Magyar Hirnök, 1963. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-18 / 16. szám
r 1963. ÁPRILIS 18 Szemievaló pénzek garmadával NEW YORK. — A világ egyik legnagyobb pénzgyűjteménye van a Chase Manhattan Bank pénzmuzeumában — illetőleg csak volt, mert a 75,000 darabból álló gyűjteményt leegyszerűsítették 5000 darabra, hogy nemcsak numizmatikai szakértők, hanem mindennapi látogatók is át tudják tekinteni és értékelni tudják azt, ami ott ki van állítva. Mindenféle pénzek vannak ott, a 10,000 dolláros bankótól, amely 10,000 dollárt ér, az 1-dolláros ezüstig, amely 29,000 dollárt ér. Az a 10,000 dolláros bankó nem akármilyen tízezres, hanem olyan ,amely éppen 100 évvel ezelőtt került kibocsátásra, amikor Salamon P. Chase pénzügyminiszter aláírta az országos pénztörvényt. A bankót éppen ezért S. P. Chase képmása díszíti. Ami pedig azt az egy dollárt illeti, amely 29,000 dollárt ér, azt a muzeum igazgatója, Mr. V. L. Brown, egy anekdota kíséretében szokta emlegetni. Nemrég történt: Egy fiú 2 dolláros money ordert küldött és kért azért két 1804-ből való ezüst dollárt. Mr. Brown visszaküldte a money ordert és azt irta a fiúnak, hogy legnagyobb sajnálatára két 1904-es ezüstdollárral nem szolgálhat, mert a banknak, illetőleg a múzeumnak abból csak egy darabja van. Mellesleg megjegyezve, abből az ezüstdollárból.hivatalos tudomás szerint mindössze 15 létezik különböző múzeumokban. Naponta átlag 600 látogató jár a múzeumban. Legtöbbjük pénzérmegyüjtő. Oly sokan vannak gyűjtők Amerikában, hogy ércpénzhiány állt be, a pénzverde nem tudja kielégíteni a rendes forgalmat és a gyűjtők igényeit. Szinte mindennap érdeklődnek gyűjtők, hogy ilyen meg olyan pénzük mennyit ér mai dollárban. Minden amerikai érc és papír pénzen kívül vannak a múzeumban exotikus pénzek is: kő pénz Yap szigetről, afrikai só pénz, bálna fog Fidzsi szigetről, halászhorog pénz British Columbiából és Alaszkából, szegek, melyekért portékákat lehetett vásárolni Skóciában és régen a New England államokban. Pénzt érő, pénzt helyettesítő papírok is vannak a múzeumban, igy az ismert legrégibb csekk, 1648-ból, Angliából; csekkek, amelyeket az Egyesült Államok 32 elnöke irt alá (Grover Cleveland elnöké iskolai vonalazott árkuspapiron); Kennedy elnök egy csekkje, amely — jó vicc! — nem a Chase Manhattan Bankra, hanem a First National City bankra van kiállítva; a Pajaro Valley National Bankra kiállított, csekk, melynek hátlapján 70 aláírás van, tehát 70-szer cserélt gazdát, mindeki 2 dollár 50 centet kapott a pénzből. Vannak a múzeumban kis csekkek és nagy csekkek : egy csekk, mely fél centre van kiállítva, és egy 225 millió dolláros csekk. A félcentes csekket 1908-ban bocsátották ki, pedighát az utolsó félcentes 1857-ben került ki a pénzverdéből. Csekknek vagy utalványnak, vagy akárminek lehet nevezni egy ősi babilóniai agyagtáblát, amelyen egy elszámolás van. A papírpénzek közt akad sok értékes — történelmi értékkel bíró — emlék a függetlenségi háborúból. Azt a papírpénzt a Continental Congress bocsátotta ki a háború költségeinek fedezésére. Amolyan inflációs pénz volt az, igazi fedezet nélkül, és érthetően hamar értékét veszítette, előbb részben, aztán egészen. Nem sok időbe tellett, mig a kontinentális dollár csak két és fél centet ért. Furcsa pénzegységek voltak azok: egyharmad dollár, egyhatod, 4 dollár, 30 dollár, 55 dollár. A legrégibb papírpénz Kínából származik, 1368 és 1399 közt a Ming dinasztia adta ki. A hátlapján intelem: Aki pénzt hamisít, annak fejét levágják a nyakáról. Régi szokás, hogy papírpénzeket a kibocsátó állam valamilyen jelszóval, mottóval lát el. A kontinentális mottó volt: “Halált vagy életet becsületben!” A mexicoi forradalom idején kibocsátott bankók mottója volt: “Muerto Huerto!” (Halál Huertara!) Huerta tábornok forradalmár, köztársasági elnök és száműzött volt . . . A dollár eredetét nyomon lehet követni a múzeumban. 1520 táján Csehországban egy Schlick gróf ezüstpénzt veretett Joachim-völgyi (németül Joachimsthaler)) birtokán. Ezt a pénzt Joachimsthalernek nevezték, később Thalernek s a Thaler szóból lett különböző nyelveken az amerikai dollár, a németalföldi daalder, a skandináviai daler, az olaszországi tallero. A department store-ban a salesgirl, amikor a vásárolt portékát csomagolja, kérdezni szokta: Cash or card? Ki kártyára íratja fel az árat, ki kínai nyelvel felel a girlnek. Mert tudni kell, hogy cash kínai szó és aprópénzt jelent. Mit iszunk a büffében, ami- zönsége sörivó. Carmen nézői kor az Operában szünet van? whiskyt és pálinkát isznak. A londoni Royal Opera House La Boheme — sherry és gin. kantinosa, Mrs. Audrey John- Mozart operák nézői alig iszson, azt mondja: Ez attól nak valamit. Ballet előadások függ, hogy mely opera van nézői megelégszenek kávéval műsoron. Wagner operák kö- és szendvicsekkel. FEGYHÁZI ESKÜVŐ MAGYAR HÍRNÖK 3. OLDAL A new yorki ujságsztrájk befejezése után John Duprey fotoriporter megtisztította fényképezőgépeit. A gépek alkatrészeit nagy érdeklődéssel nézik népes családja tagjai. Spanyolországi képeslap Alexander Werth neves angol ujságiró nemrég újra ellátogatott Spanyolországba és arról, amit ott látott, a polgárháború óta beállt változá sokról a következőkben számolt be. Utoljára 1937 végén jár - tam Spanyolországban. A front Madrid külső övezetében, az egyetemi városon húzódott keresztül. A civilek éheztek, de a köztársasági csa patok szelleme még töretlen vólt, noha a “be nem avatkozás” hátrányos hatását már erősen lehetett érezni, és katonailag már a jól fölfegyverzett fasiszták fölénye érvényesült. A spanyol nép számára a köztársaság nem tartalmatlan szó volt:diadala gyökeresen uj életet teremtett volna Spanyolor - szágban. Franco győzelme viszont egy olyan tekintélyuralmi rendszernek a hatalomra.jutását jelentette, amely minden erejével sietett bekapcsolódni Hitler rendjébe. Mostanában — különösen öt-hat év óta — egyre azt halljuk, hogy Franco rendszere már nem ugyanolyan, mint régebben volt. Találkoztam olyan angol és amerikai liberálisokkal, akik Spanyol országban tett látogatásuk után azt bizonygatták, hogy a rendszer pozitívan libe - rálissá vált. E'zer meg ezer angol- francia, német és amerikai tölti szabadságát Spanyolországban fényűzésben, s csak a har madába, vagy negyedébe kerül. nekik, mint hasonló körülmények között egy-egy franciaországi kiruccanás. Tossában olyan kicsapongó élet folyt, hogy a kormánynak — noha rengeteg hasznot hajt az idegenforgalom — rendeletet kellett kiadnia “a tengerpartok, uszodák és üdülőhelyek erkölcsének megvédéséről”. Az idegenforgalom nem csak a rendszernek és a szál lodatulajdonosoknak haj1 hasznot, de ezer meg ezej idénymunkásnak is, akik kö zül sokan (különösen Andalu ziában) szinte az éhség szin vonalán élnek s a turistaszá lodákban mint pincérnő] vagy edénymosogatók tes nek szert némi külön kerese re. Az idénymunka nagyi elterjedt Spanyolországba Calalóniából ezernyi amluz férfi utazik Franciországba szüreti münkáraS számukra Franciaország a mennyország. Az az a min inai férfi, aki otthon (szencsés esetben) háromszázé., sétát (kb. 5 dollárt) kés egy heti munkájával, Fr.-cia országban szüretkor egyiap alatt csaknem ugyaneiyit megkeres. Ezek az erwrek évről évre magukkal viik a családjukat is, mert a remélik, hogy Farnciaozágban maradhatnak. Észak Spanyolszágban nem ilyen szent szuróan kétségbeejtő sze -génység, ha csak az ember nem kutatja fel a nagyobb városok külső Övezeteinek bádogvárosait, ahol csaknem a barlangi ember körülményei között folyik az élet. A legtöbb spanyoltól az élet kemény küzdelmet követel. Nemcsak az idénymunkások helyzete súlyos, hanem azor ké a spanyoloké is, akik két vagy három állást kénytelenek elvállald. Noha a postásokat olyan ruhába bujtatják, amely szinte a tábornokéval vetekszik, egy postás, akivel beszéltem, elmondotta: ahhoz, hogy soktagu csa ládját élelmezhesse, kénytelen éjjeliőrként dolgozni egy bankban, s ezért mindössze három-négy órát alhat naponta. A Franco-rendszer lényegében a munkásosztály kizsákmányolásán alapszik. A mai reálbérek alig haladják meg a Köztársaság utólsó rendes évében, 1936- ban érvényben volt bérek felét. .. i . . Alapos tanulmányok szerint a spanyol lakosság 83 százaléka csupán a nemzeti jövedelem 30 százalékában ré szesedik, miközben ez a 83 százalék adja az állami be - vételek 60 százalékát. A la - kosságnak ez a része magában foglalja a kistőkéseket, a bdtosokat, a súlyos adókkal megterhelt kisbirtokosokat és : nagyszámú kistisztviselőket, a tanítótól a csendőrig és a postásig. 7an-e komoly ellenzéke a reidszernek ? Valószínűleg helyes az a rregállapitás, hogy nincs ellozék. Bárki, aki a rendszer negdöntésén gondolkodik, cupán ábrándokat sző. E- lis azonban az a meggyözőés, hogy valamilyen faj- i fejlődésre sor kerül és lost, hogy Franco 70 éves, z a meggyőződés mindennap rősebb. Már ma is van jele innak, hogy valami megváltozott. Lehet, hogy a tavalyi sztrájkok semmilyen va lóságos eredményt nem hoztak a munkásoknak, mégis bebizonyitotttak néhány fontos dolgot. Először': minthogy Spanyolország nagyon szeretne Európa részévé válni, Franco nem tudta rászánni magát arra,hogy általános fegyveres . tárna . dást intézzen az illegális sztrájkok ellen, noha eleinte hajlott erre. Másodszor: a hivatalos szindikalista szervezetekkel egyidejűleg — aniint ezt a sztárájkok is mutatták — működik egy titkos, a - gyakorlatban azonban munkásmozgalom is. Jóval mélyebben a felszín alatt bizonyos fokú kommunista befolyás is tapasztalható, bár nagyon nehéz megmondani, hogy ez mennyire jelentős. Talán még figyelemre méltóbbak azok a liberális és szocialista irányzatok, amelyek kel az alsópapság körében (főként a baszk tartományok ban), valamint Barcelona munkáslakta kerületeiben és a különféle katolikus ifjúsági mozgalmak körében találkozunk. Az egyházi hierarchia nagyobbik része azonban a Franco-rendszert tá mogatja. Itt van azután a több nemzedék kérdése. Az egykori ak tiv köztársaságiak zöme (nem nagyon sok maradt közülük, hiszen csaknem félmillió köztársasági életét vesztette 1936 és 1943 között, és csaknem ugyanennyi Franciaországba mene - kült) keserű és reményét vesztette. Hosszabban be szélgettem egy ötven év kö rüli férfival, aki Franconak és minisztereinek az újságom első oldalán lévő fényképét nézegette. “Huszonöt éve élünk már velük, és nézzen meg bennünket! Négy évet kaptam! — mondotta, keresztbe téve csuklóit a bilincsbe verésre emlékeztetve. — Önök tehettek volna valamit Hitler szövetségesével 1945- ben: .most már késő. Ameri - kai pénzt kap. Tiszteletre méltóvá vált a világ szemében. Nem kezdhetünk újabb polgárháborút. Akik az én nemzedékemhez tartoznak, azokat túlságosan megrémíti a polgárháború gondolata, a fiatalabbak zöme pedig, általában távol tartja magát a politikától. Labdarúgás, mo zi, lányok —- ez minden, ami őket érdekli. Morognak, de nem fognak tenni semmit ” Persze, ez ma általános vonás Európában, tapasztalható Franciaországban és Angliában is. Spanyolország ban azonban sajátos vonása van. Mivel nyilvánvalóan — sem Franco, sem rendszere nem tudja biztosítani a miaga számára a nép igazi támogatását, szívesebben veszi, ha a polgárok egyáltalán nem foglalkoznak politikával. A mozikban a legsilányabb kalandor filmeket mutatják be. Legalább 70 százaléka amerikai film, a többi nagy részt spanyol. Nem jobb a rádió műsora sem — a szentimentális és .halványan erotikus sziliekkel átszőtt sorozatos történetekben rejli a fő vonzerő. Könyvet nagyon keveset olvasnak Spanyolországban, nem tekintve a nagyon népszerű “TBO” - kát, az amerikai comicsok hasonmását, és az olcsó, fűzött ponyvát. Jellemző a sajtó helyzete. A belügyeket csak rendkívül felületesen tárgyalja, a külpolitikát erősen színezi. A napisajtó mindössze csak 600,000 példányban fogy — vagyis ötven spanyolra egy újság jut! És egy nemrég végzett felmlérés szerint még ezeket az újságokat is főként a sportrovatáért olvassák és vásárolják. A rendszer legkülönfé - lébb módon hat bénitólag az egyszerű emberekre. Az ellenzék” legnagyobb ré-CATANIA, Olaszország. — A fegyházban egyházi esküvő volt. . . Pietro Sardini 26 éves rendőr agyonlőtte egy rendőrtársát, aki elszerette tőle a szeretőjét. Minthogy a gyilkosságot féltékenységtől gyötörve, erős lelki felindulásban követte el, az esküdtbiróság kegyesen ítélkezett felette, csak 28 évi börtönre Ítélte. Történt ugyanabban az időben, hogy Lucia Pistritto 22 éves leányt hütlenül elhagyta a csábitója. A lány, aki meggyalázottnak érezte magát, bosszút esküdött. Relvolvert vett. Az első alkalommal, amikor megint szeme elé került a csábitó, Lucia hét golyót röpített a testébe. Lucia 16 évi börtönt kapott. Catania városban nagy börtön van. Elég hely van ott külön-külön férfi és női osztály részére. Oda került Pietro és valamivel később oda került Lucia. Pietro a börtönben az újságban olvasta Lucia tragikus esetét. És az újságban látta, cellájában sokszor órákon át nézegette Lucia szomorú arcát. És Lucia a cellájában olvasta Pietro tragikus esetét, látta fényképét, szomorú arcát. így kezdődött ez az érzelmes szerelmi história. Lángoló szerelem első pillantásra. Milyen szép, milyen boldogító . . . fényességet áraszt a börtöncella sötétjében . . . Pietro és Lucia hónapokon át szerelmes, Ígéretes üzeneteket küldtek egymásnak a börtön házipostája utján. Egy napon aztán az udvar két végében fegyenccsoportok együttes sétáltatása meghozta a nagy pillanatot, amikor Pietro és Lucia szemtől szembe láthatták egymást. Az újságokban látott fényképek alapján azonnal egymásra ismertek. A férfi csoportból a női csoportba, a női csoportból a férfi csoportba átkiáltani szigorúan tilos volt, csak vágyódástól forró tekinteteket válthattak a szerelmesek, a jegyesek. Közös sorsuk, jövőjük véglegesen eldőlt. Engedélyt kértek és kaptak házasságkötésre. A börtön papja a kápolnában összeadta őket. Pietro és Lucia, férj és feleség, minden hónapban egy levelet küldenek egymásnak. És várnak, még évekig kell várniok, mig a nászéjszaka és a mézeshetek gyönyörűsége kárpótolja őket sok-sok veszendőbe menő évért. Mrs. Geraldine Moore a volt pehelysúlyú boxvilágbajnok felesége édesanyjával. Moore legutóbbi mérkőzésén szenvedett sérüléseibe néhány nappal később belehalt. sze szétszórt, bizonytalan, félénk és politikailag tapasztalatlan. Az azonban bizonyos, hogy a nép tömegei sem nem szeretik, sem nem tisztelik a rendszert. És ha ez ma már nem is ugyanaz a terrorista rendszer, amely valaha volt, még mindig több ezer politikai foglyot tart börtönben, még mindig meg van a titkosrendőrsége és különleges törvényszéke, és megvannak a kinzókamrái is. Minden spanyol, akivel csak találkoztam, úgy gondolja, hogy változás lesz — valamikor. Különösen erős ez az érzés az egyetemi elit . körében. Adolfo Lopez Mateos Mexico elnöke háromnapos hivatalos látogatásra Párisba érkezett. Mateos, Charles de Gaulle francia államelnökkel (jobbra) végigautózott a francia főváros főútvonalain.
