Magyar Hirnök, 1960. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-04 / 5. szám

SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — NIXON — STELTON — MANVILLE MERCED WITH • BEOLVADT LAP THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR ÚJSÁG NEW BRUNSWICKON VOL. 51. ÉVFOLYAM NO. 5. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, - i960. FEBRUÁR 4 KIVÉGEZTÉK A 150 GYERMEKET MAGYARORSZÁGON 150-en voltak, akik 18-ik életévük betöltése után Bogár, a hóhér kezén vesztek el Budapesten, a múlt év decemberében. így szól a BBC angol rádió hire, amelyet “megbízható forrásból” szerzett. A magyar forradalom ide­jén csak 15 éves gyermekek voltak, akik szovjet harcko­csikat robbantottak, vagy a pesti Lánchid-főt védték. Hő­sök voltak, akik nem a csatá­ban hulltak el, hanem a bitófán pusztultak. A BBC hírét semmiféle más hírforrás sem erősítette meg. De hogyan is erősíthetné? A budapesti vörös vezetők tagad­nak mindent, külföldi újság­íróknak nincs módjuk kivizs­gálni a legújabb rémtettet, a magyarországi bértollnokok pedig mélyen hallgatnak. Is­merve a rendszer bosszuszom­­ját, nincs okunk kételkedni a hir valódiságában. Ha nem volna igaz, a budapesti vörö­seknek ezernyi módjuk volna “ártatlanságuk” bizonyítására. S mert ebben az irányban nem tesznek semmit, ez önmagá­ban is beismerés. Az. hogy esetleg Péter János püspök elvtárs, a helyettes kül­ügyminiszter és ENSz megbí­zott, talán papi becsületére hi­vatkozva tagad, ez nekünk nem sokat jelent. Semmit. A 150 magyar vértanút nem felejtjük el. Randié Jenő a neve annak a magyarországi bértollnoknak, aki az ENSz tárgyalása idején New York­ban tartózkodott, mint egyet­len sajtótudósitó. Az volt a feladata, hogy a budapesti delegátusok vissza­taszító munkáját “dicsőséges szinben” tüntesse fel a ma­gyarországi o 1 v a sóközönség­nek. Meg is tette. Amikor a budapesti delegátusok majd­nem a pad alá bújtak szégye­nükben, Randé Jenő azt jelen­tette Budapestnek, hogy me­gint magyar győzelem volt az Egyesült Nemzetek palotájá­ban. De a sajtóbetyár nem elége­dett meg ennyivel. Hazatérve Budapestre, megírta amerikai tapasztalatait. Egyelőre csak az amerikai sajtóról. Azt Írja, hogy Amerikában nincs ugyan cenzúra, de az új­ságírókat mégis keményen kéz­ben tartja a kormány. Ho­gyan? Hathónaponként újítják meg minden újságíró szerző­dését s aki nem fújja a kor­mány nótáját, hát annak egy­szerűen fel is ut, le is ut. Az utcára kerül, mehet mosogatni. Ilyen és hasonló ronda ta­pasztalatokat szerzett ez a Randé Jenő Amerikában. A valósághoz ragaszkodás nem kenyere. Az amerikai kormány rend­szerint elnéző az ilyen betyá-ÉPITŐ ÉS ASZTALOS. Házak építő­­sét és régi építmények javítását és átalakítását vállalja. Építkezési kölcsönöket elintéz: Fenyő József. Telefest CHarter 7-8484. rokkal szemben. De ha még egyszer vizűmért jelentkezik ez a fickó, talán még sem kel­lene adni neki. Bár Randé köpködései nem nagy kárt tesznek a magyar nép leikeben. Senki sem hisz neki. S különben is akármit ir, Amerika “homlokán egy fény­szilánkkal sem csorbul a fen­/ jj * seg.” De Gaulle a csúcson van mindenféleképpen. Az al­gériai zendülés felszámolása hatalmas erkölcsi győzelmet hozott a számára s most a par­lament jóváhagyásával úgy­szólván korlátlan hatalommal rendelkezik, bel- és külpoliti­kában egyaránt. De a csúcson lesz a csúcs­konferencia idején is. Tekinté­lye nem apadt, hanem megnőtt a nyugati világban s ma már vitathatatlanul újból Európa szószólójának számit. Amerika örül De Gaulle si­kerének. Lehetnek közte és a washingtoni kormány közt ap­róbb nézeteltérések, de őt még­is a nyugati világ egyik ke­mény tartóoszlopának tekin­tik. Nyugaton a helyzet változatlan ... csak úgy, mint néhány héttel, vagy néhány évvel ezelőtt. Fár radt diplomaták utaznak a meleg fürdőhelyekre és vissza, járnak golfozni és farsangi bálokra. Itt­­ott összeül egy-egy társaság, hogy ne unatkozzanak akár az Enszben, akár valamelyik parla­­metnben, mert hiszen ez a dol­guk s legalább úgy látszon, hogy nem hiába kapják a fizetést. U- jabb, vagy régibb keletű inci­denseket, melyek megzavarhat­nák nyugalmukat és tespedtsé­­güket, agyonhallgatnak, vagy a hétvégi vakációra gondolva gyorsan túlesnek rajta, mint a gyerekek a ricinusolaj lenyelé­sen. Egyetlen lépés nem törté­nik, egyetlen gondolat nem szü­letik meg, amely a régi nagy fo­gadkozások, ígéretek halvány árnyékát mutatná. “S a nép, az istenadta nép?” Fülét befogva, szemét bekötve rágódik a hétköznap problémáin. Felfogóképessége nem terjed to­vább a napi bűnügyi rovatnál s legalább egy, repülőszerencsét­lenségnek kell történnie, aminél két napnál tovább elidőzik. Csend honol mindenütt. Mes­terséges csend, melyet minden­ki, akinek csak egy kicsit is ho­mályos a lelkiismerete a közel­múlt eseményeiért, úgy terjeszt maga körül, mint a csínyt elkö­vetett gyerek. Egy-egy hango-FELFÜLLEL HALLOTTUK... . . . valami olyasmit hallot­tunk a minap, hogy a múltju­kat agyonhallgatva Ameriká­ba besurrant szélső-jobboldali és volt Szálasi-vitézek New Yorkban megjelenő lapja is rövidesen pert kap a nyakába, még pedig olyant, amiben vol­­taképen egész Magyar-Ameri­­kánk lesz a felperes ... A má­sik, a pittsburghi nyilas-lap már nyögi egy per következ­ményeit ... ez pedig aligha fogja kibirni. . . . azt is hallottuk, még pe­dig komoly forrásból, hogy az Amerikai Magyar Népszava végre tett egy nagy szívessé­get és hasznára volt az ameri­kai magyarságnak azzal a mi­napi vezércikkékvel, amit a Magyar Szövetség által közzé­tett Pályázati Hirdetmény el­len irt. A vezércikk megjelené­se ugyanis, egy csapásra csak­nem 100%-ig biztosította a Szövetség központi titkárának újraválasztását a tavaszi igaz­gatósági gyűlésen . . . Már pe­dig a központi titkárnak — akinek jó magyarságában csak ellenségeink kételkedhetnek — vissza nem választása veszte­ség lett volna a magyarságra nézve (és nyereség ellensége­inknek) . . . s ezért tett nagy szolgálatot az említett vezér­cikk. sabb szóra, figyelmeztetésre száz helyről hangzik 'fel a pisszegés. Temetni kell a múltat. És most, nevetnünk kellene, hisztériásán kacagni, csufolkod­­va hahótázni ezeken a semmi­embereken, ha a könnyeinktől tudnánk, ha neu közülük esett volna megint el 150 . . . s bele­vágni a cinikus pofákba, azokba, amelyek mint a verkli siránkoz­­zák a békés egyjnásmellettélést, a megbocsátást s a mindentfele­­dést. Mert megint nekünk volt igazunk, a pesszimistáknak, a rendbontóknak, a hangoskodók­­nak, a Cassandra-j ósoknak. Aki­ket ezek lábúj hegyen, cirógatva környékeznek, akikkel hajlan­dók minden ocsmány üzletbe be­lemenni s akiket békésen, aláza­tosan akarnak kezelni azzal, hogy hallgatnak a múltról, hogy vállalják cinkosan a bűntárs szerepét, éppen azok csapják ar­cul őket, tolják vissza a felaján­lott kezet. Most, most mit fog csinálni ez a sok nyugati ál­szent? Most, hogy végre sikerült tartósan felejteni és feledtetni, éppen keletről újabb 150 halál­hírét kürtölik szét. 150 gyere­két, akik közvC. játékok mellől kerültek a forgatagba, a tankok elé és a barrikádokra s akik csak azért maradtak eddig is életben, mert nem volt hóhér, állami ítéletvégrehajtó, aki vál­lalta volna akasztásukat, mint gyermekekét. Hát tessék, bölcs államférfiak itt a széles nyugaton, tessék csak tárgyalni, kötni a zsíros üzlete­ket, mert úgy látszik még fér a lelkiismeretre néhány újabb folt. De siessünk kérem, mert egyre tűrhetetlenebb lesz hall­gatni a halálsóhajokat odaát ke­letről s ez zavarni fogja a tár­gyalásokat, megfagyasztja az arcokra erőltetett mosolyt, a­­hogy a halál megdermeszti áldo­zatai vonásait. NOVA TIBOR. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkeflünk a postaha­­hatóságnál. MOSZKVA KISZOLGÁLÓI, A BUDAPESTI VÖRÖS PRIBÉKEK A 150 BÖRTÖN­BEN TARTOTT KISKORÚ GYERMEKET 18-IK ÉLETÉVÜK BETÖLTÉSE UTÁN KIVÉGEZTÉK. ISMÉT HAZUDOTT A MAGYARORSZÁGRÓL KIKÜLDÖTT U. N. DELEGÁTUS, HOGY ILYEN TERVRŐL SZÓ SEM VOLT; AZ ANGOL HIVATA­LOS RÁDIÓ JELENTI MOST, HOGY DECEMBERBEN MEGTÖRTÉNT AZOK KI­VÉGZÉSE, AKIKNEK ÉLETÉÉRT MI MÁR OKTÓBER VÉGÉN KEGYELEMÉRT, IRGALOMÉRT APELLÁLTUNK, TÜNTETTÜNK ÉS AKIKET JOGGAL FÉLTET­TÜNK A VÖRÖSEK ELVAKULT BOSSZÚJÁTÓL! Valamikor a múlt ősszel röp­pent világgá magánlevelekből nyert bizalmas értesülések alap­ján az elképpesztő hir, hogy Moszkva budapesti cselédei az 1956 évi magyar szabadságharc­ban résztvett gyermekek közül mintegy 150-et, akiket kiskorú­ságuk miatt nem lehetett eddig kivégezni, — börtönben tartot­tak mostanig és 18-ik életévük betöltése után kivégezni készül­nek. Amerika egyik legnagyobb televízió-állomásán a hires. Ed Sullivan mintegy 25-milliónyi hallgatóságához fordult s kérte a közönséget, Írjanak leveleket a szenátorokhoz, a U.N.-be és még Moszkvába, magához a vö­rös cárhoz is ezeknek a gyerme­keknek a megmentése érdekében. Lapjaink hasábjain mi magunk is az elsők között voltunk, ami­kor arról volt szó, hogy ezeket a kiskorúakat megmentsük a ha­láltól, amit a vörösek rájuk mértek nagykorúságuk napjá­nak elkövetkeztével s kértük ol­vasóinkat, kapcsolódjanak bele a levélirási akcióba, a tünteté­sekbe s minden elképzelhető mó­don siessenek felsorakozni a mentőakcióba . . . Elmentünk New Yorkba s az oroszok Buda­pestre törésének hajnalán, no­vember 4-én ott tüntettünk ké­­rő-kiáltó feliratú táblákkal az orosz delegáció épülete előtt, az Amerikában nem sokkal azelőtt látogatóba járt vigyorgó orosz emberhez apellálva a gyermekek érdekében, ahhoz az emberhez, akinek szavára szolgai módon hallgat a mai magyar kormány . . . S ugyanakkor a magyar kor­mány egyik quizling-embere, ki az Egyesület Nemzetek palo­tájában rontja a levegőt, azt ha­zudta egyik amerikai magyar vezetőemberünknek, hogy kár a George Henry Boker: ZÁGONYI Testőrök hős kapitánya, Terólad daliok én! Ámbár hangom durva már ma S nyers lesz a költemény, Mert zengtem már rekedségig Dupontnak a vitézségit, De ez most Téged ér. Szinte hallom sarkantyúdnak S kardodnak pengését. Elémbe képek tolulnak S látom merészségét Századodnak, amint vágja Magát ellenség sorára, Követve vezérét. Puska durran, pisztoly csattan Üdvlövésként rátok, Ti erre a sűrű rajban Mesgyét karddal vágtok. S tág lett az ut előttetek, Istenemre! vitézi tett Volt ez a Ilajtá-tok. Gárdádban nem akadt egy sem Ki megfutott volna, Biztos karral bár véresen Vágtattak rohamra S hol kalpagod lengedezett, Sebesültek s holtak felett,, Jöttek oldaladra. Testőrök hős kapitánya, Fogadd hát az “Éljen!-t” Csillag kerül majd a vállra, Mert megillet Téged S mi kiállunk uj csatára —Győzelemre vagy halálra— Ha azt Te vezérled. Magyarra átültette Borshy K. György A NORTH BRUNSWICKI négyes-gyilkosság tettesét, aki a megölt taxisoffőr piros-feke­te taxijával menekült el, még mindig hiába keresi a rendőr­ség. A megyei ügyészség kéri azt a két fiatalembert, aki a Somerset St. és George St. sar­kán kedden, január 26-án dél­után fél 2 óra tájban -— mit sem septve — útirányt muta­tott a piros-fekete taxi vezető­jének (aki a gyikos volt), je­lentkezzenek tanúnak, sze­­mélyleirást m e g e r ő sitőnek. (Ha magyar fiuk voltak, je­lentkezzenek szerke sztősé­­günkben!) Az eddigi tanu-lei­­rások alapján egy művésszel megrajzoltatott kép további megerősítése nagyon fontos ebben az ügyben; ezt a négy­szeres gyilkost kézre kell ke­ríteni, mert tette borzalom. BÍRÓ PÉTER, a közismert utazási szakértő, aki 47 évvel ezelőtt jött el Magyarországról s azóta nem látta szülőföldjét —r Husvétra társasutazást ve­zet az óhazába s erre a cso­port-utazásra máris számos jelentkező van. (Neveiket majd közölni fogjuk.) Amint Biró Péter mondja: legtöbb ré­­gi-amerikás j e 1 e n t k ezőnek könnyen megy úgy az útlevél, mint a magyarországi vizűm beszerzése, hiszen csaknem mindenkinek vannak még ro­konai az óhazában, akiket még egyszer viszont szeretne látni ... A mi Péterünk és fe­lesége már javában készülőd­nek a nagy útra. A MAGYAR Női Demokrata Kör testületileg megjelent csü­törtökön a megyei Freeholde­­rek gyűlésén, ahol az uj kine­vezett Freeholders, Mrs. Edith McAndrews-t iktatták be. A magyar női demokraták indor­­zálták annakidején Mrs. Mc- Andrewst a State Committee­­woman pozíciójára is, ami azt mutatja, hogy asszonyaink ügyesen politizálnak s ahogy mondani szokás “jobb lábbal lépnek mindig előre.” AZ ATLÉTA KLUB február 20-án, szombaton este tartja szokásos évi nagy farsangi mu­latságát a klub székházában. A Vigalmi Bizottság, illetve az alkalom rendezősége mindent elkövet, hogy ez a mulatság a szezon legsikerültebbjei közé legyen majd sorolható. Közeli és távoli vidékekrődl sokan ké­szülnek erre a bálra, mert az elmúlt éviekből tudják, hogy itt igazán jól lehet mulatni. A Kára-Németh zenekar fog most is muzsikálni, ami már magában véve is a siker ga­ranciája. Jegyezze fel magá­nak a dátumot mindenki: feb­ruár 20-án nagyot mulatunk a HAAC-szoknál! PALÁGYI MIHÁLYT, a 82 éves Palágyi bácsit halva talál­ták szombaton, január 30-án a 285 Suydam St. alatti lakásán. Semmi rokonság nem maradt utána. Szerdán temették a ma­gyar református templomból. RICZKó ISTVÁN és neje, 90 Central Ave.-i lakosok január 30-án ünnepelték boldog há­zasságuk 50-ik évfordulóját a Hamilton Inn-ben tiszteletükre rendezett és nagyszerűen sike­rült áranylakodalmi mulatság­gal. Több mint 100-an gyűltek össze rokonok és barátok, hogy a nevezetes évfordulón együtt ünnepeljenek, a kedves házas­párral. Riczkóék ungmegyei Nagygeőcz községben esküd­tek egymásnak örök hűséget s (Folyt, a 3-ik oldalon) nagy megmozdulásért, kár az aggodalomért: egy szó sem igaz az egész hírből, ilyen szándékai a magyar kormánynak nincse­nek, . . . Magyarországon rend van, nyugalom van, békesség van, minden jól van, stb. stb. . .. Az angol kormány hivatalos szócsöve, a BBC rádió január 30-i kelettel bécsi irodájának je­lentése alapján közölte a világ­gal, hogy Budapesten 1959 de­cemberében a Központi Fogház­ban megtörtént a 150 magyar gyermek kivégzése . . . Ember­telen, gaz módon megfosztották életüktől őket olyan cselekede­tekért, amiket gyermekkorban követtek el ... Az angol rádió jelentésében külön megjegyzi, hogy a hirt Magyarországról vett megbízható forrásból közlik valamint azt is, hogy ezen a 150 gyermeken felül 1959 utolsó hat hónapjában még 54 nagykorú -személyt is kivégeztek. Az Angol Külügyi Hivatal nem fűzött kommentárt a hírhez, amit a­­zonban jó forrásból valónak tart. Végül a BBC hiradása még azt is közli, hogy közvetlen ka­rácsony után további 7 fiatalem­bert tartóztattak le Magyaror­szágon, olyanokat, akik a szabad­ságharc idején még csak 16 éve­sek voltak. Érdeklődéssel várjuk, mi lesz a kommunisták magyarázata er­re a gaztettre ... ha lehet egy­általán magyarázatról beszélni ebben az esetben, ők legfennebb csak mellébeszélni fognak, vagy hazudni tovább, ahogy szoktak. Embereik, ügynökeik fújják ha­zug mondókájukat: Magyaror­szág ma a rend, igazság, jólét és törvényesség országa, . . . ma jobb világ van ott, mint bármi­kor ezelőtt... és igy tovább . . . Az igazság pedig az, hogy las­­san-lassan már a családi levelek is kezdenek elmaradni, ritkáb­ban jönni, mert fél mindenki minden szótól, még az ártatlan levélírástól is ... . Egyetlen nagy börtön lett az egész ország, ren­dőr-állam, ahol a megfélemlítés eszközeivel tudja csak uralmon tartani magát Moszkva báb­kormánya ! Nincs és nem lehet irgalom é­­zeknek a vérengző gazemberek­nek a számára, ha elérkezik egy­szer a számonkérés napja ... a nap, amikor felelniök kell ezért és sok más gaztettükért! Nincs és nem lehet magyar közöttünk itt, szabad földön, aki ezeknek a fiatal mártir-életeknek kiol­tásáért ne érezne még fokozot­tabb gyűlöletet azokkal a ma szülőhazánkban dáridózó perc­­emberkékkel szemben, akik ott most uralmon vannak! Mert aki nem igy érez és akit cselekede*­­teiben, gondolkozásában, ter­veiben nem ennek a becsületes szolidáris magyar érzésnek a su­gallata vezérel, az megvetendő, a magunk köreiből kiközösíten­dő, utolsónál is utolsóbb gaz­ember ! VILLANY-SZERELÉSI munkákat szakértelemmel, lelkiismeretesen végzik. Telefonhívásra házhoz jö­vök: CHarter 9-6082. — Charles Kish. MI ÚJSÁG BRUNSWICKON?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents