Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-07 / 45. szám

8. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Nov. 7. 1963 Newarki Képeslap KEDVES SZERKESZTŐ UR! Tudom, hogy kissé szokatlan dolog Newarkból képes­lapot küldeni. Parisból szokás képeslapokat küldözgetni, Londoniból avagy Miamiból, vagy aki nagyon szeret hen­cegni, az mostanában Moszkvából küld üdvözletét. Nem is igazi képeslap ez kérem, mert ugyan ki bolond Newarkban képeslapot árulni, mi nevezetessége van Newarknak repü­lőterén kivül hacsak nem az a tény, hogy ott tenyésznek a világ legkövérebb szúnyogjai, melyek olykor nyáron még hozzánk is átlátogatnak New Yorkba. Most ugylátszik di­vatba kezd jönni Newark, még színdarabot is játszanak a Broadwayn, “Esős nap Newarkon” címmel. Hát bizony én nem sok esőt láttam Newarkon — he­tek óta egy szem eső sem esett — de annál nagyobb volt a köd mire kiértem. Úgy eltévedtem abban a nagy csuda büdös ködben, hogy eltévesztettem az utcát, ahol a sógo­rom lakik, s csak akkor vettem észre, hogy rossz helyen járok, mikor szemebetaláltam magam egy sereg tüntetővel. Vájjon kifélék lehetnek ezek, tűnődtem, mikor a sok angol­­nyelvű tábla között megakadt szemem egy magyar szövegű táblán: SZENNYVIZCSATORDAI ERIDJ HAZA NINCS SZÜKSÉG PATKÁNYOKRA Ejnye gondoltam, hát ezek az én hazámfiai már any­­nyira elfelejtették édes anyanyelvűket, hogy a csatornát csatordának írják. Tüstént figyelmeztettem is a tábla hor­dozóját erre az elírásra, mire ő engemet nyomban felvilá­gosított, hogy a tüntetés tárgyát, akit ilyen szép diszitő jel­zővel illettek, hívják Csatordainak. Ő a magyar komcsi kor­mány megbízottá az Egyesült Nemzetekben s most pont őt hívták meg, hogy a newarki magyar presbyteriánus temp­lom kultúrtermében előadást tartson. — Ugylátszik ez most a divat —jegyezte meg az egyik magyar, hogy az évnek ennek a vasárnapján mindenféle világi embert hívnak meg szónokolni. Minél messzebbről Jött és minél kevesebb köze van az egyházhoz, annál jobb. Lám az egyik new yorki templomban nigériai követ tartott beszédet. Ugylátszik a derék newarkiak sem akartak le­maradni, ők meg egy valódi komcsit hívtak meg. Miért nem hívtátok meg a Valáchit? — hirdette az egyik tábla. Hát bizony őt is meghívhatták volna, ő aztán igazi szaktudással beszélhetett volna a bűnözésről. No, gon­doltam magamban, ha már errefelé tévedtem, én is még­ha lgatom hát azt a hires Csatordait. A kapuban állt egy úriember, aki igen barátságosan betessékelt a terembe, — nem csura, alig egynéhányan lé­zengtek odabent míg odakint vagy százan piketeltek. Amikor beléptem a vendégszónok éppen a buzaüzlet­­ről szónokolt és nagy hévvel magyarázta, hogy az ameri­kaiak valóban csak szőrösszívű rideg kalmárok, nem azért adnak búzát a szegény magyaroknak, mert megesett raj­tuk a szivük, hanem azért, hogy buzafeleslegüktől megsza baduljanak. Olyasfélét is mondott, ha jól értettem, hogy Amerika csak hálás lehet nekünk, mert különben saját zsir jába fulladna. Önkéntelenül elkezdtem dúdolni: AMERIKA ZSÍRJÁBA FÜL — MENTSÜK MEG ÖT! De a szomszédom olyan vasvillaszemekkel nézett rám hogy belémf oly tóttá a nótát és igen erős köhögési roham vett erőt rajtam. Nem csoda, mivelhogyan a teremben sok­kal sűrűbb volt a köd, mint odakint. így hát hallgattam tovább a szónokot s valahogy eszem be jutott, hogy mi is történt velem, mikor egyszer régen Bé késcsabáról Budapestre utaztam. Az ut hosszú volt, sok he­lyen megállt a vicinális, de szerencsére még sem éheztem meg a hosszú utón, mivel éppen akkoriban öltünk disznót, s az én jó szüleim elláttak engem minden jóval, szalonnval kolbásszal, kirántott karajjal, jó házikenyérrel, ecetes ubor kával, sőt még borral is. Hát mikor nagyban falatoztam beszállt egy pacák s majd kicsurgott szegénynek a nyála a sok jó ennivaló láttára. Meg is kínáltam hót jószivvel mint ahogy ez szokás, kezébe nyomtam a bicskát: vágjon magának, amennyit akar. Hát bizony tömte a fejét az ip­se, úgy nyelte az ételt hogy alig bírta szusszal, már attó féltem, hogy még megüti a guta. Mikor aztán elfogyott az elemózsia, megtörölte száját és annyit se mondott, hogy kö szőnöm. Csak úgy hetykén odaszólt: — Mit csinált volna ezzel a sok kajával, ha nem segí­tettem volna elfogyasztani? Gondoltam, én is hozzászólok az előadáshoz és ajánla­ni fogom az amerikaiaknak vezessék be ők is a kolhoz-rend­szert, akkor bizonyára nekik sem lesz feleslegük, sőt ők is mehetnek máshová vásárolni, már éppen fel is álltam, hogy mindezeket elmondjam, mikor hirtelezi nagy lökdöső­dés támadt és egyszerre csak kint találtam magamat az utcán. — Ejnye Jancsi, — mondtam magamnak — már el­felejtetted, hogy az otthoni népidemokráciában sem illett visszapofázni? t Pedig több eszem lehetett volna. Odahaza, jónéhány évvel ezelőtt, amikor még az volt a vonal, hogy Ameriká­ban nagy a munkanélküliség és mindenki éhezik, megkér­deztem egy gyűlésen, hogy akkor ők miért küldik nekünk a csomagot, miért nem mi küldünk csomagot a szegény éhező amerikaiaknak?. Akkor is majd kivágtak. Hát bizony furcsa az élet. Még odahaza hallottam ezt a furcsa kis történetet, nem tudom igaz-e vagy nem. Valami zűr volt a széntermelés körül és ezért az iskolákban szén­szünetet rendeltek el. A tanító bejelentését a gyerekek per­sze nagy örömmel fogadták. — Most pedig meglátom, ki tudja a legszebb dolgozatot írni a népi demokráciáról, — mondotta a tanító elvtárs. Öt perc sem telt bele, mikor Pista gyerek nagyban nyúj­togatta kezét, hogy ő már készen van. A dolgozat két sorbóí állt és még rímelt is: MEGNYERTÜK A SZÉN'CSATÁT, BECSUKTÁK AZ ISKOLÁT Ugylátszik igen sok buzacsatát és kukoricacsatát kel­lett megnyernie Kádár mesternek, hogy most tengerentúlra jár búzát vásárolni. És még neki áll feljebb. Pedig, ha ezek a joszivü, derék amerikaiak ki nem húzták volna őt a csává­ból ,talán végül is becsukták volna, illetve feloszlatták volna a kolhozokat és visszaadták volna a földet jogos tulajdonsá­nak. így hát Kukorica Jancsi is jóllakik, a kolhoz is megma­rad ... Hát bizony igen tisztelt Szerkesztő Ur, az ember oly­kor Newarkon is szerez tapasztalatokat, bár még mindig re­szel a torkom a nagy csuda ködtől. Maradok tisztelettel Szerkesztő Urnák kész hive: SÁRGA JÁNOS magyar szabadságharcos. HITLER EL AKARTA HURCOLNI XII. PIUS PÁPÁT? Algériai katonák útban marokkói hadifogolytábor felé. BÉCS.— Az Oggi című milánói hetilap nyomán az osztrák katolikus egyház saj­tóirodája is közzéteszi azt a hirt, hogy Adolf Hitler a második világháborút alatt XII. Pius pápa elrablását ter­vezte. Hitler azt a parancsot adta, hogy vagy Wartburg kolostorába, vagy pedig Liechtensteinba vigyék a pápát, de az SS olaszországi parancsnoka, Karl Wolff tábornok, sőt maga Himm­ler is ellenezték a tervet és rábírták Hitlert annak el­ejtésére. A cikkíró, Silvio Bertoldi megnevezi értesüléseinek for­rásait: Rudolf Rohm római német nagykövet, Eugen Dollmann SS tiszt és Albert von Kassel, a vatikáni né­met nagykövetség volt ta­nácsosa. Von Kassel elmond­ta, hogy a Vatikánnál mű­ködő német nagykövet, aki már nincs életben, Röhmtől hallott erről a tervről, aki viszont magától Hitlertől kapta az információt. Hitler a helyettesét, Mar­tin Bormannt bízta meg a terv végrehajtásával. A pá­pa elhurcolását a Vatikánba behatoló német csapatok­nak kellett volna végre­hajtanak. Mindkét nagy­követ ellenezet a tervet és azt nem tartotta reálisnak. Náci körök többek között attól tartottak, hogy Weiz­­saecker, a Vatikánnál mű­ködő német pagykövet, aki hithü katolikus volt, a terv végrehajtása esetén dlsz­­szidálni fog, Mussolini bu­kása után néhány órával, 1943 julius 26-án Hitler még­is parancsot adott Kesser­­ling marsallrak az elhurco­lás végrehajtására. Dollmann 5S tiszt szerint a pápa tuddt a tervről és végül Wolff tábornok, Himm­ler utján mtggyőzte Hitlert arról, hogy erültség lenne az elhurcolást végrehajtani. Egyébként a pápa 1944 feb­ruárjában ehtasitotta azt a met javaslaot, hogy “biz­tosabb helyri’ vigyék őt át. Pius pápa álitólag kijelen­tette a nénet nagykövet előtt, hogy íemcsak minden körülmények között meg­marad Rónában, hanem “előre tiltíkozik erőszak alkalmazása dien.” Algériai csapatok a marokkói határ felé vonulnak. Dupla premiér a töivény házában A MUNKARfiREK 190-RAN WASHINGTON.— Most, miután a kollektiv szerző­dések a legtöbb iparban lét­rejöttek, áttekintést nyer­hetünk a munkabérek ala­kulásáról az 1963 évben. A főbb tények és számok a következők: Az unióknak ebben az év­ben nem sikerült oly mér­tékű béremeléseket kihar­colni, mint az 1958-as re­cessziós évben. Akkor az óra­­oér-többlet 8.7 cent volt, idén csak 7,8 cent. Ezidén a kollektiv szer­ződések közül minden tizedik­­oől hiányzik béremelés, ak­­cor a szerződéseknek csak százaléka volt béremelés nélkül. Ami közelebbről a gyár­ipari bérek alakulását illeti, most az átlagos órabér eme- és 7 cent, tehát kevesebb az általános átlagnál, és a kol­lektiv szerződések 11 száza­­éka egyáltalán nem hozott a gyári munkásoknak bérja­­vitást. A nem-gyártási iparok­ban az idei órabér emelések olajiparban <s az építési iparban 15 centet. Az uniók ebben az évben ^óvatosabbak, félősebbek voltak sztrájkok elrende­lésével, sok ssecben inkább belenyugodtál béremelés (nélküli szenődés-megujitás­­ba, sztrájkfmyegetés vagy sztrájk helyett. A “hangulat“ változására jellemző az acélipari unic magatartása. 1959-ben az unió 116 napes sztrájkot ren­dezett, amely keserves ta­nulságokkal szolgált a mun kásoknak. Ebben az évtier szép csendesen, sztrájkfe­nyegetés nélkül megújítot­ták a kollektiv szerződés anélkül, hogy béremelést vív tak volna ki erre vagy a kö vetkező évre. Igaz, ezze szemben töbk mellékked vezményt (f-inge benefits) kaptak, ameljek 9 cent óra bér emelésnek felelnek me — kevesebbnek, mint az ele ző évi szerződésben. Egyáltalán az a tender cia mutatkozit, hogy az unió kát, illetőleg a munkásoka NEW YORK — A Supreme Court állami törvényszék es­küd tjei elsőizben hoztak Íté­letet az uj New York állami törvény alapján, amely sze­rint az esküdtek gyilkossági perben nemcsak azt mondják ki, hogy a vádlott bünös-e vagy sem, hanem azt is, hogy a biró ítélete miképp szóljon: életfogytiglani börtönre vagy halálra? A biró szerepe mind­össze a keze be nyomott Ítélet kihirdetése. Az első premier az élet és halál kérdésében az utolsó szót kimondó esklidtbiróság előtt dupla premiér volt, sőt mitóbb, kétszeresen dupla: Két gyilkost kétszer ítéltek halálra, mert két embert öl­tek meg. De mert egy ember­nek csak egy .élete van, már egy-cgy halálos ítélet végre­hajtása a Sírig Sing börtön udvarán pontot fog tefini a törvényszéki fekete premiér végére. Henry T. Dusablon, 21 éves és Emanuel Samperi, 28 éves, ciók, jobb nyugdíj és jobb orvosi biztosítás érdekli,— mint több dollár és cent. Az idei szerényebb unio­­sikereknek magyarázatát adja az is, hogy a munkaadók a fokozott verseny — főleg külföldi verseny — miatt erősebben ellenállnak a mun­kabérek kialku vásánál. KIS HÍREK A MUNKAFRONTRÖL A munkaügyi miniszté­rium kimutatása szerint az amerikai munkás átlag: 4 és fél évet tölt egy mun­kaadó szolgálatában. 1951- ben az átlag 3 és fél év volt. Ezidén a statisztika azt mu­tatta, hogy minden 10 mun­kás közül egy több mint 20 éven át dolgozott egy válla­latnál. A villanyosági iparban 29 kollektiv szerződés a heti munkaidőt 40 óránál keveseb­ben szabja meg. Egyes válla­latoknál 35 óra a munkaidő. Az országos kormány szol­gálatában álló alkalmazot­tak AFL-CIO uniója jelenti, hogy a létszám két év óta 150,000-el növekedett. A jelenlegi létszám 950,000. tavaly decemberben holdup rablást követtek el egy italüz­letben és agyonlőtték az üz­lettulajdonost és segédjét. Ez a tényállás a Supreme Court tárgyalótermében bizonyítást nyert, de említés történt a tárgyaláson arról is, hogy a két gonosztevő állítólag még három holdup gyilkosságot követett el New Yorkban a múlt év utolsó kilenc napján, és hogy egyikük, Dusablon, ezenfelül még egy gyilkossá­got követett el Winchester, Mass.-ben, lakóhelyén. _ Bár ezek a gyilkosságok nincse­nek bizonyítva, megemlíté­sük a tárgyalás folyamán megengedhető volt — igy szól egyebek közt az uj állami tör­vény. Az esküdlek már szeptem­ber elején meghozták dönté­süket és Mark biró most hir­dette ki a két gyilkos előtt a kettős halálos Ítéletet. Ami­kor a biró kérdezte, van-e még valami mondanivalójuk, az egyik, a fiatalabb, buta mo-Ellis Island jövője NEW YORK.— Az or­szágos kormány, amely Ellis Island tulajdonosa, még mindig nem határozott a sziget sorsáról. 1955 óta, amióta a bevándorlási állo­mást onnan áthelyezték New York városába, többféle terv merült fel, több érde­keltség jelentkezett, mint vevő, de eddig egyetlen aján­latot sem talált a nemzeti vagyontárgyakat kezelő General Service Administra­tion elfogadhatónak. A ter­vek és ajánlatok kulturális intézmény vagy kórház épi­­nemzeti park létesítésére vonatkoztak. Most Wagner newyorki polgármester közölte a sze­nátusnak a sziget sorsával foglalkozó bizottságával ezt a javaslatát: Minden intéz­ményt, múzeumot és emlék­tárgyat, ami a bevándorlás­sal van kapcsolatban, egye­síteni kellene Ellis Islandon egy Országos Park keretében. Kennedy elnök és kormá­nya ezzel nem ért egyet, fő­leg azért, mert a sziget 27 akernyi kiterjedése ily cél­sollyal egyszerűen neme: mondott, a másik komor te kintettel meredt a bíró areá ba és udvariasan mondta ki az utolsó szót: “No, Sir”. A december 9-én, hétfőn kezdődő hét valamelyik nap­jára tűzte ki a biró a két gyil­kos kivégzését. Most már a villanyos székét csak Rocke­feller kormányzó kegyelmi aktusa utján kerülhetik el. HALLOTTA MÁR... . . . hogy influenza jár­ványról, K.E. 412-ből, em­lítést tesz Hippocrates, a régi görögök nagy orvostu­dósa. . . . hogy drágaköveknek nevezzük a következőket: gyémánt, szafir, rubint, sma­ragd. . . . hogy a leghosszabb ágyú Moszkvában, a Kreml­ben van: a 16-ik században öntötték, csöve 17 láb hosszú. . . . hogy Amerika aranykin­csét Fort Knox, Ky.-ban, ezüstkincsét West Point, N. Y.-ban őrzik. ra nem elegendő. Azonkívül már elkészült az Amerikai Bevándorlási Muzeum alap­építménye a Szabadságszobor lábánál a Liberty Islandon s azt nem lehet máshova,— Ellis Islandra, áthelyezni, NEVESSÜNK — Egészséges vidék ez, bácsi ? — Meghiszem azt! Tíz esz­tendő alatt az egész faluban csak két ember halt meg: a doktor, meg a patikus! — Hallatlan, hogy men­nyi kellemetlenségem volt már az urammal a cigaret­­tázás miatt! Le akarja szoktatni? —Nem! ő akar engem le­szoktatni. — Nos, hogyan érzi magát a házasságban, Margitka? — Nagyon rosszul. Nem szabad dohányoznom, nem szabad innom, elmennem se szabad esténként. . . — Hát akkor megbánta ugye, hogy megházasodott? — Dehogy! Megbánnom se Joodby! mondja Francis McAtee edinboroi (Pa.) lakos a feleségének és kilenc gyermekének, akik igyütt mennek különböző iskolákba. A McAtee papa csak éjjeli munkát vállalhat, egész nap otthon végez háztartási munkát, főzést, mosást. 10.2 százalékot tettek ki, azma inkább hosszabb vaká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents