Magyar Hirnök, 1964. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-25 / 26. szám

8. OLDAU

MAGTAB ITTRNftW

KASTÉLY ÉS BÖRTÖN KESZTHELYEN

(2-IK FOLYTATÁS)

Délután megnéztük az erdészeti iskolát és a zeneiskolát. Tiszteleteimre a grófi ösztöndíjasok nagy zenekara, amelyben egy-két erdészhalllgató is játszik, néhány kitűnő darabot adoflt élő. Azután Liebald tanáirrall azt a toborzó tisztet látogattam meg, akivel a gróf asztalánál találkoztam. Arra akartam, megkérni, hogy kedvemért adassa elő embereivel a toborzó táncot; azonban a katonák már elmentek más városba. Igen sajnálom, hogy elmulasztottam az alkalma1 amikor ezt a nemzeti táncot a maga tökéletességében láthattam volna.

A táncosok díszes ruhát viselnek, hogy felkeltsék a fiatalság érdeklődését, és katonának csábítsák őket. A tánc lassú és kimért lépésekkel kezdődik, de amint halad, minden ütemmel élénkebbé válik. A táncolók tapsolnak, csizmájukat veregetik vagy összeütik a hokié j ukat, amíg végre a parasztok maguk is tüzbe jönnek. (Csak parasztoktól láttam ezt a táncot.) De azt mondják, hogy a katonák a hatás kedvéért túloznak is, szinte örjöngenek, és abba nem hagyják, mig sarkantyújuk darabokra nem törik és ők maguk össze nem roskadnak a fáradtságtól.

Vacsoránál a gróf, akinek minden vágya az volt, hogy minél tovább részesítsem vendégszeretetéiben és állandóan érdekességekkel foglalkoztasson, megkérdezte, mi a másnapi tervem. Amikor azt a kivánságortiat nyilvánítottam, hogy szeretném megnézni azt a gazdaságot, amelyben bivallyesordáját tartja, abban állapod tunk meg, hogy a prefektus befogat négy lovat, és a számvevő, akii mindent el tud magyarázni, elkísér Keresztárra. Csakugyam, másnap reggel hét órakor elindultunk és hamarosan ott voltunk a kompnál, amellyel át kellett kelnünk a tavon.Négy igen jó hajót találtunk itt, amely állandóan jön-megy.

Viteldijat a révész csak a parasztoktól és kereskedőktől szedhet. A rangbéli, azaz nemes ember nem szólítható fel fizetésre, még szekeréért és lováért sem; a katonai személyek , természetesen nem fizetnek.

Az átkelés majdnem egy, óra hosszáig tartott. Az ut második felét olyan vágásban tettük meg, amelyet az, állandóan ide-oda járó komp nyitott és tartott nyitva a nádasban. Valóságos csatorna volt ez. Több halászt is láttunk, amint lélekvesztőjével utat tör magának a nád között a varsái felé. Vékony nádfalakból sajátságos útvesztőt készítenek itt, amelyben a kisebb halak eltévednek, és fáradság nélküli zsákmányul esnek. Kúp alakú kosarakat is raknak, ki, amilyenekkel a mi folyóinkban is találkozunk. Az igazi halászat ideje a tél. A. jégbe olyankor nagy háromszög

kerülete mentém lyukakat Vágnak. A háromszög egyik csúcsánál lebocsátják a nagy huzó-hálöt, a lyukak mentén végigviszik a háromszög alap ján, majd két végét a háromszög másik csúcsába húzzák Ilyen módon gyakran igen, sok halat fognak. A halászati jog a föld tulajdonosáé, de némi dij ellenében minden paraszt szerezhet engedélyt és olcsó pénzen megtoldhatja asztalát.

A gróf birtokán partra szálltunk. Előbb nagy réiteri, hajtattunk át, majd keresztül egy falun, amely jellegzetes Magyarországnak ezen a vidékén. A vályogházakat néni a szokásos zsuptetőveil fedik, hanem egyszerűen csak szalmával takarják le, s a szalmát dorongokkal rögzítik. A házak és udvarok kerítése nádból készül. A harang meg, galambdúc módjára, cölöpre állított házikóban Van. Azután gyönyörű; vidékeken mentünk keresztüli. Jobbróbba.lról szőlő, tele virágzó gyümölcsfákkal. Távúiról láttuk a tavat és a túlsó parton azokat a hegyeket, amelyeknek egyikén-másikán már jártain. Ez a szőlő Hunyadi grófé. Az. általa ültetett sok éilősövénykerités, az angol Ízlés szériáit, az egész. Vidéket kedvesebbé teszi. A parasztok a szőlő kitakarásával foglalkoztak.

Körülbelül egy óra leforgása alatt elértük Keresztúrit' s a Festetics-család ősi tartózkodási helyét, amely a tó pártján áll.: A bivalyokat,—

amelyeknek kedvéért jöttem erre a birtokra, a jelenlegi gróf nagyatyja telepitette ie. A grófnak négy bivalycsordája volt, de csak ezen a birtokon váltak be Ez a gazdaság nagyon alkalmas erre, mocsaras talaja miatt. A bivaly ugyanis akkor érzi magát legjobban, amikor nyakig fetreng a víziben, s ott gyékényt meg durva füvet legelhet. A keresztúri csorda jelenleg negyvenöt tehénből, tizenöt borjúból ési néhány bikából áll. A bivalytej tápláló, de könnyű, és hasonlít a szamártejhez. A delőle készült sajt ize sem! kellemetlen.

Ezek az állatok igen erősek, de nehéz, bánni »velük, mert nagyon engedetlenek, ha vizet látnak. Egy Ízben az itteni csordának két bivalyökre átúszta a Balatont olyan helyen, ahol a víz legalább fél mérföld széles, és üres szekeret is húzott maga! után. A gróf néha, nagyon különös célra használja okét Keszthely mellett van egy meleg forrás, amely’ egy tavat táplál. A tóiból csatorna vezet ki. A növényzet fejlődése és az iszapílerakódás oly rohamos, hogy eldugulással fenyeget. Abban az esetben a szomszédos nagy rét víz alá kerülne. Sokáig nagy gondot-bajt okozott ennék a csatornáinak a ramdbentartása. De most nem kell tenni semmi mást, mint belehajtani a bivalyokat. Áz állatok hol előre, hol hátrafelé mozognák benne, és kitépdesnek és letaposnak mindent, ami idővel eltömné a ! csatornát. A bivalyok fejese egy gulyás dolga, ki á gróftól kapott legelő és téli takarmány ellenében minden tehén után évenként húsz font vajat köteles beszolgáltatni Minden egyéb az, övé, A bivalyborju húsát dicsérik, sőt marhahús gyanánt, a bivalyhust is árulják, de nem sokat ér.

Mielőtt elváltunk, vacsora után, újabb kirándulást tűztünk ki másnapra. Ez alkalommal a gróf bóziorvosának, a nagy műveltségű és nem kevesebb, mint tizenegy, nyelvet ismerő Gerrard doktornak a vezetésére bízott. A környékbeli meleg fürdőt néztük meg, amely innen két mérföldniyire, a Hévízpatak forrásánál található. Mint fürdőhely, alig érdemes említésre. A gróf nyilván; csak az alsóbb népréteg használatára rendezte be. A parasztok nyáron eljönnek, és itt orvost találnak, aki a vérvétel vagy kopölyözés, annyira kedvelt orvoslásmódjával kezeli őket. Az egyetlen hajlék egy nyomorúságos ház, amely nyáron kocsma, és vajmi isz,erény kényelmet biztosit

De a meleg forrás figye,lernre méltó azon forró, kénes vizmennyiság miatt, amelyet egy mélyen fekvő, mocsaras síkság közepén kilök, ahol tó alakjában, közel kiét holdnyi területet elborít. A levezető csatorna vize pedig két vágy három mal-Thursday, June 25, 1964

mot hajt útjában. Hőfokáról nem tudok pontos adatot, de nagyon miéiig, niég a csatornában is. A viz erősen kénes gázt lehel, és színe kékesbe játszik. A fehér tündérrózsa teljes virágjában állott és egy pontyfaj tömegesen úszkált a tóban. Szemlátomást örvendezve a meleg víznek.

Este újabb érdekes dolgot mutattak: a szárazföldi teknősbékák keltető és nevelő te lepét. A mocsári teknős a leggyakrabban előforduló faj a Balatonban és, mellékfolyójában a Zalában Magyarország más réteizében ugyancsak *sziép számmal élnek a teknősbélkák, különösen Füzesgyarmat határában és a Tisza lápjaiban. ízletes csemege lévén,, megfogják és alkalmas helyen tartják: őket.

A keszthelyi telep körülbelül egy kis holdnyi területen fekszik. Árkok és tavak: vannak rajta, melyekben! az, állatok legelhek és csúsznak-másznak. Az egyik sarokban két láb magas kerítés különíti el a kisebb csigatelepet. A csiga itt is, Németországban is keresett élelmicikk. A kerítés tétjét hüvelyknyi, Iközlbe-közibe fél! ték ki. Azt mondták nekem, hogy a szegeken át az állatok sohasem próbáltak kiszökni Ezt a csigát Becsben nagyon keresik. Ott rendesen zsákszámra rakják ki a piacon a bab, a lencse éis a szarvasgomba között.

A négyezer lakosú Keszthelyen nincs társadalmi élet, A hely egyike azon kis városoknak, amelyeket csak úgy ismernek, mint a birto- J kos főur székhelyét, az1,ét, aki

előtt mindenki fejet hajt, és jaJkimettt mosolya megaranyozza az emberi létet. Csak a kereskedelem van a zsidók kezén. Néhány kiskereskedő ellátja a válrost a mindennapi élet szükségleteivel. A tokosság egyébként vagy a grófi tisztekből és munkásokból áll, vagy megélhetése valamilyen módon a város isíkcl'iáivall éis vallásos intéz menyeivel van összefüggésben. Az intézeten kívül, melyet IieiSrtam, egy katolikus latin iskola és egy elemi iskola is van iitt.Mind a kettő, jóllehet a gróf erkölcsi és anyagi támogatását élvezi, a József császár által meghonosított országos közoktatásügyi rendszerbe tartozik.

A Keszthelyen tapasztaltak szépen1 világítják meg a magyarországi lakosság jó részének helyzetét. A nagy városok és a szabad városok lakóinak száma annyira csekély, hogy aligha haladja meg az egész lakosság egy tizenkilenced részét. A többiek vagy Keszthelyhez hasonló nagyságú mezővárosokban laknak (ezeknek száma az országban 691), vagy falvakban (a falvak száma1 11,068). A kisebb helyek közül csak egynéhányban akad müveit társad almi réteg. Magyarország földművelő állam, és lakosai, még azok is, akik a legnagyobb városokban élniek és a legkülönfélébb foglalkozásokat űzik, bizonyos vonatkozásban vannak a gazdasággal. Ilyen viszonyok között a fényűzés és a művészet szükségképpen háttérbe szorul.

(VÉGE)

KUPAKJAI

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

Erejéből kifogyva, kimerültén hanyatlott vissza, de megmaradt irtózatos szavainak hatása. Csak suttogva tudott beszélni, de ez a suttogás vihar gyanánt zúgott mindehkinék, különösen pedig Földváry gróf fülébe.

Rédéy Irma elnémult Hasztalan vetette rájrdág&t áz Öreg gróf, hogy aléltságából felrázza — hasztalan kiáltott vad fájdalmában: i

— Rédey Irma mondja meg, hogy gondolatai összezavajúdtak! Oh, ismerje be, hogy fiam nem lehet gyilkos. Ilyen borzasztó vád. Jaj nekem, szerencsétlennek, hogy ilyet kellett öreg napjaimra megérnem!

Szentiványi gróf átfektette Irmát Lola karjaiba és felemelkedett. Arca lángolt, szemei őrült lázban forogtak.

— Szálljatok meg minden kijáratot! — kiáltott rekedten. — El kell állni minden ajtót, úgy a kastélyban, mint a kertben. Ki- vagy beereszteni egy emberi lelket serrv szabad. Kutassatok át minden zugot, hátha még itt lappang valahol a gyilkos.

A szolgák szétszéledtek, az égő fáklyák és lámpák szerteszét bolyongtak a kertben. Mozdulataikból látszott, hogy minden rejtekbe, minden bokorba bevilágítottak. - -Földváry gróf még mindig ott térdelt ,ä földön Irrpa mél- . lett és belebámult az aléltnak sápadt arcába és azokra a szederjes ajkakra, melyek az imént oly rettenetes vádat hangoztattak.

Alig tudta elhinni, hogy az a nő, kiről rövid idő előtt mind a ketten himnuszokat zengedeztek, akinek nemes szivét, finom lelkét nem győzték magasztani — vádlója legyen fiának. És milyen iszonyú váddal illette őt. Szerinte Aladár lenne a gyilkos . . . gyáva orgyilkos, aki gyönge nőre emelt kezet.

Ö maga ugyan egy percig sem kételkedett, hogy itt valami végzetes félreértésnek kellett történnie. Mert hiszen képzelhetetlen volt, hogy Aladár, a jól nevelt ifjú, egy előkelő gróf ház sarja, közönséges orgyilkossá lehessen.

És mégis, ha figyelembe vette, hogy fia négy hét óta eltűnt és hirt sem adott magáról, kénytelen volt elismerni, hogy a vádnak lehet valami alapja. Szive összeszorult ennél a gondolatnál. Akárhány eset volt már, hogy egy hevesvérű fiatalember a szerelem hevétől elvakitva, vagy féltékenységből és lángoló bosszúvágyból vezérelve, súlyos bűntényt követett el. A törvényszékek e‘őtt százával fordulnak elő ily esetek, de apai szive nem tudta elhinni fiáról, hogy ilyen közönséges bűntényre vetemedjen.

— Hiába keresik őt, — mormogta maga elé, — Én legalább nem hihetem, hogy fiam ezen a környéken kóborol, még kevésbbé, hogy ebbe a parkba betette volna a lábát Mit keresett volna itt?

Ebben a pillanatban vad lárma keletkezett, a pavilion

felül zűrzavaros hangok ha'latszottak. Az öreg összerázkódva figyelt. Ekkor a többi hangokat mind fulharsogta egy fiatalosan csengő érces hang;

. — .Bocsiatok .él! .Mit. akartok velem? Jajj lesz annak,

ki közelíteni mer hozzám. Földváry Aladár gróf vagyok és nem tolvaj, ahogy gondoljátok!

Az öreg gróf megismerte fia hangját és összeesett.

— Tehát mégis ő az — mormogta elhaló hangon és kezeibe temette arcát. •

Géza gróf is meghallotta a távoli lármát, ő is összferázkódott és mé‘y bánat boritotta el arcát. De csakhamar győzött maga fölött és érces hangon kiáltott:

— Bárki legyen az, akit a pavillonban találtatok! fogjátok meg, mint gyilkost és hozzátok ide.

A pavillonból, heves dulakodás hallatszott, mely azonbah csak rövid ideig tartott, a szolgák legalább is tizen voltak és igy egy e‘lenféllel könnyen elbántak.

Nemsokára hozták a fiatalembert, aki még útközben is kétségbeesetten akarta magát kiszabadítani a szolgák kezéből.

Most odaértek a nagy bükkfa közelébe, egy lámpa fénykörébe és a fogoly felkiáltott:

.— Várakozásomban nem csalódtam, ott áll atyámnak barátja, Szentiványi Géza gróf. Oh most már minden jól van. A félreértés rögtön ki fog derülni.

Ekkor Géza gróf egy lépéssel közelebb ment hozzá.

— Földváry Aladár gróf! — szó't komoran. — Szerencsétlen ember, tehát csakugyan ön az?

— No igen, én vagyok. De mit jelent mindez?

— Nézzen ide! Áldozata itt fekszik vérébe fagyva. Ön a gyilkosa, de van itt még más valaki is, akinek láttára ön megsemmisülten össze fog roskadni.

Ekkor lassan felemelkedett az öreg gróf és egy pillantást vetett a fogolyra. A következő pillanatban szivettépő feljajdulás rezgeti végig a kertben. Egy megtört apai szivnek a jajkiá'tása volt ez.

— Fiam, csakugyan a fiam az! — nyögte leirhatatlan fájdalmában a gróf.

— Atyám, atyám! — kiáltott a fiatalember boldogan. — Mennyire örülök, hogy téged is itt talállak. Végre valahára viszontláthatlak. Engedjetek, hadd boruljak a legjobb apa keblére. Egyáltalán nem értem, mit akartok velem? És nincs senki, aki véde’memre kelne?

Minden erejét összeszedve sikerült neki kiszabadítani magát a szolgák kezéből és atyjához rohant.

Ámde a következő percben rémülten hátratántorodott. Atyja átokra emelte kezét és lesújtó tekintettel, megvető mozdulattal mondta:

— El szemem elől! Gyilkos vagy és nem lehetsz többé fiam. Elátkozlak!

Most egy újabb sikoltás hallatszott végig a kerten.

23. FEJEZET Vissza a világba

Vájjon miképpen történhetett ez, hogy a fiatal Földváry grófot ama végzetes éjjelen Szentiványi Géza gróf parkjában, a félreeső pavillonban találták? Vissza kell térnünk Morvay doktor tébolydájába, még pedig ama díszesen berendezett szó\ ‘ • : • ‘ 1 ' f jt

bába, melyben Ilka már hetek óta sajátszerü módon fogva tartotta a fiatalembert.

Aladár nem is sejtette, hogy ő még mindig Morvay doktornak intézetében van; valóságnak vette mindazt, ami körülötte történik; elhitte, hogy ő most a Szent Erzsébet kórházban van és szobájának kényelmes berendezése meg is erősíthette benne ezt a hitet.

Itt nyoma sem vo*t annak a sivár ürességnek, mely a té^ bolyda celláit jellemzi, nem volt kényszerzubbony és hiányzottak a durvaképü, brutális ápolók és ápolónők is és ezek helyett egy igen kedves, figyelmes, sőt igen csinosnak is mondható apáca forgolódott körülötte. Esperanza, aki minden szükségletéről gondoskodott.

És ő mégis oly végtelenül elhagyottnak és botáogtalannak érezte magát. Akkor este is, midőn a szörnyű eset a gróf parkjában megtörtént, Aladár könyökére támaszkodva, maga elé merengett.

Voltaképpen mi is lesz belőle? Hogy van az, hogy betegsége oly végtelen hosszúra nyúlik, vagy talán nem is lesz vege? Egyre szedi magába az orvosságot és mégsem tud meggyógyulni. Az orvos minden nap eljön és minden elkaiomma1 újabb orvosságot rendel, mert még mindig nem találja őt egészségesnek. Voltaképpen mi is a baja? Éppen ez az, amit nem mondanak meg neki.

És ha egyszer-másszor Esperanza nővért, vagy magát az orvost kérdezte, rendesen az lett a válasz, hogy idégláza volt, melynek következményeit még mindig nem tudta kiheverni.

Arra a kérdésre pedig, hogy mikor fogják már egyszer elengedni, az volt a rendes válasz: majd ha jobban lesz. DE mikor lesz jobban, ezt senki sem tudta neki megmondani.

Ez volt bánatának egyik főoka. Nem volt reménye, hogy valamikor viszontláthatja Rózsikét, sőt az sem állott módjában, hogy kiszabaditása érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket.

Már azon is gondolkozott, hogy elszökik. De az is ‘ehetétlenség volt. Oly gondosan ügyeltek rá, hogy soha sem maradt magára. Esperanza nővér mindig körülötte volt és egyéb dolgait bölcs kiszámítással akkor végezte, mikor az orvos rendes napi látogatását tette nála.

Egy másik körülmény, mely szintén igen sok anyagot szolgáltatott a gondolkodásra, az voh;, hogy valahányszor az orvosságot bevette, utáni mindig sajátszerü bágyadtság és álmosság jött rá.

— Mitől van ez? — kérdezte és erre azt a felvilágosítást nyerte, hogy ő még mindig igen gyenge, tehát sok alvásra van szüksége.

Ez volt az oka annak is, hogy Esperanza nővér rendszerint alkonyaikor adta be neki az orvosságot. Ilyenkor rögtön el is álmosodott. Hasztalan küzdött az álmosság ellen, szemei lecsukódatk és o*yan mozdulatlan lett másnap reggelig, mint egy darab fa.

A harmadik körülmény, mely szintén nagy mértékben nyugtalanította őt, az volt, hogy miért nem kap semmi hirt hazulról? Lehetetlen volt, hogy levelét atyja nem kapta meg. Pedig úgy kellett lennie, mert úgy ismerte édesatyját, hogy a levél vétele után rögtön útnak indult és addig meg sem á1!, mig csak ide nem ér, egyetlen fia betegágyához.