Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-18 / 29. szám
6. OLDAL JULY 18, 1963 “A gyanú vasfüggönye” — a kommunista tömbön belül A kommunista tömböt a szabad nyugati világtól előválasztó vasfüggöny mellett vannak kisebb “vasfüggönyök” is — a tömbön belül . . Ezeken a határokon ugyan nincsenek aknazárak és szöges drótkerítések, de az egyik országból átlépni a másikba mégsem egyszerű ... Ha külföldi az egyik “testvérállamból a Szovjetunióba jut, úgy érzi magát, mintha ködfelhőben járna. A turistákat azonnal kézbeveszik az idegenvezetők, akik buzgón mutogatják a tetszetős épületeket, az idegen számára kiállított tárgyakat, de mindazt ami a potemkin-város mögött van — a nép igazi életét, gondolkodását, vajmi kevés külföldinek van alkalma megismerni. 'Mi az oka ennek ajelenségnek? Az, hogy eyyik-másik kommunista ország mélyebbre sülyed a gazdasági káosz ingoványában, mint a másik. Lengyelország például sok-PRINCETON, N.J. — Amerika egyik legkiválóbb amatőr ejtőernyőse a 34 esztendős, franciaországi születésű, Jacques André Istel. Nemrégiben, itt Princetonban, meghívott közönség és ; érdeklődők előtt, Istel előadást tartott és ez alkalommal — többek között —a következőket mondotta: — Mindenkinek, aki unatkozik, azt ajánlom, képezne ki magát amatőr ejtőernyőssé. Rendkívül egyszerű, ’ könnyen megtanulható és sokkal szórakoztatóbb, mint •például a bélyeggyüjtés. Az •ember maga is megdöbben a/zon, hogy milyen bátran és i nyugodtan ugrik ki a repülőí gépből, néhányezer lábnyi magasságból. Istel a továbbiak folyamán • közölte hallgatóságával, hogy az amerikai amatőr ejtőernyős sport hódolóinak száma ' rendkívüli módon megnöve■kedett az utábbi néhány esztendő folyamán. J — Például, 1967-ben még .mindössze csak 200 ember ■ próbálta meg, hogy ezt a sportot űzze szabadidejében — mondotta Jacques André Istel. — Az 1962-ik évben azonban már 15,000 amerikai ejtőernyős volt és ezek összesen 80,000 ugrást hajtottak végre, egyetlen esztendő lekal jobb gazdasági helyzetben van, mint Magyarország, vagy Bulgária. Ha nagy a különbség, Moszkva természetesen közbelép, és igyekszik kiegyenlíteni — különben a nehezebb vasba vert népek lázongani kezdenének . . . Ez a kiegyenlítés úgy történik, hogy a jobb sorban élő népektől elveszik a “felesleget” . . . A gazdasági és politikai vasfüggönyt jól érzékelteti I. Gordon amerikai riporter, aki nemrégiben a Szovjetunióban és Lengyelországban járt. Brest-Litovskban érkzett lengyel földre; ebben a régi határvárosban, ahol Oroszország és Lengyelország találkozik; a városban, amelyben az első világháború utolsó szakaszában az akkor még győztes előrenyomuló németek “különbékét” kötöttek a cári Oroszországgal. Ez a békekötés indította el az 19'17-es bolseviki forradalforgása alatt. Istel ezután azt a meglepő tényt közölte hallgatóival, hogy az ejtőernyős ugrás megtanulásához mindössze 3 órára van szükség. Ezután elmondotta első ugrása történetét: — A repülőgép 2,500 láb magasságban repült. A nyitott oladalaj tóban ültem, lábam a levegőben lógott. Egyszerre megszólalt az oktatóm; — Most ugorj! Kiugrottam és bevallom, kicsit féltem. A légáramlattól hirtelen baloldalra fordultam és igy zuhantám tovább. Az ejtőernyőbe szerelt rádión keresztül megszólalt az oktatóm : — Rántsd meg a jobboldali zsinórt és fordulj a jobboldalra ! Megtettem. S aztán ... egyszerre, minden olyan lett, mint az álom. Kényelmesen himbálóztam a levegőben s hallottam fejem felett a repülőgép motorjának zúgását. A hallgatóság egyik tagja megkérdezte az előadót, mi történik, ha nem nyílik ki az ejtőernyő? Istel pillanatnyi habozás után igy válaszolt: — Ez a legnagyobb ritkaság. Az ejtőernyő mindig kinyílik. Ha azonban mégsem, hát akkor, bizony . . . nagy baj van. mat, amely azután uj irányt szabott az emberiség történelmének. — A város körüli végtelen síkságon — írja a riporter — didergő, éhes hadseregek harcoltak évszázadokon át. Napóleon Grande Arméee-ja diadalmasan vonult át rajta Kelet felé, de maradéka megcsonkítva vánszorgott viszsza a végtelen orosz hómezők felől. Hitler légiói dübörögve száguldottak át Szroolenszken, hogy azután — nemsokkal később — elvérezzenek a havas síkságokon ... . A brest litovski állomáson a pályaudvar hangszórója szinte szünet nélkül szól. Politikai propaganda-frázisok lebegnek a sürü levegőben: a szovjet és a lengyel nép közötti testvéri szolidaritásról, a vállvetve kiharcolt békéről, a “nagy barát” eredményeiről szónokol. Ilyen körülmények között az utas azt gondolhatán, hogy a h atárátlépési formalitások olyan egyszerűek, mint például az Egyesült Államok és Kanada valamelyik közös határállomásán. Erről szó sincs. Brest Litovskban a gyanú és az ellenszenv láthatatlan határa választja el a Szovjetuniót Lengyelországtól. Ennek az ellenségeskedésnek legkézenfekvőbb megnyilatkozása a tüzetes motozás, melynek az utasokat alávetik, mielőtt elhagyják Oroszországot. A vörös hadsereg katonái végigkutatják minden utas, podgyászát, a csomagtartókat, a félreeső fülkéket, sőt még a padlók alá is bepillantanak. Amikor megkérdeztem az egyiktől, mit keresnek, — azt a választ kaptam, hogy “illegális utasokat” . . . Eltávozni a Szovjetunióból még a “baráti Lengyelországba” is olyan bűn, amelyért halállal kell bűnhődni. Csaknem két óráig tart a vámvizsgálat. Időközben kicserélik a vonat széles nyomtávú kerekeit, amelyek nem használhatók a lengyel sínpárokon. Csak ezután döcög el a vonat a Bug folyó feletti határhidig. Itt újabb bizonyítékát látjuk annak, milyen “baráti és testvéri viszonyban” él egymással a két állam. A folyó orosz oldalán fegyveres jáőrök vannak szolgálatban. A másik oldalon golyószórós lengyel őr áll. A part UNATKOZIK? LEGYEN AMATŐR EJTŐERNYŐS! kép: Á másodpilótl^fefsz^lgá'ba^1 vacsora^a^eénpn81^111! f°n°M sM'kek várják az utasokat. Alsó ba fajta gép. Alsó bal kép: Az uj gép ajtaja előtt áll kétlégi pincémé A F°rd motorral íelszerelt UJ MAGYAR HÍRNÖK ; mindkét oldíán a katonák ugyanazt a \irös csillagot viselik, de fegvereiket egymás ellen irayitják. Nem kell okáig Lengyelországban tatózkodni ahhoz, hogy az embr megértse: miért van ez iy ? Mert a légkör-különbséj a két kommunista állam özött — szinte kézzelfoghatc A lengyel falvakban láthaian nagyobb jólét uralkodikmint a Szovjetunió falviban. A házak szebbek, az teák tisztábbak, az üzletekbeitöbb az élelmiszer és az eiberek ruházata is jobb, min a szovjet sorstársaiké. A lengyele életfelfogása is egészen másjnint az oroszoké. Mig a Sívjetunióban azok is kerülila nyugatiakkal való beszélgést, akik angolul tudnak, aengyelek szinte fejest ugrani a beszélgetésbe, még akkc is, ha nem tudnak angolul, ügy lengyel tudós, akivel gyütt utaztam Moszkva ótas aki az egész ut alatt egyden szót sem szólt, itallalkinálta meg a fülke valamtnyi utasát, — amint átkeltik a Bug folyón. “Most ár beszélgethetünk — monotta. — A Szovjetunióban nn tanácsos idegenekkel besilgetni” — tette hozzá me;egetőzve. A felsabadultságnak ugyanez az eése valósággal szembetűnő * lengyel fővárosban, Varsban. Moszkva tele van plaátokkal, amelyek arra biditják a népet, hogy “dolgodnak a komrpunizmusért”. .z újjáépített Varsó falai • tele vannak plakátokkal, e ezek színházi műsorokat, kiállításokat sőt — helyiként —- istentiszteleteket íirdetnek. A párt jelszavíiak nyoma sincs sehol. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kommuniták nem tartják erősen kézben Lengyelországot. A párt még mindig a legnagyobb hatalom, élet és halál ura. Mégsem vitatható el, hogy a lengyel kommunizmus csak nagyon távolról hasonlit az orosz változatra. A lengyel földek háromnegyedrésze még mindig magánkézen vannak. S jellemző tünet: azon a napon, amikor Kruscsev Moszkvában beszüntette a jazzmuzsikát, a varsói éjsézakai lokálok tele voltak vadul twisztelő párokkal ... És ami talán mindennél fontosabb: a lengyelek nyugatiaknak tekintik magukat. Vallásukban, modorukban és a jövőbe vetett hitükben és reményeikben, az európai nagy népcsalád egyik tagjának érzik magukat. Ezzel szemben — hangoztatják a lengyelek — az oroszok — “keletiek” ... A nagy kommunista szolidaritás ellenére a két népet még mindig hatalmas távolságok választják el egymástól, bár határaik közösek . . . Ez a magyarázata annak, hogy a szovjetpolgár — eltekintve a kiválasztottaktól — ritkán juthat el még a testvérállamokba is. Mert még az a kis különbség is elgondolkoztatja a szovjet munkást, amit egy csatlósállamban lát. Ezért keresik a fegyveres katonák az “illegális utasokat” még Lengyelország földjén is, noha úgy a lengyelek mint a magyarok, vagy a többi csatlósállamok polgárainak élete, még nagyon-nagyon távol áll attól a szabadságtól, amelyet a nyugati országok polgárai élveznek . . Hagersownban Md.) elkezdjék William Zantzinger és felesége ügyének tárgyalsát. Zantzinger egy bál alkalmával úgy megvert egy idős néger saposnöt, hogy az belehalt sérüléseibe. A JETGÉP LEZUHANT A TÁBORRÁ - ŐT HALOTT... WILLOW GROVE, Pa. -1 Egy Fury tipu:u jet gép — a jelek szerint efektromos zavarok következtében — egy gyermekekkel s felnőttekkel zsúfolt üdülŐtiborra zuhant, a Willow Groe-i tengerészeti támaszpont kdeiében. A katonai htóságok és az államrendőrséf közlése szerint legalább öt ember vesztette életét a >alesetnél és 15 megsebesült. \ pilóta, John W. Butler kapitány épségben került ki a katasztrófából. A támaszpontra vitték, ahol agészségügyi vonatkozásban felülvizsgálták és kihallgatták . , • ■ Két évvel ezelőtt ezen ä területen hasonló katasztrófa történt. Akkor — egy vasárnap délután — egy jetgép rázuhant egy üzletházra; egy személyt megölt és megsebeűtett egy tucatnyi embert. Paul Bardzik a támaszpont szóvivője elmondotta: amikor i gép földet ért, lángba borult és meggyuj tóttá maga eörül a füvet és a fákat, majd neki szaladt egy régi épületnek, amelyet mostanában fürdőháznak használnak. A ha lottak, a fürdőházban tartóz ködök közül kerültek ki. Az áldozatok közül kettő felnőtt volt a többi gyermek “Rengeteg ember tartózkodott ebben az időben ezen a területen — mondotta Bardzik. . Különös csoda, hogy a katasztrófának nincs jóval több halálos áldozata. Az abbingtoni kórház jelentése szerint öt súlyos sebesültet vett át, akik közül egynek sebesülése életveszélyes. Nyolc másik könnyebb sebesültet kezelés után elbocsátottak, négy sebesült még további kezelést kap. Butler, a pilóta elmondotta: a levegőben észrevette, hogy a géppel valami baj van, s ekkor elhatározta, kényszerleszálást hajt végre. A gép csak az utolsó néhány lábnyi magasságból zuhant a földre, ahol a kiemlő gazolin gyújtotta meg a körülötte fekvő területet. Az ügyben a vizsgálat tovább folyik. U THANT MAGYARORSZÁGON (FEC) U Thant, az ENSZ főtitkára június 30-án utazott Budapestre, a magyar kommunista kormány meghívására s akkor tárgyalt kádárékkel. Utjának céljáról semmiféle előzetes nyilatkozat nem jelent meg, igy nem tudhatjuk, hogy hogyan és mennyiben igyekszik eleget tenni a Közgyűléstől kapott megbizásának. A Közgyűlés múlt évben hozott határozata felsorolja a magyar kérdés ben 1956 óta hozott döntéseket egytől egyig, de a főtitkár belátására bízza, hogy ezekből mit sikerül megvalósíttatni a budapesti rendszerrel. Bizonyos, hogy a határozatok két lényeges elemét — azaz a szovjet csapatok kivonását és szabad választások megtartását az ENSZ ellenőrzése alatt — nem sikerült elérnie, de még abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a probléma felvetődik-e a tárgyalások folyamán. Viszont a harmadik kérdésben, a börtönben maradt és amnesztiában nem részesült, sőt szabadlábra sem helyezett forradalmárok és szabadságharcosok kérdésében az Egyesült Nemzetek főtitkárának véleményünk szerint lehetne eredményt elérni, ha ezt kellő formában szóvá tenné. Ma már világosan látható, ami az amnesztia-rendelet kiadása után csak gyanítható volt, hogy az amnesztiával a rendszer becsapta a világot. A külföldre irányuló idegen ás magyarnyelvű propaganda ugyanis úgy igyekszik az amnesztiát beállítani, mintha azzal jóformán minden fogoly szabadult volna, különösen a forradalmárok. Az egyik viléki újság, a Kisalföld azonban május 19-i számában elárulta, hogy a szabadultak száma 2,500-3,000 körül volt, s íbben benne vannak a “köztörvényesek” is. Mivel Magyarországon a foglyok száma 8-15,000 körül volt, a foglyok egyötödét érintette csak az amnesztia. Magyarországról érkező és öbb oldalról is megerősített íirek szerint azonban a “névelen” szabadságharcosok és forradalmárok nagyobb része börtönben maradt. Az amnesztiarendelet 2. paragrafusa kiveszi a kegyelem hatálya alól azokat, “akik kémkedés, hűtlenség, hazaárulás bűntettét” követték el; a 6. paragrafus pedig azokat “akik gyilkosságot, szándékos emberölést, rablást, gyújtogatást, társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy szándékos felgyujtását, vagy rongálását” követték el. A börtönajtó igy végleg bezáródik, mert a rendelet kitette a kegyelem hatálya alól i forradalmárokat, akiknek itéletébenb enne van a hüt'enség és hazaárulás és a sza>adságharccsokat, akiket a /észbiróságok szándékos emberölésért, gyújtogatásért, társadalmi vagyon rongálásáért ítéltek el. Világosan látszik, hogy már 1957-58-ban úgy készültek ezek az ítéletek, mintha a forradalomban résztvevők nem politikai, ha nem köztörvényes “bűnözők” lettek volna. A rendszer persze tisztában volt azzal, hogy ha a neves közéleti személyeket, írókat, egyetemi tanárokat, újságírókat nem engedi ki ,akkor a csalást mindenki észreveszi. Ezért ezek számára — mint Bibó Istvánnak is külön kegyelmet adtak. A nyugati sajtó magatartásán felbuzdulva, mely azonnal hitelt adott a teljes amnesztiának, mostmár úgy gondolják, hogy s többiekre végképpen rácsuk hatják a börtönajtót, akik súlyos — legtöbbször életfogytiglani — büntetésüket majd kénytelenek lesznek kitölteni. Közben a rendszer az ENSZ- ben és a világ közvéleménye előtt mégis learathatja az amnesztia gyümölcseit és az emberségesség kegyelmet gyakorló álarcában jelentkezhet. A rendszert az sem zavarja, hogy súlyos megkülönböztetést tesz a neves — és igy számára hasznos — és a névtelen — számára tehát közömbös — politikai foglyok között. Ugyanazért a “bűncselekményért” az egyik szabadul, a másik a börtönben sínylődik. Ifjúmunkások, iparostanoncok, középiskolai és egyetemi diákok, fiatal értelmiségiek, akik 20 éves koruk körül kerültek be a börtönökbe azért, mert 1956-ban egy szabad Magyarországért harcoltak, ma már meglett emberek és vájjon mikor szabadulnak? Akik mind kiszabadullak a börtönből Az amnesztia-rendelet 1. paragrafusa b. pontja értelmében kegyelemben részesülnek azok, “akik hatalmukkal visszaélve, a szocialista törvényességet megsértették”, azaz a volt ÁVÓ-s tisztek és terrorlegények. Itt aztán nincs kivétel. Voltaképpen ezeknek a fejesebbjei már korábban szabadultak egyéni amnesztiával. A hírhedt Péter Gábor, Tímár Mihály, Farkas Mihály és Vladimir, az ÁVÓ-s tisztek egész sora már évek óta nemcsak szabadlábon van, de jó állásban, magas fizetéssel élnek. Péter Gábort ma már sokszor látni egyik-másik kávéházban, eszpresszóban. Most aztán a Beria-iskoIában képzett ÁVÓ-s terrorlegények is kivétel nélkül szabadlábra kerültek. Kádár feltétel nélkül megbocsájt még azoknak is, akik őt kínozták, mert kommunisták voltak és a szovjet gyarmati uralom fenntartása érdekében tevékenykedtek. Dé nem bocsájt meg azoknak á fiatal kommunistáknak sem, akik 1956-ban a szovjet gyarmati hatalom eltörlése ellen harcoltak ámbár meggyőződéses szocialisták voltak. És a deportáltak? Az ENSZ egyik 1956-os határozata a Szovjetunióba való deportálások beszüntetését és az addig deportáltak hazaszállitását követelte. A deportálásokat erre be is szüntették, de az addig kiszállitottaknak nyoma veszett. Ki emel szót értük? Talán az ENSZ főtitkára szóváteszi a börtönben maradtak és a deportáltak ügyét egyaránt és ügyükben ér el valamilyen eredményt. Ha pedig nem, akkor bizonyára lesz módja arra, hogy e szerencsétlen áldozatok sorsa a világszervezet fóruma elé kerüljön. KUTY ABIZTOSITÁS LONDON — Angliában most vezették be a kutyabiztositást. Ha a “biztosítottat” betegség vagy baleset éri, gazdája 70 dollár költségtéri»tést kap. A biztosítás dija egy héten 6 cent. FÖLDRENGÉS LIMA, Peru. — Arequipából, amely Peru déli részén fekszik, néhányperces erős földrengést jelentettek. Sebesülés, anyagi kár nem történt. NÉMET MUNKAHÉT BONN. — Az átlagos német munkás munkahete 1963 első negyedében 2.8 százalékkal csökkent. Az átlagos munka hét most 42.2 óra — közli egy kormányjelentés. KANADAI MŰVÉSZEK OTTAWA. —A bekövetkező két évben Amerika 24 múzeumában 14 mai kanadai festő és szobrász müveit állítják ki. Az első ilyen kiállítás Bostonban nyílik meg, novemberben.
