Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-07 / 45. szám

6. OLDAL SZERELEM KDIÁKJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Egy szót se többet, alávaló! — És most ki veled, hitvány, ki e kastélyból, melyet lélekzeted meg­fertőz ! A legvadabb gyűlöletnek és leírhatatlan düh­nek villámsugara csapott ki Ilka szeméből. Öklét ma­gasra emelve, lihegő ajkkal sziszegte: — Kegyetlen zsarnok, reszkess bosszúmtól, ret­tenetes lesz a megtorlás! Még mielőtt a gróf ez arcátlan szavakért meg­­fenyithette volna, Ilka már kirohant a sötétéjbe, mint a ragadozómadár, melyet fészkéből kizavar­nak. Fúriáktól űzetve — őrjöngő haraggal szivében, futott a néptelen országúton, a sötét éjszakán. Hová is menjen? Semmi kétség — néhány óra alatt iszonyú balsorsa az egész környéken közhírré válik! Tehát hová? — Morvay doktorhoz! — kiáltott fel egyszer­ié. — Igen, hozzá, őrá bízom magamat — ő cinkos­társam és titkaimnak avatottja! Ő legyen segítsé­gemre a bosszuállásban is —rettenetesen megbosz­­szulom minden ostorcsapásért, minden csúfos szóért, amelyekkel engem illetett a rettenetes! Ezzel Ilka útnak indult a nagy, komor épület felé, mely a Szentiványi grófi kastélytól alig néhány kilométer távolságban volt. Ezalatt a gróf nyugtalanul járkált termeiben. Rettenetes lelkifurdalás kínozta őt. Sarolta tehát el­emésztette magát, ő kergette a halálba ezt az elámí­tott tisztaszivü nőt, ki őszinte, forró szerelemmel csüngött rajta. Érezte ,hogy gyilkosa lett ennek az erényes te­remtésnek, ki lelkének minden idegszálával ragasz­kodott hozzá. Oh, ha sejtette volna, hogy szegényke kastélyá­tól csak néhány órányira őrültek között sínylődik — rögtön útnak indult volna, karjaiba zárta volna őt, kiszabadította volna abból a rettenetes házból. — Sarolta, ki a csillagok honában tartózkodói, megbocsáthatsz-e nekem? — zokogott fel csaknem magán kivül. — Oh, bocsásd meg, amit ellened és gyermekünk ellen vétettem! És jóváteszem rajta mindazt, amit ellened vétettem. IV. FEJEZET Az erdei tündér. — Nemes lovag, nem tudná nekem megmutatni Morvay doktor tébolydájához vezető utat? Ezen szavak hangzottak el egy tizenhat éves­nek látszó leányka ajkáról, ki sietve lépkedett az er­dei utón. Az elegáns fiatal lovas, kinek ez a kérdés szólt, megállította lovát és csodálattal tekintett a fiatal teremtésre, ki igéző erdei tündérnek tűnt fel előtte. Mennyi báj ömlött el az egyszerűen, de mégis finom ízléssel öltözött leányka lényén, ki egyik ke­zében kicsinyke útitáskát, a másikban frissen sze­dett erdei virágokból font illatos csokrot tartott. A lovas vadász kénytelen volt beismerni, hogy ily tiszta angyalarcot mé gsohasem látott. — Dr. Morvay tébolydáját keresi igéző leányka? — kérdezte csodálkozva. — Az már nincs messze, de az erdőn keresztül vezet odáig az ut. Majd együtt megyünk, hanem utasítja vissza kíséretemet. — Ezer örömmel fogadom ajánlatát, mert telje­sen ismeretlen vagyok ezen a környéken. — Nos, akkor vezetője leszek, kedves kicsikém, — szólt a vadász nyájasan s leszállott lováról, hogy azt kantáránál fogva vezesse és gyalog mehessen fia­tal utitársnője mellett. — De honnét jön és mit keres a tébolydában? A leányka mélyen felfohászkodott, végtelenül fájdalmas kifejezés suhant el szép arcán. — Párisból utaztam ide s a vasútállomást el­hagyva, gyalog folytattam az utat. Reggel óta bo­lyongok és oly fáradt vagyok, hogy már alig bír­nak a lábaim. — Akkor hát pihenjünk egy negyedórácskát, szegény gyermek, — szólt a vadász. — E virágsző­nyeg az óriás tölgy alatt szinte pihenésre van te­remtve. Jöjjön és telepedjék le, kedves gyermekem — ugy-e bár Ibizik bennem? A fiatal leányka érzelmes nagy kék szemével a déli idegenhez pillantott fel. Majd igy szólt meleg bensőséggel: — Igen uram, bízom önben! Boldog mosoly suhant el a fiatal vadásznak nemes metszésű ábrázatán, aztán kezét nyújtotta a bájos le­ánykának és maga mellé húzta őt a dagadó erdei sző­nyegre. — Tehát Párisból jqn, igéző leányka és egészen egyedül tette meg azt a nagy utat? Hisz ez roppant me­részség, főkép aki oly fiatal és . . . MAGYAfc HÍRNÖK Nov. 7, 1963 Elnémult, mert nem akarta kimoídani, mily isteni szépnek és imádandónak találja őt. — Ah, egyedül kellett utaznom,]— szólt a bájos szőke gyermek, — nincs senkim e vikgon, aki elkísér­jen. A nemesszivü férfi, aki engem álneveit, hat hét előtt meghalt, de utolsó leheletével isnegesketett, hogy tegyem meg azt a nagy utat. A leányka félbeszakította magái — sötét szép sze­mében mély szomorúság kifejezése litszott és hangja a visszafojtott zokogástól remegett ,miiőn folytatta:--Ív —Oly célból jöttem ide, hogy égj nagy kötelessé­get, szent feladatot teljesítek, mert jötendő életemnek egész boldogsága ettől függ. Óh istenen, önnek nyíltan bevallhatom, hogy anyámat keresem, Szegény szeretett anyácskámat! Mily áhitatosan, mily epedve, miy határtalan vá­gyódástól áthatva hangzottak ezen szavak a leányka bíbor ajakéról, miközben két nagy, csillogó gyöngy­szem vált el a selymes pillákról és lergett végig ró­zsás arcán. — Anyját keresi, szegény szánabmra méltó gyer­mek, — szólt mélyen megindulva a Aadász. — És hol keresi, hol gondolja édesanyját megtlálni? — Doktor Morvay tébolydájábai, — zokogta a bájos leány ajka és könyzáporral kainyitett bánatos szivén. Az előkelő vadász mélyen megndulva ragadta meg pici kezét, részvétteljesen szoritota meg és benső rokonérzéssel emelte ajakéhoz. — Hogyan? Morvay tébolydájába keresi őt? Ir­tózatos! — Úgy van uram, irtózatos! Bocsása meg őszinte­ségemet, de nem segíthetek magamon, izivem keservét ki kell önteni! Mióta nevelő atyám, a ó Dubay elha­lálozott, azóta senkim sincs a világori ki előtt kibe­szélhetném magam. Tudja meg tehát, fogy én ebben a rettenetes tébolydában láttam napvilgot. Egy évvel születésem után — azóta tizenöt év mit el — a ne­messzivü Dubay magával vitt a tébolyéból. Anyámat azonban menekülés közben fölfedezték is erőszakosan visszatartották. Azóta Dubay mit sem hllott róla. Ha­lálos ágyán kinyilvánította előttem, bgy a jóságos lény, kinek életemet köszönhetem, ártatmul sínylődik a tébolydában. Előbb nem akarta ezt megmondani, nehogy gyermeki kedélyemet elszomor.sa. Csak ha­lálakor tárta fel előttem anyácskámnak is születésem­nek irtózatos titkát. Egy elvetemedett nő vitte őt tizen­hat év. előtt a tábolydába, azóta szegélykét — bár tel­jesen épelméjű, — erőszakosan ott foták az őrültek között. Fel tudja fogni uram, hogy mit elent ez? Épei­mével az őrültek, lelki betegek között saylődni? Uram most megértheti, hogy attól fogva nei volt nyugodt percem! Folyton-folyvást az a gondok sarkalt: meg­menteni jó anyácskámat, szétrepesztei béklyóit, ki­vezetni őt abból a rettenetes házból és bblemen pihen­tetni fáradt fejét. Ah, uram, ha elgoriolom, mennyit szenvedhet szegény anyám, hogyan vgyódik utánam, mily szenvedélyes vággyal óhajt engei, kiált utánam és nyújtja felém kezét, — akkor — akor, nincs többé nyugalmam. Fáradtságom most már dmult, fel kell emelkednem — megyek hozzá — arámhoz! Végre valahára — tizenöt esztendő múltával— viszont kell őt látnom! Éljen boldogul uram, ezer öszönet jóságá­ért! Isten önnel. A szép leányka felállott, felkapta. kézitáskáját s a virágcsokrot és menni akart, de kisrője már újra oldala mellett termett, — Még csak néhány jóakaró szói akarok hozzád intézni, szegény szerencsétlen gvermek.-szólt aggódva. — Ne menj egyedül dr. Morvay tébcydájába! Rossz hire van, az emberek sok mindenféle félelmes dolgot rebesgetnek róla. Bizonyosat ugyan em tud senki, mindamellett ne lépd át egyedül a házcüszöbét, drága gyermekem! Inkább elkísérem, veled legyek, nehogy valami szerencsétlenség történjék vele.! — Óh uram, mivel háláljam meg lelegszivü rész­vétét! Ámde ne aggódjék miattam, olyn okmányokat hordok magammal, melyek minden hjtól megóvnak engem; meg aztán abban is bízom, kiott fenn van a magas égben — a jó Isten segítségeire lesz minden veszélyben. — Igen, segítsen az ég, bájos gyérnek, — suttogta maga elé a vadász, — de ezentúl a fölön is lesz még egy védő az oldalad mellett — tudni ilik én! Egy félóra múlva a két vándor előtt egyszerre csak feltűnt a tébolyda, mely az erdő kiáratánál feküdt. — És most Isten önnel uram! Ezé köszönet, hogy megmutatta nekem az utat! — szólt a nedves gyermek és megnyerő szívélyességgel nyújtotta pici fehér kezét a vadásznak. — Nem, nem, édes leányka, mégnem bocsátalak el, előbb meg kell tudnom, hogy hivrak. Mondd meg nevedet, melyet én utolsó leheletemig megőrzők emlé­keztemben. Mélyen elpirulva sütötte le szeműt a leányka az ifjú lángoló tekintete előtt. — Ön jó és nemes, ezért nem is íallgatom el ne­vemet ön előtt, uram, Rózsikénak hivaak, Dubay Ró­zsikénak! (Folytatjuk) HOME VAGY HÜME? EDINBURGH, Skótország' — Az egész világ csodálko­zik, miért mondják a rádió­ban és a televízión az uj angol miniszterelnök nevét Hume-nak, Home helyett — a korrekt hóm kiejtés helyett hjum kiejtéssel. Me­lyik a helyes kiejtés? Az angol nyelv Írott és Íratlan szabályai szerint a hóm kiej­tés lenne a helyes. Igen ám, de Home miniszterelnök ne­vét nem nyelvtani, hanem történelmi szabály szerint kell kiejteni. A történet — úgy is lehet­ne mondani: legenda — 1513 szeptember 9-re nyúlik visz­­sza. Azon a napon volt a Flodden Field csata az angol és a skót király katonáinak véres összecsapása. Az an­golok csúnyán elverték a skó­tokat, ezeknek soraiban pá­nik tört ki, egész csapategy­ségek megfutamodtak. A skót hadsereg parancsnoka, Lord Home, az akkor szokásban volt jelszóval igyekezett bá­torságot önteni megvert ka­tonái szivéba. A szokás az volt, hogy a parancsnok oly­kor családi nevét kiáltozta katonáinak. Lord Home egy­re kiáltozott: “Home! Home! Home!’’ És a katonái ezt a csatakiáltást félreértették;— azt hitték, hogy a lord haza parancsolja őket. Fejvesz­tetten rohantak hazafelé.Már azok, akiknek sikerült haza­szaladni. Nagyon sok skót harcosnak nem sikerült, az angolok lekaszabolták őket és azok közt, akiket lekaszabol­tak, IV. James skót király véres holtteste is ottmaradt a csatatéren. Hogy ilyen katasztrofá­lis félreértés soha többé meg ne ismétlődhessen, a Home lordi család közhírré tette, hogy a jövőben az ő nevüket igy Jiell kiejteni: Hunié (hjum). A Home-Hume csere csa­ládi hagyomány lett s ez a magyarázata annak, hogy a mostani angol miniszterel­nök, a Flodden Field csata vezérének leszármazottja, családi nevét Home-nak írja és Hume-nak ejti ki. McKeesport! hírek Közli: Debreceni Ferenc Előadás a Magyar Üzobában Pittsburgh. — Az egye­temi Magyar Szoba bizottsá­ga november 17.-én, vasár­nap őszi nagy műsoros elő­adást rendez, melynek m agas színvonalú műsorát Dr. Gö­­möri Sámuel elnök és Banes Bányácsky Géza titkár készí­tik elő. HALÁLOZÁS PITTSBURGH. — Dr. Su­per Endre 77 éves korában meghalt október 2.-án. A Somogy megyei Barcs községből származott, Buda­pesten a Zenekadémiát vé­gezte, jogot is végzett és ügyvéd, majd biró is volt. Amerikába 1951-ben jött. Gyászolja özvegye, Dr. Félto­ronyi Bárdos Magda, aki .a Duquesne egyetemen zenét tanít. McKeesport. — Kerekes Károlyné 89 éves korában meghalt október 8.-án. A terv szerinti rövid időnél még rövidebb idő alatt repült egy egész amerikai hadosztály Nyugat-Németországba. JOBB BÖRTÖNBE VÁGYIK... MCKEESPORT. — Gáli György, a National Tube nyugalomba vonult munkása, 81 éves korában elhalálozott október 17-én. RECHNITZ, Ausztria.— Egy 14 éves magyar lakatos­inas az aknamezőn át oszt­rák földre szökött át és po­litikai menedékjogot kért. Az osztrák hatóságok ezt megtagadták fiatalsága mi­att és visszaküldték Ma­gyarországba. NEW YORK. — Kim Parker 35 éves könnyüvérii hölgy tizenharmadszor ke rült rendőrkézre, mert férfi­­társaságban találták, de ezúttal találtak nála négy adag heroin kábítószert is és ezért, amikor Chimera büntetőbiró elé került, az volt a kérdés, mivégből tartotta a kézitáskájában a mérget: saját használatára vagy ela­dásra? Nagy kérdés ez, mert kábítószer-élvezet csak ki­hágás és csak egy évi bör­tön jár érte, de kábítószer­rel való üzérkedés súlyos bűntett s öt évi börtönnel is büntethető. Lang ügyész úgy vélte, hogy az enyhébb büntetés elegendő lenne s ezért ajánlotta vád­lott nőnek, hogy vallja ma­gát bűnösnek a kihágásban; ha a biró ezt elfogadja, mond­­járt beköltözhet egy évre a Greenwich Avenun levő vá­rosi női börtönbe. De Kim Parker visszautasította ezt az alkut: ő kábítószer üzér­kedést vall be és nem bánja, ha a maximális büntetést kapja, öt évet az állami börtönben. Mert, mondta, öt év az állami börtönben jobb, mint egy év a városi börtönben. “Nem értem’’ — mondta a biró. “Nem is értheti — mondta a nő — , hogyan is érthetné, ha sohasem volt ott:’’ “Én laktam a közelben, kívülről ismerem a házat,”— jegyezte meg a biró s a nőnek erre is volt saját külön meg­jegyzése: “Az nem elég. . .’’ Mifajta női börtön az, mely­től az odavaló nők annyira rettegnek? (Kim Parker egyi­ke az odavalóknak, ő eddig 390 napot töltött odabent.) A Women’s House of De­tention női börtön normális befogadóképessége 4SI és azon a napon, amikor ez a párbeszéd folyt le a biró és a vádlott nő közt, 612 nő ült a cellákban, helyesebben egy részük nem ült, hanem állt a cellákban, mert 6 és félszer 7 láb “nagyságú” egy-! személyes cellákba két, né­ha három nőt préselnek be. Egyéb panaszaik is van-! nak a bentlakóknak, mint kiderült másnap, amikor Mrs. Anna M. Kross, New York város börtönügyi biz­tosa, sajtókonferencia kere tében körülvezette a sajtó képviselőit abban a lakói ál­tal elátkozott házban. A cel­laketrecek rácsaiba kapasz­kodva kiáltoztak: Annyi a | svábbogár, hogy még a íü­­j lünkbe is belebujnak!. . ..Teg J ap éjszaka négy patkány­­volt a cellánkban!. . . Újság 'iró urak, éjjel jöjjenek ide, majd meglátják!. . . Mit szól Mrs. KrosS; aki a női börtönnek, mint min­den városi börtönnek igaz­gatásáért felelős? Ezt mond­ta: “Kim Parker elismerést érdemel kritikájáért. Ha az ő helyében lennék, én is úgy tennék, mint ő: az állami női börtönt választanám.” A Bedford Hills, N.Y.-i állami börtönben a nők pázsiton sétálhatnak, a kertben dol­goznak, zöldséget termeszte­nek, a teheneket fejik, min­dig akad részükre valami foglalatoskodás. A városi börtönben ellenben minden hely el van foglalva, még rövid sétára is csak a ház­tetőn van hely, de az a baj, hogy a házban mindössze két elevátor van és az egyik legtöbbször nem működik. Miért nem segit a bajokon Mrs.-Kross? Nem segíthet, mondja, mert az állami bör­tön csak hosszabb időre eli­téit nőket fogad be. Emiatt a városi börtönben kell őriz­ni nőket, akik két vagy há­rom évi börtönbüntetést töl­tenek ki. “Rosszul leszek, vala­hányszor inspekciós láto­gatásra betérek ebbe a ház« ba,” —mondta az újságírók­nak Mrs. Kross, aki felelős, de nem tehet eleget felelős­ségének. Wagner polgármesteren és Rockefeller kormányzón a sor: nyilatkozzanak ezután ők is. ZTfaLlottajk mar? . . . hogy amikor a kubai törpé legyűrte az amerikai óriást és a vereség árát meg ke’lett fizetni, a balul sikerült invázió áldozatai­­teg élelmiszert és orvossá­got kellett küldeni Castronak 22,528 tonnának szállításá­ra 624 vasúti teherkocsi volt szükséges, valamint sok hajó- és repülőgép-járat. . . . hogy a léghütést a da­razsak évmilliók óta gyako­rolják. Forró napokon hideg vízzel átitaják fészküket. . . . hogy 36 millió amerikai nőnek van hajtási engedélye. . . . hogy egy font földközi­tengeri sáfrány előállításá­hoz 75,0C0 virágot használ­nak fel. Ezért oly drága ez a fűszer.

Next

/
Thumbnails
Contents