Magyar Hirnök, 1964. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-21 / 21. szám

6. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, May 21, 1964. PELL SZENÁTOR AMNESZTIÁT KÖVETEL AZ ERDÉLYI MAGYAR POLITIKAI FOGLYOKNAK WASHINGTON.— Clai. borne Pell szenátor (Rhode Island) május 12jén a sze­nátusban azt fejtegette,hogy az Egyesült Államoknak ki kellene használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a kommunista tömb államain belüli nagyobb önállóság nyújt, ösztönözve a függet­lenség szellemét. Tovább, mielőtt kereskedelmi egyez­ményeket kötne egy kom­munista állammal, az Egye­sült Államok azt bizonyos feltételekhez köthetné, ame­lyek az országon belül elő­segítenének bizonyos fokú társadalmi és politikai libe­ralizálódást. Egy román kereskedel­mi küldöttséggel való kö. zelgő tárgyalásokról szóflva, Pell szenátor azt mondotta, hogy Romániában a magyar kisebbség tagjai közül sokan még mindig be vannak bör­­tönözve politikai okok miatt. Az Egyesült Államok az amerikai-román tárgyaláso­kat jó alkalomnak használ­hatná fel, hogy a kiviteli engedélyek megadását ah­hoz a minimális feltételhez kösse, hogy adjanak általá­nos amnesztiát mindén poli­tikai fogolynak. Pell szenátor igy folytatta: A szovjet tömb iránti fel­melegedő hangulatban nem szabad szem elől téveszteni a kemény sztálinista múlt meglévő maradványait. Ezút­tal például a kommunista Románia a gazdasági barát­­kozás kezét nyújtja felénk, míg ugyanakkor ugyanez az ország a másik kezét arra használja, hogy elnyomjon egy kisebbséget, amelynek egyes tagjai politikai rabok­ként hosszú évek óta román börtönökben sínylődnek. . . Számos jel mutat arra,hogy mi olyan boldogok vagyunk a csatlós államok uj politi­kája láttán, hogy hajlandók­nak látszunk elfelejteni, mi történik a barátkozás lát­szata mögött. Úgy hiszem, hogy a jelenlegi helyzet nyújtotta lehetőségeket ne­künk itt a nyugaton ki kelle. ne használnunk, kezdemé­nyeznünk kellene ahelyett,— hogy csupán diplomáciai el­lenlépéseket tennénk. Romá­niától el kellene vámunk azt. hogy emelje fel súlyos kezét, . amellyel elnyom, mielőtt megszorítjuk azt, amelyet barátságra nyújtott. Koráb­bi ujságbeszámolókból tud­juk, hogy a románok most speciális küldöttséget me­­nenesztettek ide, hogy meg1- próbáljanak egy szintetikus gumigyár megvásárlásáról tárgyalni és az amerikai kor­mány jelezte, hogy ezt az óhajt barátságosabb meg­fontolás tárgyává hajlandó tenni, mint más hasonlókat a múltban. A sajtó szerint megér­tőbb álláspontot foglalunk el Románia azon elhatározá­sa iránt, hogy eltávolodik a Szovjetuniótól. Ez jól van és helyes, a külügyminiszté­rium ilyen irányú politiká­ját támogatom, — mondta a szenátor. Üdvözlöm a szov­jet tömbön belüli autonómia jelentkezését és azt hiszem hogy az Egyesült Államoknak fogékonynak kell lennie ezen jelenlegi irányzattá’ szemben. A függetlenség eme uj szellemét ösztönözni kell a csatlós nemzeteknél. Egyik ut erre az, hogy segítjük őket a gazdasági függet­lenségre való törekvésben.— Ugyanakkor azonban — és most úgy beszélek, mint ko­rábbi külügyi tisztviselő, aki szolgált a vasfüggöny mö­gött és több hétre Romániá­ba is ellátogatott — sürget­nem kel lanna kaz elvnek megismétlését, hogy ne ad­junk semmit anélkül, hogy kapnánk érte valamit. Eb­ben az esetben Romániá. nak szüksége van rá és óhajt­ja a kivitelünket azért, hogy önálló gazdasági pozíciót ér­hessen el. Hiszem, most ki­váló alkalmunk van arra, hogy elősegítsük Románián belül egy szociális és politkai liberalizálódóst, mely össz­hangban lenne ennek a nem­zetnek uj, szabadabb ma­gatartásával és a gazdasági életben való terjeszkedésé­vel. Nem lehet jobb ut Ro­mánia számára, hogy bizo­nyítsa, ezt az uj, liberális szellemet, mint az, hogy lépé­seket tesz belpolitikájának megreformálására a politi­kai kisebbségek, különösen a magyar népi kisebbség irá­nyában, amely Románia nyu­gati részében, Erdélyben la­kik. Állandóan ismétlődő, ag­gasztó jelentések jöttek ar­ról, hogy a románok még mindig leplezetlen elnyo­mást gyakorolnak Erdély magyarjaival szemben “po­litikai büncselekmények”-kel kapcsolatban, amelyeket azok állítólag elkövettek vagy félő volt, hogy elkövetnek a szomszédos Magyarország­ban lefolyt 1956-os forra­dalom idején. Abban az időben felkelések voltak Erdély­ben, fiatal magyar diákok aktiv részvételével. A román kormány bebör­tönzött sok más magyart is Erdélyben, attól való félel-A baltimorei gyermekkórházban a kis betegek telefonálnak a ma­májuknak, de hiába, a mama nincs otthon, nem tud felelni. Ár­tatlan játék . . . “Ismét a Cleveland Stádiumban leszek, még ebben az évadban”, mondta Birdie Tebbetts, az Indians managere, a Tucson, Ariz—i kórházból való elbocsátása előtt. A szívrohamot szenvedett Teb­betts először a Mayo klinikán vizsgáltatja meg magát, Rochester, Minn'.-ban. méhen, hogy a forradalom | tovább terjed. Nem ismeretes pontosan, hogy mennyi em­bert érintett ez, valószinüleg százakra rug a számuk, de lehetséges, hogy ezrekre. Ér­tesültem arról, hogy sok kö­zülük még mindig börtönben van, 1,5 éves kényszermun­ka Ítéleteket töltve az 1956-os felkelésben való részvéte­lükért. Különös iróniája a román helyzetnek, hogy Magyar­­országon, ahol az 1956-os fel­kelés elkezdődött, már volt általános amnesztia.. Miért nem látja helyesnek Romá­nia, hogy hasonlóképpen cse­lekedjék? Az Egyesült Álla­mok a közelgő kereskedel­mi tárgyalásokat arra hasz­nálhatná fel, hogy a huma­nitárius reformok legalább bizonyos fokát, feltételként! megkövetelje. Feltételeink j világosak, egyszerűek le­hetnek: Sürgetem, hogy akik amerikai részről tárgyalnak a Romániával való keres­kedelmi tárgyalások során, ragaszkodjanak egy általá­nos amnesztia rendelethez minden politikai fogoly szá­mára. A 62 éves Arnulfo Ariast, aki már kétszer volt Panama elnöke és kétszer űzte el a Nemzeti Gárda, most ismét elnökjelölt volt és fia­tal tisztelői szeretettel vették közül. magasfoku képzettséget és tudást követelő foglalko­zásban van üresedés, de a munkanélküliség problé­máját sulyosbbitja a fiatal generáció nagymérvű meg­növekedése. I960 és 1953 kö­zött több mint kilenc millió ifjú érte el a munkás-kort és a legközelebbi 6 év alatt még 18 millió fiatal ember fog elhelyezkedést kérni. A földművelés terén az automatizálás olyan hala­dást ért el, hogy az ország összes földművelő munká­ját a munkásság 7 százaléka elvégezheti, a farmokon élő lakosságnak tehát csak egy tizede fog tudni a földműve­lésben boldogulni. A munkanélküliség meg­oldásának egyik módja volna természetesen az, ha az embereknek több időt en­gednének szórakozásra és pi­henésre. A nyugalombavo­­nulás határidejének előre­­tolása is segíthet. Ha 65 vagy 62 évről csak 60-ra szál­lítanák le a Social Security jogosítványait, sok állás sza­badulna fel. Ha pedig a fia­taloknak egy részét két évvel tovább tartjuk vissza az is­kolai padok között, a munka­­nélküliség kisebb, a kép­zettség nagyobb lesz. Más­felől attól kell tartani, hogy ha a termelő munkások szá­mát mesterségesen korlá­tozzuk, az amerikai élet­színvonal lehanyatlik. ACNS. EGY POLGÁR: EGY SZAVAZAT A MUNKANÉLKÜLISÉG- SOKRÉTŰ PROBLÉMA Johnson elnök a kongresz-j szushoz szóló üzenetében j hangsúlyozta, hogy az ame- j rikai közgazdaság az elmúlt j esztendőben sikeresebb volt, mint bármikor azelőtt. Soha ^ nem állott még munkában annyi amerikai és 70 millióra rúgott a dolgozók száma. Az j elnök szerint azonban ennél is többet kellene elérnünk.1 Az a tény, hogy négymillió amerikai állástalan maradt, gondolkodásra és újabb ak­ciókra serkent mindnyájun­kat. A munkanélküliek közt sokan élnek elszigetelt vidé­keken, ahol az ipar vagy a, bányászat hanyatlóban van; az állástalanok közül sokan alacsonyabb képzettségű­ek, akik nehezen kapcsolha­tók át uj iparokba, vagy ne­­hesen bízhatók meg nagyobb ] felelősséget kívánó munká­val. Általában véve, a tech­nika haladása sok ala­csonyabb rendű kézimun- j kát feleslegessé tett. Géppel végzik ez azt a feladatot,; amelyet azelőtt iskolázat­lan vagy kiképzetlen mun-| kaerők végeztek el. Bizonyos minimális képzettséget kell nyújtani mindenkinek, hogyj a még megmaradó állásokat betölthessék. A United States Office of Manpower, a 12 évi] iskoláztatást (Magyarorszá­gon 4 elemi és 8 középiskolai osztálynak felel meg) tartja minimumnak. De megindult a mozgalom, hogy mindenki­nek legalább 14 éven át tartó oktatását közköltségen vé­gezzék el. A mai fiatalság két-har­­madrésze tényleg legalább 12 évig járt iskolába, a prob­lémát tehát a maradék egy­­harmadrész képviseli. Az idősebb munkások nagy­része még kevesebbet ta­nult és h aazok meglevő ál­lásukat elvesztik, nem kap­hatnak újabbat, mert nincs elegendő iskolázottságuk,— hogy át lehessen őket képez­ni. Ennek a problémának a csökkentésére, a kormány most újabb, nyolc héttől egy évig tartó ingyenes tan­folyamokat tart fenn, idő­sebb emberek részére; a ta­nulók csekély fizetést is kapnak a tanulás ideje alatt. Körülbelül százezren már igénybe vették ezt a segít­séget és további százezer rö­videsen meg fogja kapni. A tanfolyamot elvégzők há­rom-negyedrésze el is helyez­kedett. Az amerikai technológia gyors fejlődése az állások természetét is lényegesen megváltoztatta. Sokkal több NÉGY tonna diák LONDON.— “ötven diák egy ágyban”. — ez volt a program a Wakefiéld tech­nikai főiskolában. Az eddigi világrekord 42 diák egy ágy­ban volt s a Wakefield diá­kok elhatározták, hogy le­pipálják ezt a világrekordot, ötvenen feküsznek egy ágy­ba. Rá is feküdtek sorra egymás hátára és sikerült a nagy próba, együtt volt egy rakáson 50 ifjú.” A hősies teljesítményt, legalul fgje­­vést, öten vállalták maguk­ra s ezek egyike a 16 éves Frazer Cartwright, egy­szerre kétségbeesetten el­kiáltotta magát: “Másszatok le rólam! Én. . . ” Tovább nem tudott beszélni, elájult, Vér folyt az orrából s a re­korderek egymásután le­másztak róla. Amikor mesterséges lé­­lekzésssel magához térítet­ték, a fiú megkönnyebbülten kiáltott fel: “Négy tonnányi ember, ez sok volt a jóból!” Alfred Buckley, az iskola­­igazgató, pedig igy nyilatko­zott: “Örülök, hogy nagyobb baj nem történt és örülök an­nak is, hogy sikerült uj világrekordot felállítani.” A demokrácia lényegét ez a mondat fejezi ki a leg­világosabban. A Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tart­ja azonban, hogy ennek az alapelvnek teljes érvénye­sülését követelje mindenütt, az Egyesült Államokban. Itt, ahol a politikai demokráciát régóta természetesnek tart­juk,; meglepőnek látszik, hogy a Legfelsőbb Bíróság közbelépésére volt szükség. Tény az, hogy az “Egy polgár: egy szavazat” elve sok helyen elhomályosul t és elmosódott. Az eredeti­leg elsősorban földművelő nemzetnek egyenletesen meg­osztó népessége idővel a vá­rosokban tömörülő ipari társadalommá alakult át, a városok lakossága erősen megszaporodott, a vidéké csökkent. Ez a változás azon­ban nem történt meg a tör­vényhozó testületekben, — sem az állami, sem a szövet­ségi vonalon. A kongresszus k':|;>viselőházának tagjait a népesség arányában kelle­ne megválasztani az ameri­kai alkotmány értelmében, de a vidéki területek a régi, beosztásnak megfelelően,— eddig több képviselethez ju­tottak, mint a városiak. Az állami törvényhozá­sok és a kongresszus is el­hanyagolták a választói ke­rületeknek uj beosztását, a népesség eltolódásának meg­felelően. így megtörténik az, hogy a városokban élő sza­vazók is csak annyi kép­viselőt választanak, mint a vidéki kerületek, ahol pedig sokkal kevesebben laknak. A vidéki szavazónak tehát többet ér a szavazata, mint a városinak. Ezt az igazság­talan helyzetet orvosolni le­hetne, ha a tízévenként meg­tartott népszámlálás adatai nak megfelelően a választói kerüléteket újra osztanák be. Ez azonban nem mindig; történt meg és a városok szavazóinak gyakran nem állott módjukban változtat­ni a helyzeten, mert kisebb­ségben voltak az állami kép­viselőházban. Két évvel ezelőtt azonban a Legfelsőbb Bíróság már' kimondotta, hogy a szövetsé­gi bíróságokhoz panasszal fordulhatnak a választók, ál­lami képviselőik számának felemelése végett. E hatá- j rozat logikus következmé­nye volt a jelen döntés, mely szerint az összes választói j kerületek lehetőleg egyfor-: számú szavazót foglaljanak magukba. Minden polgár sza­vazata egyforma értékű le­gyen: . tehát a választások alkalmával. A döntés szerint az alkot­mány szövegezői már ere­detileg is leszögetzék az “Egy,, polgár: egy szavazat” elvét. Ennek az elvnek érvénye­sülnie kell akkor is, ha a vi-.' dóki kerületből időközben városi kerület lett. Az amerikai alkotmány nem szavakhoz rögzött pa­pírdarab, hanem a demokra­tikus ideálok kifejezője. Ha az idők változása megkí­vánja, alkalmilag ismét körűi­kéi] bástyázni a demokrati­kus eszmék uralmát. CSAK A LÁNYOK BŰNÖSEK MADRID.— Egy forró júliusi éjszakán egy éjjeli őr az erkölcsöt és a sze­mérmet súlyosan sértő jele­netnek volt tanúja: Egy kapu alatt két ifjú két leánnyal csókolózott. Az éjjeli őr pisztolyt szegzett az ifjak és a leányzók mellének és bekísérte őket a közeli rendőr őrszobába. Aztán a bíró elé került a két leány. A két ifjút, amerikai pilótá­kat, nem helyezték vád alá. A lányok azt vallották, hogy ők ne m csináltak sem­mi rosszat, csak Good night csókkal búcsúztak udvarló­iktól, amint az Angliában általános szokás. Az ügyész ezt a védekezést elfogadta és nyilvános botrányokozás he­lyett csak a közrend hábori­­tásával vádolta a két angol lányt. A biró a lányokat öt napi fogságra ítélte, de az Ítélet végrehajtását fel­függesztette, azonkívül 500 peseta (8 dollár) pénzbírság­gal sújtotta őket. Kathryn Crosby színésznő, Bing* Crosby felesége, a jólöltözött apá-i cát alakítja egy divatbemutató; ebéden, Santa Barbara, Calif.-­­ban, melyet az Immaculate Heart* College tanulmányi alapja javá­ra rendeztek. ' ' SZIVÁRVÁNY j FRIZURÁK LONDON.— A fodrászok, parókakészitők és illatsze­resek céhének nagy m este; re, Leslie Simpson, a , céh évi közgyűlésén panaszo­san jelentette, hogy a föd; rászok a szivárvány minden színárnyalatában ragyogó haj díszt készítenek a höU gyek részére, de — ezt á művészi díszt csak kevés asszony veszi igénybe. Minek okát a nagymester abban látja, hogy az asszonyok fél-] nek férjük haragjától, azért idegenkednek a gyönyörű hajszínektől. Asszonyaink példát vehetnének az euró; pai kontinentális és az amel rikai nőktől, akik szeretik á szines hajat, mondta a nagy; mester. Dr. Jose Reposo, 40 éves kubai menekült leugrik a hídról, egyenesen a mentőosztag hálójába, Albany N. Y.-ban. A kórházban, ahol .benn­lakó orvos volt, később egy orvosi operáló kést ragadott és sziven­­szurta magát.

Next

/
Thumbnails
Contents