Magyar Hirnök, 1964. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-28 / 22. szám
8, OLDAL 3 \T \ CY \V muvnir Thursday, May 28, 1964. ^ A Református Egyesület uj Kossuth Házának felavatása Washingtonban Május 31-én lesz az Egyesület uj központi székházának ünnepélyes felavatása s másnap, junius 1-én kezdődik a 27-ik rendes közgyűlés. Poniosan egy negyedszázaddal azután, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület első ízben tartotta 1939-ben négyévenkénli közgyűlését az ország fővárosában. Washingtonban, most ismét központi székhelyén fogja tartani "konvencióját" az amerikai magyarság ezen egyik legrégibb és legnagyobb országos testvéri biztosiló intézménye. A központi székhelyét Toledo, Ohio-ból az ország fővárosába csak pár évvel azelőtt áttevő Református Egyesület akkori, alig néhány millió dolláros vagyonából azóta több mint 13-millió dolláros hatalmas vagyon lett, a tagság akkori száma 25 év alatt megsokszorozódott s a Pennsylvania Avenue-n vásárolt akkori szűkös "Kossuth Building" helyett most, egy kimondottan az egyesület számára épült gyönyörű, vadonatúj, modern központi épület várja a New Mexico Avenue egyik legszebb részén a Decoration Day hétvégére az ország minden részéből összesereglö delegátusokat és a székházavatásra érkező vendégeket ... A fővárosi magyar "esemény-sorozat" május 31-én délelőtt 10 órakor kezdődik meg, amikor a magyarság az Arlington-i Nemzeti Temetőben koszorút helyez John F. Kennedy, a tragikus körülmények között elhunyt nagy amerikai elnök sírjára, majd megkoszorúzzák az Ismeretlen Katona síremlékét és a kegyelet koszorúját helyezik el Stáhel-Számvald Gyula, tábornok, Kossuth és Lincoln hős katonájának sírjára. Ezt követőleg, d.u. 3 órai kezdettel ünnepi istentisztelet lesz a Wesley Theological Seminary templomban (4400 Massachusetts Ave.) s utána következik az Egyesület uj központi épületének, az uj "Kossuth Háznak" ünnepélyes felavatása, a New Mexico Avenue 3216 szám alatt. Másnap, junius 1-én délelőtt 10 órakor, a Potomac folyó partján épült "Mariotl Key Bridge Motor Hotel" hatalmas gyülésiermében megkezdődik az Amerikai Magyar Református Egyesület 27-ik rendes közgyűlése, amely előreláthatólag a hét péntekjéig, junius Washingtonban, az ország fővárosában, a New Mexico Ave. (N. W.) 3216 szám alatt találjuk ezt a 5-ig fog tartani. koloniális stilusu épületet, amelynek építkezési munkálatait csak nemrég fejezték be. Az Amerikai Magyar Református Egyesület: uj “Kossuth Házát”, amely Szabó György István magyar épitészmér- A konvencióra az_ ország minden részéből érkező s a különböző nők müve, május 31-én, az Egyesület 27-ik rendes közgyűlésének megkezdése előtti napon fogják osztályok tagságát képviselő kiküldöttek nagyrésze ott száll meg, ünnepélyes keretek között felavatni. a "motor-hotelben"; a Ligonier-ben megszokott konvenciós "magyar találkozó" hangulata és jellege tehát meg lesz itt is. Az egyesület elműt négy évi gyarapodásáról a közgyűlés elé terjesztett jelentésekből szerez a tagság tudomást. Az amerikai magyarság összességét érintő kél legfontosabb alkotás: a ligonieri Bethlen Otthon hatalmas arányú építkezése és az uj washingtoni Kossuth Ház külsőségeiben is hirdeti a magyar összefogás, élniakarás és élni tudás csodálatraméltó nagyságát! Mindkét hatalmas alkotás az elmúlt négy esztendő alatt jött létre s bármit hozzon is a jövő, az utánunk következő nemzedékeknek nemcsak biztos alapokon álló milliós "üzleti vállalkozásainkat" adhatjuk ál, de ezeket a "magyar végvárakat" is; a szegényekről, öregekről és árvákról gondolt viselő ligonieri szeretet-otthonokat és a család-bizlositó egyleteink központi székházait, amelyek sorában a washingtoni uj Kossuth Ház ma a legelső helyen áll! Az Amerikai Magyar Református Egyesület 27-ik rendes közgyűlésére Washingtonba sereglő vezértestüleii tagokon és az osztályok által megválasztott kiküldötteken kivül részivesznek az uj Kossuth Ház felavatási ünnepségén és a konvención az amerikai magyar sajtó meghívott képviselői is, valamint számos vendég és érdeklődő. A Washingtonban élő magyarság köreiből a szétküldött és az egyesület hivatalos lapjában is megjelent meghívó nyomán bizonyára sokan fognak résztvenni úgy az Arlington-i temetőben tartandó koszorú-elhelyezési ünnepélyen, mint az ünnepi istentiszteleten és az azt követő Kossuth Ház avatási ünnepélyen. A közgyűlés első napjai a "számbavevés" idejét képezik, majd megkezdődik a jövőre való íervezgetés, alapszabálymódosiiasok es más intézkedések utján történő határozott terv-lefektetés és végül a vezetőség megválasztása az elkövetkező négy évre. Az elnöki állas betöltése a közgyűlésen jelölés utján történik, mig a másik 3 központi állás: a titkár, a pénztáros és számvevő, az Alapszabályok értelmében meghirdetett pályázat alapján megy végbe. Ezekre az állásokra az írásbeli pályázati kérvények benyújtásának határideje 1964 május 15-én lezárult, tehát a kovención jelölés ezekre az állásora nem lesz. Az alelnöki és igazgatósági (vezértestüleii) tisztségekre szintén maga a konvenció állít jelölteket. Jövőbetekintő bölcs határozatokat várunk ettől a közgyűléstől, amelynek munkájára a jó Isten áldását kérjük. Az amerikai magyar élet fenntartó pillérei: az egyházak, egyletek es a sajtó «gyűl*; működő, egyetértő munkája volt mindig és lesz ezután is itteni magyar jövendőnk biztosítéka! SZERELEM KEFARJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Élni él, kedvesem. Létezik ilyennevü gróf, de oly helyen van, ahonnét nem szabadulhat ki egyhamar. Én tehát nyugodtan bitorolhatom a nevét. Különben is szeretném látni ki merne engem hazugsággal vádolni. Ki fogja bebizonyitani, hogy Nem Földváry Aladár a nevem? Nem, nem Lola, nincs mitől félned. Légy egészen nyugodt, egyelőre megnyertük a játékot. — Oh Feri, nem is képzeled, mennyi félelmet állottam ki e néhány perc alatt. Fogalmad sincs, hogy mit éreztem, mikor a társalkodónő győztesen állott előttem és nem is vetted észre, mily diadalmasan nyugtatta rajtam tekintetét. Nagyon kapóra jött volna neki, ha engem a grófnál tönkre tehetett volna. Gondolj vissza arra, amit az imént mondtam neked. A gróf szerelmes a szép társalkodónőbe és megígérte neki, hogy amint én a házon kivül leszek és az őrült behunyja szemét, rögtön elveszi őt feleségül. Szavaiból kivettem, hogy szeretik egymást. — Átkozott dolog, — morgomgta Feri. — Ez által összes terveink igen könnyen dugába dőlhetnek. — Igen, a gazdag örökségnek vége, ha Rédey Irma eléri célját. Hah, Feri hidd el, százszor jobban tetted volna, ha mindjárt a helyszínén beléje döfted volna tőrödet, melyet állítólag mindig magaddal hordasz. — Egy percig magam is arra gondoltam, — felelte Feri. — De ezzel csak ártottam volna magunknak. A gyilkosság által idehoztuk volna a rendőrséget és nekem nyakra-főre menekülnöm kellett volna ismét, mert tudod hogy én úgy vagyok a rendőrséggel, mint ördög a tömjénfüsttel. — De hátha Rédey Irma mégis veszélyes lesz reánk? — kérdezte Lola, miközben puha karjaival átfonta szeretője nyakát és vállára hajtotta fejét, hogy ezzel engedékenyebbé tegye őt. — Nemde Feri, amint észreveszed, hogy a társalkodónő veszélyes lesz reánk és ki akarja nyitni a gróf szemét, akkor inkább . . . — Elteszem őt láb alól, — egészítette ki Soltész Feri. — Ez magától érthető.. Ha én csellel nem tudok valakit távolartani magamtól, akkor mindent félretéve, tőrhöz vagy más hasonló eszközhöz folyamodom. — Köszönöm — ezt akartam tőled hallani — mondta Lola. — Meglásd, nincs is valami nagyon messzire az az időpont, melyben csakugyán ilyen eszközhöz kell folyamodnod. És gondolni fogsz-e reám és jövőmre? — Minden gondolatom a tied, Lola. Érted élek, rabszolgád vagyok. Szemében vad lánggal. égett a szenvedély és tekintetével elnyelni látszott a leány karcsú termetét, aki az itteni tartózkodása alatt még szebb és üdébb lett. Lola még egyszer föléje hajolt, még egy csókot nyomott kedvesének vágytól égő ajkára, aztán gyorsan fölemelkedett és Ferit is felhúzva, megszólalt: — Most válnunk kell egymástól, Feri. De úgy vigyázz, hogy ki ne essél szerepedből. A gróf szemében ezentúl is szolgának kell lenned — ne is gondolj arra, hogy Földváry Aladár gróf személyében lépjél fel előtte. Ettől én nagyon félek. Engem te ne félts, kedvesem, — felelte Feri. — Csak te ne feledkezzél meg rólam. Gondolj az esküre, mlyet nekem tettél, hogy hü leszel hozzám. — Hü leszek, — suttogta Lola. És alig hallhatóan tette hozzá, — ismerem tőrödet. — Úgy szeretsz-e még mindig, ugyanolyan hévvel és szenvedéllyel mint azelőtt? — Még jobban, Feri, — suttogta Lola, akinek érdekében állt a betörőkirályt elámitania és saját céljaira fogékonnyá tenni. Még egy csókot váltottak, aztán Lola kiszakította magát kedvesének ölelő karjai közül és kifelé sietett. De ugyanabban a pillanatban, midőn ki akart surrani az ajtón, egy hang szólalt meg mellette. — Lola, visszafutottam, mert nagy örömhírt akarok közölni önnel, — mondta Irma, — mely egyúttal a fiatal Földváry grófot is nagyban érdekli — nem sokára egyesítve lesznek, és boldog pár lesz önökből. Lola Irmára meresztette szemeit és ebben a pillanatban nem tudta, hogy fiu-e vagy leány. — Most már vége a játéknak, kedves Lola. —- Miért, miért? — rebegte Lola elhaló hangon. — Azért mert megérkezett valaki, aki előtt nem lehet titkolódzni. v Irma örvendezve beszélte mindezt, mintha valami nagy örömhírt hozott volna nekik. Ők pedig remegve hallgatták mindezt és még jó volt, hogy Irma nem láthatta sápadt arcukat.-— Ki az ... ki érkezett meg? — kérdezte Lola remegve. — Oh mondja meg — ne feszítsen kinpadra bennünket. — Hogy ki az? Hát nem találja ki gróf ur? — fordult Soltész Ferihez. — Szive nem súgta volna meg önnek? Nézzenek fel arra a kivilágított ablakra, a kastélyban Szentiványi Géza gróf együtt van ott egy úrral, kihez régi barátság fűzi és ez a férfi — Földváry gróf, az ön atyja. Most Soltész Feri nem bizonyult annak a bátor hősnek, amelynek mondta magát. Ennek a névnek hallatára annyira elrémült, hogy inába szállott minden bátorsága és a pavillonból kirohanva eltűnt a kertben. Soltész Feri reszkető lábai csakhamar megtagadták a szolgálatot. Ekkor eszébe jutott a tőr, melyet mindig magával hordott. — Hah, Rédey Irmával végezni kell. Ebben a pillanatban ő a legveszedelmesebb ellenségem. Visszarohant a pavillonba, de már nem talált ott senkit. Lihegve a rogyott a pamlagra és lüktető halántékához nyomta kezeit. — Mitévő legyek? — nyögte akadozó lélekzettel. — Ebben a pillanatban úgy érezte, mitha mázsányi kő nyomná lelkét. Bosszús volt magára, hogy annyira kijött sodrából. Eddigi hidegvére egyszerre cserbe hagyta őt. De hát a viszonyok is mások lettek. Ő, aki eddig szokva volt vashomlokkal és tőrrel kezében a legnagyobb veszéllyel is dacolni, most csak egy tétlenségre volt kárhoztatva, mert valamilyen merész tettével csak ártott volna Lolának, az ő imádott kedvesének. De mikép is gondolhatta volna, hogy az álarcot ilyen hamar lerántják róla? Azt hitte, hogy nagyszerű eszme volt Rédey Irma élőt Földváry grófnak mondani magát és ime, most milyen hamar megbosszulta magát a hazugság. Arra számított, hogy ezzel az újabb furfanggal időt nyer és hónapkon át nyugodtan itt lehet a kastélyban, Lola közelében és előkészítheti a nagy müvet, mely őtt egy csapással milliomossá teszi. i És most mindennek vége volt. Egy gonosz véletlen éppen ma éjjel, ugyanabban az órában, midőn Soltész Feri legelőször a lopott névvel feléksitette magát, egy embert hozott a kastélyba, aki ennek a né,vnek jogos tulajdonosa volt és őt irgalom nélkül leleplezheti. Ilyen módon a szédelgésnek kártyavára, melyet Ilka, Morvay doktor, Lola és ő felépítettek, egy csapással összeomlik, magába roskad. Soltész Feri egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy turpissága ki ne süljön, hogy az óriási szédelgés nap fényre is kerüljön. Irma előtt Földváry Aladárnak mondta magát — és most ez a nő előtt a pavillonba és hívta őt, hogy jöjjön atyjához, aki az éjjel a kastélyba érkezett. — Haha, atyámhoz, — kacagott fel keserűen. — No hiszen, szépen járnék, ha engem fia egyanánt mutatnának be neki. Első ténye az lenne, hogy engem leleplezzen és rám olvasná, hogy csaló vagyok. Ezzel aztán Lola is meg lenne semmisítve. Irma látta,/ hogy karjaimban feküdt, látta, hogy szerelmi viszony van közöttünk és ha én csaló vagyok, akkor ő sem lehet ártatlan, bűntársamnak fogják tartani és akkor mindennek vége. Igen, ez a Rédey Irma csak Rédey Irma az, aki mindenütt utunkban áll és aki sorsunkat kezében tartja. Soltész Feri még mindig nem tudott magához térni. Hideg borzadály futott végig tagjain, midőn helyzetét ismét és ismét átgondolta. Kétségbeesésében hajába kapott és tövestül szerette volna kitépni, majd öklével ütötte azt az ostoba fejét, melyben éppen most nem tudott egy mentő gondolat felvillanni, mikor legjobban kellett volna Irma, aki mindenfelé kereste őt, most megtalálta és hozzá sietett. — Ugyan jöjjön már, gróf ur, — mondta csaknem szemrehányóan. — Elérkezett a cselekvés ideje. Most már beszélnie kell. Lépjen egész bátran atyja és Szentiványi gróf elé, legyen férfi, nyilatkozzon és vallja be nyíltan, hogy Lolát szereti és nőül akarja őt venni. Meg lehet győződve, hogy mindketten jó apák, akik nem fognak akardályokat gördíteni gyermekeik boldogsága elé. — Jövök — jövök, — mondta Soltész Feri rekedten, — még csak egy percnyi időt engedjen. Kissé meg vagyok lepve, az öröm, hogy atyámat ily váratlanul viszontláthatom, egészen megzavart. De csak egy pillanatig várjon még kisasszony, hdd hozzam egy kicsit rendbe gondolataimat, mert nehéz helyzetben vagyok. Soha ember ennél igazabbat nem mondott. És a körülmények olyanok voltak, hogy ezt bátran mondhatta és Rédey Irma el is hihette neki. A gróf eddig a parádés kocsis szerepét játszotta a kastélyban. Vájjon mit szólna atyja, ha ezt megtudná? És mit mondana Szentiványi gróf, ha a parádés kocsis egyszerre csak mint jó barátjának fia leplezné le magát előtte? Önkénytelenül is felmerülne a kérdés, hogy miért tette ezt? Hiszen mint grófi sarjadék egész nyíltan jöhetett volna és már csak a régi barátságnál fogva is Szentiványi gróf szívesen látta volna őt. Irma mindezt belátta és ezért igy szólt az álgrófhoz: — Jó, jó, hát csak szedje össze magát. El tudom képzelni, hogy a nem remélt fordulat kissé megzavarta nyugalmát. Igen, felkavarta. A gonosztevő belseje valóban fel Volt kavarva, egy iszonyú elhatározás kezdett megérlelődni benne. — Az egész kastélyban senki sem tudja, hogy Lola az én karjaimban pihent — csak éppen ez az egy tudja, ez az ostoba társalkodónő. Bevárjam-e mig odáig fejlődik a dolog, hogy minket elárul? No ilyen bolond nem leszek. Jelenleg milliók forognak kockán, egy óriási vagyonról van szó, de még Lola szerencséjéről is, mely egyúttal az én szerencsém is. Ilyan fontos érdekeket nem lehet kockáztatni. Előre tehát. , De hiába biztatta magát. Soltész Feri még mindig tétovázott. \ : ■ . x ' vi & _ i'ILfí.:' — Ördög és pokol, — szidta önmagát. — Micsoda haszontalan fickó vagyok én most? Máskor, ha arról volt szó, hogy, el kell tenni láb alól egy embert, aki veszélyes kezdett lenni, kezem oly gyors volt, mint a villám. Ez a nő is veszélyes nekem — tehát vesznie kell. Kezével görcsösen megmarkolta a kabátja belső zsebéberejtett tőrt, melyhez már annyi vér tapadt. Egy élettel több vagy kevesebb, az már ne mhatározott nála. Meg kell lennnie. —• Sajnálom ezt a szerencsétlent, — gondolta magában. — De ő maga az oka. Miért jött le éjnek idején a pavillonba? Amit keresett, azt most megtalálhatja. — Itt vagyok már, Irma kisasszony, — mondta előlépvj a pavilion sötét, belsejéből. — Igazán alig tudom magamat beleélni abba a boldogító gondolatba, hogy atyám megérkezett. Igazán komolyan mondja ezt, vagy csak meg akar engem tréfálni ? — A legkomolyabb valóság, — erősítette a társalkodónő. — Mikor az imént eltávoztam innét, a terraszon egyszerre csak felbukkant előttem egy impozáns alak, aki Földváry grófnak mutatta be magát. Magas daliás alak, előkelő modor, igazi arisztokratikus arc, majdnem övig érő szakái — ugy-e, erről rá ismer édes atyjára? (Folytatjuk)
