli egymást és régótí sok mindenben nem ért egyeegymással. A marshal a következőké1 mondotta az újságíró kér désé, e. Ohurchillt nagy egyé niségnek és furcsa, különc ködő embernek tartom. É: magam esküdt ellensége va gyök az alkoholnak. — A második világhábo ru alatt, egyik beszélgeté sünk alkalmával Churchill azt mondotta: — Ön sokkal jobb katon: volna, ha rendszeresen inn; brandyt. — Sir Winston, én 1(H százalékos vagyok — felelten hidegen. — Én pedig 200 százaié kos, mert iszom brandyt! — vágott vissza Churchill. Okos csimpánz — Egyedül reményünk, — rebegte Szentiványi gróf mélyen megrendülve, miközben arcához nyomta finommetszésü hófehér kezét. — Ez az megvalósulni soha! Mit akarsz Balázs? — fordult egyedüli remény pedig — ugylátszik — nem fog most a belépő szolgához. A szolga jelentette: — Gróf ur, egy fiatal leány van a váróteremben, ki valami fölötte sürgős ügyben óhajtana gróf úrral beszélni. Bár kissé szegényesen van öltözve, de hasonlíthatatlanul szép — kívánja gróf ur, bogy bebocsássam őt? — Bizonyosan valami sorsüldözött, kinek segélyre vanszüksége, — jegyezte meg a gróf. — nos, nem bocsátom el őt segély és vigasz nélkül. Balázs, vezesd őt ide. Kegyed pedig, Irma kisasszony, sziveskedjöK m időzni, mig végeztem vele. — Ön jószivü, gróf ur, — szólt Irma, miután Balázs eltávozott. — Egy szegény sem hagyja el alamizsna nélkül e ház küszöbét. Gróf ur a környéknek atyai jótevője. — A gazdagoknak legszebb kiváltsága éppen abban áll — szerintem, — hogy enyhítik felebarátaik szenvedéseit és felszánthatják könnyeiket. Én tehát abban, kedves kisasszony, hogy a környék jótevőjének mondanak, semmi különösebb érdemet nem látok. Mert ugyan mit csinálhatnék a vagycnommal, miután sem feleségem, sem gyermekem nincs? Én bennem az ősi Szentiványi grófi nemzetségnek magva szakad és ez a kastély egykor idegen kézre kerül. Mély keserűség reszketette meg Géza gróf utolsó szavait. Mondani is akart valamit, ámde ajka hirtelen elnémult, mert az idegen leányka, kiről Balázs az imént beszélt, megjelent a küszöbön. A komornyik valóban nem túlzott. A leányka elbűvölően szép volt, habár jelen pillanatban mély halaványság borította arcát. — Lépjen közelébb, gyermekem, — szólalt meg a gróf, jóságos hangon. S látva az idegen elfogódottságát, biztatólag tette hozzá: Csak adja elő ügyét egész bátran. Mi hozta önt ide és mi a kívánsága? A fiatal leány nem szólt mindjárt, előbb fürkésző pillantást vetett Irmára, ki már előbb a kandallóhoz húzódott vissza. A gróf észrevette ezt és igy szólt: — E hölgy előtt bátran beszélhet. Rédey Irma kisasszony a házhoz tartozik és igen előkelő bizalmi állást tölt be. A szép idegen nő szemében egy pillanatra különös kajánság és gyűlölet, lángja villant meg, de már a következő percben ismét az előbbi szendeség és alázatosság tükröződött le az angyali arcról. — Akkor hát e hölgy előtt meg kell mondani a nevemet, — szólt vontatva a fiatal leány. — Kívánja ezt gróf ur? — Rózsika vagyok, — Szentiványi gróf leánya, — válaszolt az idegen bizonyos hatásossággal, miután előbb mély lélegzetet vett. Hangos felkiáltás hangzott végig a termen, Géza gróf elvesztette az egyensúlyt és az íróasztal mellett egy székre rogyott. Rédey Irma gyorsan segélyére sietett. E pillanatban remegni lehetett a gróf életéért, mert őrülethez hasonló felindulás látszott erőt venni rajta. (Folytatjuk) a kormány mögött Lakeland, Fia. — Az elmuli napok valamelyikének dél utánján John McLeod a né gyes számú államközi országúton vezette autóját amikor hirtelen lefékezett és döbbenten megállt: azt hitte lidércnyomása támadt, , Egy automobil jött vele szemben, a kormánykeréknél egy csimpánz ült, ak (lehetetlen ilyen csimpánz esetében azt mondanunk hogy “amely”) óránkinti legalább 70 mérföldes sebességgel vezette a kocsit, McLeod azonnal bejelen tette az esetet Florida állam rendőrségének. A rendőrök rövid keresés után rá is búk kantak a keresett automo bilra, amelynek kormánykereke mögött valóban egy csimpánz ült. Az utasülésen pedig egy férfi cigarettázott a legnagyobb nyugalommal, A férfi Robert Stover (Tampa, Fla.) volt. Stover különböző karniválokon vesz részt, ahol pénzért mutogatja különleges idomított csimpánzát. A csimpánzt többek között autóvezetésre is megtanította. Sowor ellen a következői vádat emelte a bíróság: nemi volt jogában hozzájárulni ahhoz, hogy jelenlétében olyan személy vezesse az autót, akinek — nincs hajtási engedélye. A csimpánznak tudniillik — nincs. Grace Kelly monacói hercegin amerikai látogatása alkalmával felkereste J. F. Kennedy sírját. MAGYAROKRÓL MAGYAROKNAK írja: HOMOKI ERZSÉBET Báró Korányi Istvánt, Korányi Frigyes egykori pénzügyminiszter fiát pár évvel ezelőtt gazdasági tanácsadónak szerződtette Haile Szelasszie abesszin császár. «Korányi István sikerrel befejezte a rábízott munkát és most visszaérkezett New Yorkba. ❖ * * A tragikus napon, mielőtt Kennedy Fort Worthboí Dallasba indult, a Texas Hotelban reggelizett. Az előcsarnokban állt, amikor a szálloda báltermében a Texas Boys Chorus nekelt. Az elnök felfigyelt a bálteremből kiszűrődő gyernekhangokra: Paul Peck “'Mustang Grey” című dalát énekelték a fiuk. Annyira megragadta a dal, hogy kérte isméeíj.ék meg. George Bragg az énekkar zenei vezetője termézetesen eleget tett a kívánságnak. Az elnök gyönyörködve xallgatta a számot. Utána sorra kezetfogott a 26 fiúval és d beszélgetett a vezetőjükkel. Azzal búcsúzott tőlük, hogy unint visszaérkezik Washingtonba* elrendezi, hogy hamaosan fellépjenek a Fehér Házban. Kennedy hires volt aról, hogy soha semmi ígéretéről sem feledkezett meg. Ezt z Ígéretét azonban már nem tudta beváltani . . . Számunkra zárt is érdekes ez a kis epizód, mert kevesen tudják, hogy az ■nekkar vezetői között kiét magyar is van: Szelényi István s Halász Kálmán zeneszerző, a kórus igazgatósági tagjai, ikik Fort Worthban élnek. A gyermekkar egyébként karácsony előtt fellépett New Yorkban a Town Hallban. * * * Bodnár Bertalan festőművész new yorki stúdiójában nüértck szükkörü meghívott társaságának bemutatta legitóbbi müveit, valamint nagy érdeklődést keltő illusztrálod, újszerű, egyéni elgondolásait a modern térábrázolás- 61. *=!==!= Újabb európai jellegű magyar könyvsiker. Kerényi Kácly, a 66 éves tudós-iró, a zürichi egyetem tanára egy időéi ezelőtt leköszönt katedrájáról és csendes visszavonultágában egy tanulmánysorozaton dolgozott. A mű most jeent meg németül. Cime: Tessiner Schreibtisch. A kritika elragadtatással ir róla és európai kortörténeti értéknek nevezi a könyvet. Ennek a véleménynek nem kicsi a jelentősége, mert Kerényi tanulmányai között sajátosan magyar 'érnék is szerepelnek, mint például Bartók Béla vagy Körösi Csorna Sándor. * * * Magyarországi hírek. — Semmelweis Ignác a nagy magyar rrvcs, az anyák megmentője annakidején Becsben halt meg, >tt temették el. Földi maradványait később átvitték a családi sírboltba, majd a Kerepesi úti temetőbe. Hamvait most exhumálták és szülőháza kertjében, a budai Apród utcában lelyezik végső nyugalomra. A házból Semmelweis-gyógytörténeti múzeumot létesítenek. — Néhányheti tudományos munkával fényt derítettek a hódmezővásárhelyi aranylelet titkára. Egy szikáncspusztai parasztasszony munka közben 1396 adarab aranypénzt talált a földben. A hat kiló súlyú irányát beszolgátatta a Tornyai János múzeumnak, 70,000 forint jutalmat kapott érte. A numizmatikai és történeti vizsgálat most megállapította, hogy az aranypénzeket II. Theodozius kelet-római császár verette és Attilának küldte adó fejében. — Budapesten 80 éves korában meghalt Berkes Lajos cigányprímás, a hires-neves Berkes dinasztia tagja. A népzenészek — ahogy most a cigyánymuzsikusokat nevezik -— nagy pompával akarták temetni, úgy tervezték, hogy száz szál cigány játszón a sírjánál. Tervüket azonban eltanácsolták. A népi demokrácia ugylátszik nem barátjaromantikának. — Átalaktiják és korszerűsítik a Párisi Nagyáruházai. Arról azonban nem beszélnek az illetékesek, hogy mi történt az áruházban felraktározott könyvekkel. A Párisi Nagyáruház két emeletét ugyanis arra használták, hogy ott halmozták fel Sztálin diszkötésü müveit, tehetségtelen szovjet Írók könyveit és egyéb kommunista irományokat, amelyeket esztendőkön át a nép pénzén tonnaszámra nyo| mattak ki, de semmiféle pártparanccsal sem tudtak a magyar közönség nyakába sózni. * * * Az idei téli szezonban ismét sor kerül a new yorki magyarok egyik kedvelt szórakozására, a népszerű sport-táncestélyekre. Az első est dátuma: január 11, a Református Egyház nagy dísztermében. Hollywoodnak negyedmillió dolláros plágium-szenzációja van, amelyben magyar filmes is szerepel. Frank Dorahue, aki a második világháborúban katonai búvár, békaember volt, William Webb és Richard Ross filmproducerekkel együtt kártérítési pert indított a ZTV filmvállalat ellen azon a elmen, hogy elplagizálta egy ötletüket. A' perben előadták, hogy még 1955-ben Vizalatti Légió cimmel filmsorozat-tervet nyújtottak be a vállalathoz, próbafelvételeket is csatoltak hozzá. A ZIV elutasította a tervet, de később az 5 alapötletük felhasználásával csinálta meg Sea Hunt cimü sorozatot, amelyet a legutóbbi időkig nagy sikerrel adtak a televízióban. Most hozta meg ítéletét a bíróság. Bizonyítottnak vette a panaszt és együttesen 250,000 dollár megfizetésére kötelezte a vállalatot, a televíziós sorozatot finanszírozó Standard Oil Companyt és Tors Iván rendezőt, a so■ozat magyar producerjét. A szakmabelieknek az a véleméayük, hogy a fellebbezési bíróság mentesiti a fizetés alól Tors Ivánt, mert szerintük a producer csak elkészíti a rábízott filmet és arról nem tudhat, hogy honnan vette az ötetet a vállalat. * * * A karácsony előtti hanglemez-piacon általános meglepeésre egy Mozart operaáriákból összeállított lemez ugrott az élre. A felvételhez a zenét a Vienna Orchestra szolgáltatta jomegyi László vezényletével. * * «!» Erskin Coldwúllo amerikai iró, az erős várcs és más re’ények szerzője Budapestre utazik. Azt mondják, nem a épi demokrácia iránti rajongás viszi oda. Néhány könyve megjelent Magyarországon, az állami vállalat azonban nem ital át szerzői dijat Amerikába. Az iró azárt megy Budapestre, hogy ott költse el a neki járó pénzt.
