Magyar Hirnök, 1963. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-02 / 18. szám

8. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK 1963 MÁJUS 2 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND Örömmel tudatom, hogy a jövő héten hajóra ülök és néhány hétre hazautazom látogatásukra. Eleonórá­nak is válaszolok szívélyes levelére, ami végtelen örö­met okozott nekem. Szép terveim vannak és ha kedves szüléimét rá­bírhatnám a hosszú tengeri útra, úgy örömem, bol­dogságom teljes volna! Majd megbeszéljük. A vi­szontlátás boldogságos reményében szívvel, szeretet­tel üdvözli magukat szerető, hü fiuk Imre” János bátyánk örömtől s meglepetéstől vegyes ér­zéssel olvasta fennhangon a levelet. Hitestársa sem birta teljesen megérteni fia leve­lét: — Hát apjuk, ha má végre valahára meggyün a gyerek, akkor minek menne megest csak vissza? — Úgy írja, — felelte az öreg — hogy velemen­­nénk mink is Amerikába. —Mi a csudának, öregségünkre ? ! — Hát mer azt akarná, hogy együtt legyünk, odakünn letelepednénk! — Nagy ut az nekünk, de meg tán nem is bírnánk azt a fene hosszú utazást. — Más is bírja, mi is kibírnánk . . . — De meg hamarosan amúgy se mehetnénk . . . Amig nem tudjuk, hogyan leszünk az urasággal. — Avval csak vénánk majd valahogyan, merhát megmondta, hogy, amikor rászánjuk magunkat, ak­korra szívesen megvenné a házat a földdel együtt. — Majd meghalljuk, miket mond Imre . . . — Az hát, anyjuk! — Nem igen szeretnék má másutt meghalni se, merhát nagyon ideszoktunk má! — Igaz, igaz, de ott is csak megszoknánk idővel... — Vagy ki tudja? — Hát majd megtudjuk hogyan leszünk no! Ha Imre jobbnak látja úgy, akkor hagy legyék a szive szándéka szerint... — Ha nagyon akarna, úgy isten neki apjuk! — Magam is úgy gondolom ... • 'r Elhallgattak, de csak addig, amig szóba hozták a dolgot. Sehogyan sem bírtak elhatározásra jutni..'. Számolgatták a múló napokat es várták azt a napot, amikor majd Imre fiukat végre viszontláthatják. És áz az idő közeledett... v’f’ ;' '’K ! i í:' Hajnalné ez időtől fogva minden igyekezetét lat­­baVetette, hogy Cilikét mihamarabb férjhéz ädjä. E terve keresztülvitetlében segítségére volt a közeli Vá­rosban tervbevett megyei bál, amelyet a rákövetke­ző héten tartottak. ' - ",)t' Ezen a bálon ismerkedett meg Cilka Erdős Je­nővel, egy ottani jómódú kereskedővel. Cilka vele Láncolt a legtöbbet, mert jó táncos és csinos ifjú volt. És az ifjú halálosan beleszeretett a lányba. Néhány nappal a bál után Jenő váratlanul be­állított Hajnalékhoz. S attól kezdve mindennapos vendég lett a háznál. Cilka szivében lassan elhalvá­nyult Dénes képe, s helyébe Jenőé költözött. Egy nap aztán Jenő — hosszas habozás után — erőt vett ma­gán és megkérte Cilka kezét. — Igazán szeret? — kérdezte Cilka, mire Erdős hévvel válaszolta: — Szivemből — nagyon . . .! Megölelték, megcsókolták egymást. Ezzel megpe­csételték jövőjüket, boldogságukat. Ugyanebben az időben Verebély Peti Teleltessek Kairóból éjnek idején szerencsésen elmenekült. Bu­dapesten elváltak egymástól, mert Peti visszavágyott oda, ahol a haldokló Mara bucsucsókját ajkára le­helte. Felkereste Mara sírját majd gróf Borovszky kastélyába sietett. A vajda nem sokat kertelt. El­mondta a grófnak, hogy fia eljegyezte a grófkis­asszonyt. A gróf — meglepetésszerűen tudomásul vette a tényt, csak azt kérte, hogy Eleonora mielőbb láto­gassa meg anyját, mert felesége hosszú ideje betege annak, hogy lányát, olyan hosszú idő nem láthatta. — Ez az óhaja könnyen teljesülhet a méltóságos asszonynak — válaszolt a vajda. Ekkor lépett be gróf Borovszkyné; amint Petit megpillantotta ijedt sikollyal a szivéhez kapott és a padlóra hanyatlott. A gróf ijedten futott nejéhez. — Vizet ,ecetet —kiáltotta, mire a cselédség a terembe rohant. Peti a hirtelen támadt zűrzavart fel­használva, észrevétlenül kiosont a teremből. Kókay Arabellát a fegyházban nagy szerencse érte. A börtönigazgató Lucien Bonard beleszeretett és megkérte a kezét. A művésznő meghatottan hallga­tott. Bonard sürgette a választ: — Nos — nem felel? — Mit feleljek én a rabnő? — Megszabadítom. — Ó, de mikor? — Két héten belül. Arabella boldogon adta beleegyezését — egy fel­tétellel. Ha rabtársnője Csiga^Panni is szabadul. Sandusky, O. közelében egy Greyhound autóbusz belészaladt egy tractor-trailer hátsó részébe.. Egy asszony meghalt 46 személy megesebesült. Milyen szerepet játszik a pénz a házasságban? — Sokat idegeskedik pénz­kérdések miatt? Gyakran veszekszik házastársával pénz miatt? Melyikük gazdái kodík jobban a pénzzel? Hi­básnak érzi magát, amiért fe­leslegesen ad ki pénzt ? Ilyen és ehhez hasonló kér­déseket tett fel egy amerikai magazin ötszáz amerikai és kanadai polgárnak — férjnek és feleségnek. A kérdőívekre adott válaszokból érdekes kép bontakozik ki. A megkérdezet tek többsége 35 éven alul volt háromnegyedrészük több mint 12 éve házas. A körkér­dés alanyainak fele évenként 6t9QOO> dollár jövedelemmel rendelkezett. A feleségek egy harmada házon kívül is dolgo­­zq tt. Az első összegezhető tény ez volt: a megkérdezett há­zaspárok hatvan százaléka gyakran veszekedett pénz­kérdések miatt. Voltak, akik ezt a szót “veszekedés” meg­kerülték, s azt állították,hogy “hosszas* néha hangos. vi­táik voltak, pénzügyek miatt.’ Az egyik háziasszony ezt ir­ta: “amikor már nagyon fel­gyülemlett bennünk a gőz — kiengedtük s utána mindjárt jobban éreztük magunkat.” Ahol a pénzügyek terén csönd és béke volt, — ott leg­több esetben a házaspárok külön-kiilön rendelkeztek jö­vedelmük, vagy előre megha­tározott zsebpénzük felett. A megkérdezett családok több mint a felénél ez volt a helyzet. Luise Addis a ncw­­yorki Community Service Society közgazdásza szerint ez a módszer a sikeres házas­ságok egyik alapfeltétele. “A zok a férjek és feleségek akik a kölcsönös bizalom alap­jaira építették házasságu­kat és nem kell egymásnak beszámolniok minden centről, sokkal rendezettebb, béké­sebb körülmények között él­nek, mint azok, akik között az anyagiak függő — ’és ez­által labilis helyzetet terem­tett.” A megkérdezett családok harminc százalékánál úgy a férj, mint a feleség számára sok gondot, izgalmat, problé­mát jelentett a pénz. De ahol csak az egyik fél csinált prob­lémát a pézkérdésből, az — a legtöbb esetben — a feleség volt. Ezekben az esetekben a­­zonban a pénzt az asszony ke­zelte, ő fizette a számlákat, igy hát érthető, hogy a férj — aki ezekből az ügyekből kivonta magát — a pénz te­kintetében tartózkodó maga tartást tanúsított, vedelme — a középosztály tag Érdekes, hogy minél ma­gasabb egy-egy család ja­jairól és nem a dúsgazdagok­ról van szó — a pénz annál nagyobb problémát jelent. Egy wisconsini bank ügyve­zető igazgatója irta: “Minél magasabbra emelkedik a csa­ládom életszínvonala, annál több probléma merül fel s an­nál nagyobb a veszély, arra, hogy ismét a szegénységbe sülyedünk vissza.” Kiderült, hogy főleg a nagyobb jőve delmü családok maradnak adósak a részletfizetéssel, ők kérnek a hitelezőktől halasz­tást, imig a szerényebb jöve­delműek pontosak a részletek törlesztésében. A családok egyharmadában állandó a súrlódás az idős szü­lők és a fiatal házasok (a nős fiú, vagy férjes asszony) kö­zött. A fiatalok főpanasza az, hogy a szülök folytonosan bí­rálják őket és azt állítják, hogy erejükön felül költe­kezne^, — olyasmiket vásá­rolnak, amij; nem engedhet­nek meg maguknak.” Arra a kérdésre: ha vá­lasztani kellene, a kisebb jö­vedelmet nyújtó, de biztos ál lást és a nagyobb jövedelmet jelentő bizonytalan állás kö­zött, melyiket választaná ? — a legtöbb házaspár igy vá­laszolt: inkább a kisebb jö­vedelmű, de biztos állást vá­lasztjuk. Dr. Miller közgaz­dász ehhez az állásfoglaláshoz a következő magyarázatot fűzte: ‘Az idők óriási válto­zásokat hoztak az emberek életében. A fiatalok hosszú időkre kötik le magukat, olyan holmikat, berendezése két vásárolnak, amelyeket évekig kell fizetniük. Ezért tehát elsősorban biztos ál­lásokra van szükségük ah­hoz, hogy jövőjüket megter­vezhessék. A múltban ez az életforma ismeretlen volt.” A kérdőivek összegezésé vei kapcsolatban kiadott ta­nulmány rámutatott arra, hogy a javak hatalmas bősé­ge, a választék soha nem lá­tott nagysága sokakat köl­tekezésre ösztönöz. A nők — állítja a tanulmány — renge­teg felesleges és szükségte­len holmit vásárolnak. A nők húsz százaléka — állítja Mrs. Addis — ruhafülkéjé­ben tucatszámra őriz olyan ruhákat, amelyeket életé­ben csak egyszer vett fel, vagy egyszer sem, mert rög­tön vásárlás után megbánta könnyelműen elhamarko­dott választását. A nők mentségére szol­gál azonban az a tény, hogy a könnyelmű vásárlások egy része a házi*ól-házra járó ügynökök rftakacs és kitartó munkája következteben jön­nek létre. “Égy ügynök sike­resen rábeszélt bennünket ar­ra, hogy egy négyszáz dollár értékű encyclopédiát vásá­roljunk — részletre — akkor, amikor fiunk még csak tizhó­­napos volt, — mondta egy asszony. Megkérdezték a házas párokat: milyen anyagi be­fektetés vagy kiadás érintet­te őket a legérzékenyebben, amelyre — hosszú idő múltán — ma is emlékeznek. Negy­ven százalék a házvételt tar­totta a legemlékezetesebb a­­nyagi műveletnek, húsz szá­zalék más kiadást) autó, bú­tor, kelengye, stb.) őrzött meg emlékezetében; egy kisebbség a legsúlyosabb anyagi tehernek azt az össze­get tartotta, amelyet a házas­sági engedély beszerzésére fordított. Ez azt jelenti, hogy az emberek egy részében még az ilyen kérdések meg­válaszolásánál is jelentkezik a — humor Egy San Diego'-í asszonyt viszont a legérzéke­nyebben az a havi 125 dollá­ros kiadás érintette, amelyet férje egyetemi továbbképzé­sére kellett fordítania. A férjek 90 Százalékának életbiztositása van, amelynek összege 10-25 ezer dollár kö­zött mozog. Meglepő, hogy a feleségek 70 százaléka is ren­delkezik életbiztositással. Mrs. Addis szerint ez az irány zat nagyon is érthető. “Nem szabad elfelejtenünk — mon­dotta — hogy ha egy anya fiatalon meghal, a gyermekek hez gazdasszonyt kell felvenni s ez évente 3 4000 dollárba kerül.” Figyelemreméltó az a meg­állapítás is, hogy a családok legnagyobb része már gyer­mekük megszületésekor gyűjt a későbbi neveltetési, egyetemi költségekre. A szülőknek több mint 30 szá­zaléka egyetemi végzettsé­get kíván biztosítani gyer­mekeinek. A családoknak több mint a fele előre meghatározott költ­ségvetés szerint él. Az utol­só kérdés igy hangzott: “Meg bánta-e valamelyik kiadá­sát? Egy északdakotai há­romgyermekes apa erre a kérdésre igy válaszolt: “Min­dig megbánjuk azt, ha házon kívül étkezünk.” A férjek és feleségek 65 százaléka akkor érzett “bűntudatot” amikor uj ruhát vásárolt magának. Kommunista tüntetés PÁRIS — Egy összejöve­telen több mint hatezer em­ber kiáltozta a francia fővá­rosban: “Franco gyilkos! — A tüntetők egy spanyol kom­munista vezető, Julian Gri­­mau kivégzése ellen tiltakoz­tak. A tüntető gyűlésen résztvett a kivégzett kom munista vezér özvegye is. Munkanélküliség MEXICO CITY — Nuoveo León városának százezer la­kosa közül húszezer a munka­­nélküli. Ebben nincsenek ben­ne azok a farmerek akik ab ban a reményben mennek a határszéli városba, hogy alkat mi munkát kapnak az Egye­sült Államokban. A Rákóczi Egyesület jubileuma Ünneppé avatta a William Penn Fraternális Egyesület első osztálya, a Rákóczi Egye­sület megalakulásának 75-ik évfordulóját múlt szombat este a Journey étteremben rendezett ünnepi banket és táncmulatság keretében. Kö­zel 700 főnyi közönség, hely­ből, vidékről, sőt New York, New Jersey és Pennsylvania államokból is, zsúfolásig meg­töltötte a tágas helyiséget, öregek és fiatalok a testvéri szeretet jegyében üdvözölték egymást. Teljes siker koro­názta az ünnepélyt, amely az amerikai himnusszal kezdő­dött (énekelte az örökifjú Kurmay Pál) és a magyar himnusszal végződött, ame­lyet a nagyközönség énekelt. Nt. Dr. Böszörményi Istv­­ván mondotta az asztali imát, amely után Abner W. Sibal, Connecticut állam kongrez­­szusi képviselője egy amer­­kai zászlóval ajándékozta meg az egyletet. Varga Lajos, az országos központ első alelnöke látta el ötletesen az áldomásmest^r tisztjét. Lehetetlen felsorolni a meg­­jeleiít számos ismert és ki­váló vendéget. Legyen elég annak megemlítése, hogy az Egyesület igazgatóinak leg­többje feleségével együtt vett részt az ünnepi banketten s Clevelandból ott volt Dr. Ná­das Gyula igazgató nejével. Macker Gyula, a William Penn országos elnöke, tör­ténelmi távlatból világított bele a Rákóczi Egylet szerény kezdeteibe és erőteljes fejlő­désébe, mely a Verhovay Egy­lettel való összeolvadásba csúcsosodott ki és ezzel segí­tett megteremteni a William Penn iFraternális Egyesüle­tet, Magyar-Amerika legna­gyobb testvérsegitő biztositó intézményét. Macker Gyula ünnepi beszédének főbb pont­jai ezek voltak: Hetvenöt évvel ezelőtt, 1888 április 10-én egy uj magyar egylet alakult meg Bridge­­porton. Ma, a munkanélküli segély, kórházbiztositás, kompánia nyugdij és Social Security ko­rában nem könnyű elképzelni a 75 évvel ezelőtti állapoto­kat, amikor mindezekből sem­mi sem volt. Aminthogy az árvaságot sem könnyű elkép­zelni, amiben az akkori sze­gény bevándorolt munkás élt- Segíts magadon! — ez lett a kényszerű jelszó. Tizennyolcán voltak a ma­gyarok, akik akkor egy napon összejöttek. A Hevesiek, Mol­nárok, Tóthok, Vargák, Kato­nák, Rózsák mellett ott ültek a Gyurcsákok, Macsankók, Kenyhercek és Bialkók. Mit mondanak ezek az ellentéte­sen hangzó nevek? Azt, hogy a magyar földnek egy olyan vidékéről jöttek, ahol a ma­gyarság a nemzetiségekkel összekeveredve él. Évszáza­dos együttes szenvedés em­lékei teszi őket barátokká és testvérekké. A 48-as szabad­ságharcban, és előbb a Rá­­kóczi-féle nemzeti felkelés idején a Bridgeporton egy­más mellett ülő emberek ősei éppen igy együtt voltak Kos­suth és Rákóczi zászlói alatt, a magyar nép szabadságáért harcolva. Abauj, Zemplén, Be­­reg, Ung, Máramaros várme­gyék szinmagyarjai és rutén­­magyarjai adták Rákóczinak leghűségesebb katonáit. A Rákóczi névnél nagyob­bat és tiszteltebbet nem is­mertek azok a megyék. Ezért nem volt probléma, hogy mi legyen az uj egylet neve. Le­hetett volna-e megfelelőbb és népszerűbb nevet találni az uj testületnek, mint Rákóczi megszentelt nevét? így a Rákóczi név bevo­nult az amerikai magyarság történetébe. A Rákóczi Egylet nem in­dult üzleti vállalkozásnak és nem is lett azzá soha. Lassan erősödött, de a komoly és ki­tartó erők, amelyek mozgat­ták, változatlanul megmarad­tak. És a gyümölcs meg is érett. 50 esztendővel később az egy­letnek több mint két és ne­gyed millió dollár volt az ösz­­szegyüjtögetett vagyona, a tagok száma pedig 12,678 volt a felnőtt és 4,724 az if­júsági osztályban. Azonban az alapítók lassan kidőltek, uj nemzedékek fog­lalták el a régiek helyét és a testvérsegitő intézmények közötti verseny is mindig erő­sebbé vált. A munkamező megszükült, a tagszerzés ne­hezebbé vált. így aztán kiala­kult a meggyőződés, hogy a jövőt az erők egyesítésével lehet legsikeresebben mun­kálni. Az erős Rákóczi Segélyző Egylet egyesült az erős Ver­hovay Egylettel. Az uj tes­tület majdnem 30 millió dol­láros vagyonnal és közel száz­ezres tagsággal, ma William Penn Fraternális Egyesület név alatt működik és a világ magyarságának kétségkívül egyik legfontosabb intézmé­nye. De a Rákóczi név nem tűnt el az egyesüléssel az amerikai életből. Ott van és ott ma­rad lapjaink fején, egyesüle­tünk hagyományaiban, egész tagságunk emlékezetében. A Rákóczi név és hagyo­mány voltaképpen ott van a William Penn névben is. Wil­liam Penn, az angol állam­­férfiú é? .Rákpczi Ferenc kor­­társak voltak, William Pennt vallásos hite miatt börtönöz­­ték be, Rákóczit a magyar nemzet szabadságába vetett hite miatt. Mindkettő a hi­téért lett’ bujdosóvá és szám­­üzötté. William Penn Ajneri­­kába jött, ahol valóságos hon­alapítóvá lett és a vallássza­badság apostolává. Rákóczi Törökországba menekült, ahol működési területe nem volt és ott fejezte be élétét, mint megtört szivü hontalan. A két nagy férfi keveset tu­dott egymásról, hiszen fél vi­lág választotta el őket egy­mástól. Még kevésbbé sejtet­te bárki is, hogy ez a két név valamikor egy Amerikába szakadt magyar csoport zász­laján, nevében és szivében jgyütt lesz. A 75 esztendős évfordulón meleg testvéri kösznötésünk elsősorban a Rákóczi zászló ilatt felvonult tagtestvérein­­ket illeti, azután pedig azokat, aki a William Penn zászló alatt jöttek a találkozóra. # Macker elnök nagy tetszés­sel fogadott ünnepi beszéde után még több, hasonlókép­pen hatásos emlékbeszéd hangzott el, majd Magyar La­jos és zenekara muzsikája mellett táncra perdült a fia­talság és a táncoskedvü öre­gebb generáció és a jubiláris ünnepség közönsége éjfélig kellemes hangulatban maradt együtt. HALÁLOZÁS MCKEESPORT — Özv. Gergely Antalné sz. Kánya Róza, 59 év óta a város lakó­ja, április 21-én meghalt 79 éves korában. A Szatmás me­gyei Magasliget községből származott. # DUQUESNE — Kocsis Ist­ván öregamerikás magyar áp­rilis 8-án meghalt a Ltrobe Hospitalban. * WEST MIFFLIN — Özv Szilágyi Imréné 78 éves ko­rában elhunyt március 21-éij.

Next

/
Thumbnails
Contents