Magyar Hirnök, 1959. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-23 / 17. szám

4 MAGYAR HÍRNÖK 1959. ÁPRILIS 23 Magyar rádiós istentiszteletek A Református Lelkészegye­sület keleti körzete minden vasárnap délután 1:45-kor is­tentiszteletet közvetít a new yorki WBNX rádió állomás 1380-as hullámhosszán. Április 26: Nt. Bertalan Imre (Passaic, N.J.) A rádiós istentiszteletek fenntartására szánt adomá­nyok átadhatók a környék ma­­kus lelkészi hivatalaiban, vagy a következő címre kül­dendők: Rev. Gabriel Csordás 106-12 Van Wyck Expressway Richmond Hill 19, L. I., N. Y. FELHÍVÁS OLVASÓINKHOZ! Kérjük úgy régi, mint uj elő­fizetőinket, hogy címváltozás régi címet is» Ezzel könyvelé­­esetében, különösen ha pénzt küldenek, mindig Írják meg a sünket megkönnyítik és meg­gyorsítják. Köszönetnyilvánítás Mélységes bánatunkban sem feledkezhetünk meg arról, hogy e helyről is hálás köszönetét mondjunk mindazoknak, akik forrón szere­tett egyetlen gyermekünk: IFJ. DOBÓ A. LAJOS vegyészmérnök életének 35-ik évében, 1959. április 6-án reggel 6 órakor, a trentoni St. Francis kórházban bekövetkezett gyászos elhunyta és április 9-én délelőtt, a Szt. István r. k. templomban megtartott engesztelő szent­mise áldozattal a Szt. István temetőben végbement temetése alkalmá­ból részvétnyilatkozatukkal felkerestek s szivünk mély fájdalmát vi­gasztaló szavaikkal enyhíteni igyekeztek. Hálás köszönetét mondunk e helyről is Ft. Kish A. Gyula r. k. plébános urnák, aki oly gyönyörű beszéddel búcsúztatta a mi drága jó fiunkat, valamint a Tisztelendő Nővéreknek és a Rogers temetkezési intézetnek a minden tekintetben előzékeny szolgálataiért. Hálás köszönetét mondunk továbbá mindazoknak, akik virrasz­tónak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik virágot küldtek, akik Szentmisét mondattak, akik autójukat a temetéskor ren­delkezésre bocsátották és a koporsóvivőknek, névszerint: Tiszafalvi Mihály, Dózsa György, Lest Jenő, Horváth József, Hegyi József és Mraz Istvánnak. ^ Végül, de nem utolsó sorban hálás köszönetét mondunk mind­azoknak a jószomszédainknak és jóbarátoknak, akik bármi módon se­gítségünkre s’iettek e súlyos csapás idején és akik bármi módon kifeje­zésre juttatták elhunyt fiunk és irántunk érzett szeretetüket. A Mindenható Isten áldia meg mindnyájukat jóságukért, fe­lejthetetlen drága gyermekünknek pedig adjon csendes nyugodalmat a sírban, lelkének örök üdvösséget ! Elment, ki családunk szemefénye volt s akiért szemünk örökre könnyes marad. Trenton, N. J., (1101 Division St.) 1959 április 23. ID. DOBÓ LAJOS ÉS NEJE a gyászbaborult szülők és az egész gyászoló családi GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal, de a jó Isten szent aka­ratában keresztyéni lélekkel megnyugodva je­lentjük a szerető jó férj, apa, nagyapa, testvér, rokon és jóbarát, a Szatmár-megyei Mátészalka községi születésű és Amerikába 1921-ben kiván­dorolt Id. Lévai Miklós áldásos életének 66-ik, boldog házasságának 38- ik évében, 1959. április 5-én bekövetkezett gyá­szos elhunytát. Drága halottunk kihűlt tetemét a Gowen te­metkezési intézet halottasházában ravataloztuk fel s onnan kisértük őt utolsó útjára csütörtökön, április 9-én, a Somerset utcai magyar református templomban megtartott gyászistentisztelet után a Franklin Memorial Park temetőbe, ahol örök nyugalomra helyeztük. Béke lebegjen áldott porai felett! New Brunswick, N. J. (15 Harvey St.), 1959 áp­rilis 16 A GYÁSZOLÓ CSALÁD GYÁSZOLJÁK: bánatos özvegye Id. Lévai Mik­­lósné, sz. Pátrohay Johanna; szerető gyer­mekei: Ifj. Lévai Miklós, Lévai István és Lé­vai Ferenc és neje ,sz. Elma Brown és gyer­mekeik Ferenc és János (a két unoka); test­vérei: Lévai Ferenc és cs., Julianna, férj- Gergely Istvánná (Florida), Erzsébet, férj. Resler József né (Cleveland), Zsuzsánna, férj. Mrs. Joseph Gerhard, Borbála, férj. Baglyos Balázsné, Lévai László és cs. (az óhazában), Rozália, férj. Betéri Istvánné (az óhazában) és Lévai Sándor és cs. (az óhazában); úgyszintén sógorai, sógornői és más közeli és távolabbi rokonsága, egyházi és egyleti tagtársai és jóbarátai. Köszönetnyilvánítás Ezúton is hálás köszönetét kívánunk mondani mindazok­nak, akik részvétnyilatkozatukkal felkerestek s vigasztaló sza­vaikkal gyászunkban osztoztak. Hálás köszönetét mondunk a temetési szertartást végző Nt. Dr. Kosa András ref. lelkész urnák, valamint a Gowen temet­kezési intézetnek lelkiismeretes szolgálataiért. Hálás köszönetét mondunk továbbá mindazoknak, akik vir­rasztónak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik virágot küldtek, akik autójukat rendelkezésre bocsájtották és a koporsóvivőknek, névszerint: Körmöndy József, Deák Károly, Radics Rudolf és Horváth Gézának. Köszönetét mondunk Dr. Fehér László orvos urnák, aki az elhunytnak hűséges kezelőorvosa volt, valamint mindazoknak a jószomszédoknak, barátoknak, akik bármi módon segítségünkre siettek s kifejezést adtak az elhunyt és irántunk érzett szerete­­tüknek. ^ ., , , A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, felejthe­tetlen drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Ki látott engem? Minden szenvedő testvérhez irta: Szegedy László Sokan láttak és senkisem látott, Lelkem vérzik sok titkos sebből, s talán sohasem fogtok látni. de reménykedőn egyre várok: Mint aki olyasmire vágyott, hogy kicsókoljam a telketekből, amit nem lehet megtalálni. ami bennetek rútság, átok. Köztetek élek, közietek járok, Mi végre vagyok? Mi végre lettem? s megosztozom a gondotokban. Milyen szent cél az, mely egyre éltet? Titokban féltőn vigyázok rátok, Hogy eloszlassam a telketekben s ha látni kezdtek, eltűnők nyomban. az EREDENDŐ sötétséget. Mert Lélek vagyok ember alakban: Lelkemnek titkos lcinkeresztje lelkemben égő örök méccsel. olykor már egész Égig ér fel. Ezért a lelkem halhatatlan De szenvedésim dús gerezdje és pislákolva sohsem ég el. egykor majd uj megváltást érlel. Láttátok már az Élet arcát Magányos ösvényeken járok, ezerszer uj formákat öltve? idegen vizeken úszik gályám. Ezer alakban vívja harcát Csak egy szent égi jelre várok, s mégis egyetlen formát tölt be. hogy befejezzem földi pályám. Ez vagyok én ... ha nem tudnátok: És látni engem csak akkor fogtok, egy az ezerben, ezer az egyben: mikor eltűntem már örökre, örök Égő, szenvedő látnok, S akkor könnyes virágot dobtok de valóban nem láthattok engem. sírom felett a földi rögre. Miért maradtam láthatatlan? . . . Akkor csodálva megrendültök, Mit is szólnék, ha kérdeznétek? s meg gyújtjátok az örök égőt: Mert jobb, ha fedve van a katlan, Hogy történt, hogy volt? Itt élt köztünk, ‘ és csupán az égő tűzbe néztek. ÉS MI SOHASEM LÁTTUK MEG ÖT! BESZÁMOLÓ A FLORIDAI KIRÁNDULÁSRÓL (Folyt, az 1-ső oldalról) ra bemutatta névszerint is a kirándulás egyes résztvevőit s felajánlotta, hogy bemutatja egymásnak azokat, akik talál­kozni akarnak. Az első kedves meglepeté­sek egyike lapunk szerkesztő­jének a feleségét érte, aki ott találkozott Köpeczi Boóczék­­kal, erdélyi, háromszékme­­gyei családdal. Köpecziné szerkesztőnknek, Diénes Lász­lónak távoli rokona s gyermek­korukban K é z d ivásárhelyen együtt nőttek fel. Kedvesen elbeszélgettek családi dolgok­ról, mindenről. Jakab János cigányzenekarának muzsikája mellett a társaság tagjai sok kedves viszontlátás örömét él­vezték: Bessenyey Béla brunswicki likőrösünk, vala­mint Id. Bessenyey Albert és neje, Molnár Lajos, Farkas István és neje, Borsody János­­né (aki a brunswicki női de­mokrata körnek tagja), Ma­yor Miklós és neje, Szigety Pál és neje és sokan mások ott vol­tak a Kossuth Hallban, hogy találkozzanak a kirándulók­kal. Hétfőn, április 13-án Afriká­ba kirándultak a jerseyiek ... “Africa, USA” a neve ennek a Miamitól mintegy 40 mérföld­re levő látványos helynek, ahol már a kapuban egy benszü­­lött szerecseny-főnök fogadja a vendégeket. S azután kisva­­suton körüljárják az egész dzsungelt, ahol szabadon sza­ladgálnak a zsiráfok, zebrák, elefántok és az őserdők külön­böző állatai (vadállatok kivé­telével). A nyitott vonaton egy ideig Mrs. Fozman feszé­­lyezetten érezte magát, ami kor egy zsiráf a közvetlen közelükben sétálgatott. . . . Ér­dekes jelenet volt, amikor egy himnemü struccmadár ült a to­jásokra, amig asszonya vala­hol csatangolt. Ott kapargál­­ta-igazgatta a hatalmas tojá­sokat a papa-strucc, mig végül is helyet csinált lábainak és lecsücsült, tollaival betakarva a kikelésre szánt gömbölyű jó­szágokat. Odébb egy helyen az elefántok meg voltak lán­colva, mert nemrég az egyik az ormányával egy női kézi­táskát csent el a kisvasutból, a másik pedig fel akarta dönteni a vonatot. Itt látták kiránduló­ink a hires afrikai gyémánt­mezők csodás termékeit, a vi­lág leghíresebb gyémántjai­nak tökéletes másait, a gyé-Koszorúk, csokrok, vágott és cserepes virágok minden alkalomra FRANKLIN FLOWER SHOP magyar virágüzlet 93 FRANKLIN AVENUE New Brumwick, N. J. Tel. Kilmer 5-4234 I. Sirako & Song mántosiszolás mestereit mun­ka közben és sok más érdekes­séget. Olyan forróság volt az­nap, hogy a jerseyiek valóban Afrikában érezhették magu­kat. Annál kellemesebb volt azután az esti szórakozás, te-1 refere a hűvös hotel-társalgó­ban és bárban. .. Kedden a hires papagály dzsungelt és Seaquariumot te­kintették meg, délután pedig ki-ki fürdőzni, vagy látogató­ba ment, vagy pedig látogató­kat fogadott. Fozman József­­nét és Kerekes Mariskát Vin­­cze Mariska és Fozman Matild és leánya látogatták meg. Id. Biró Péterné Szentpéteriéknek volt a vendége. (Egy másik al­kalommal pedig Kedves Antal és Vágj Pálné látogatták meg a hotelben Biró Péternét.) Koller Józsefné Kneffely Nán­dor és neje házának volt a vendége. Vodli Mihályné és Lőrincz Gusztávné Farkasék­­nál és Szigeti Páléknál voltak vendégségben. Perduk György­­né, Pásztor Józsefné, Varga Ferencné és Bagamáriné Ko­vács Gergely és neje házának voltak vendégei. Mrs. Char­lotte Palfi az asszonyok egy csoportját átvitte Miami Beach előkelő üzletnegyedébe vásá­rolni és megcsodálni milliomo­sok hires hotelnegyedét. Zapo­­toczky Andrásné és Diénes Lászlóné volt jerseyi ismerősö­ket látogattak meg. Aznap es­te többen moziba mentek, má­sok éjszakai mulatóba, a hotel társalgójában pedig folyt a jó­ízű beszélgetés. Horváth Jó­zsef vitte el a pálmát a legsi­kerültebb viccekkel. Szerdán délelőtt hajókirán duláson volt a társaság Miami körül, délután pedig a Gran­­don Parkban rendeztek pikni­ket, amelyen résztvettek azok is, akik — mint vasárnap este a Kossuth Hallban — a jer­­seyiekkel akartak találkozni. A Miamiban élő Mayor Miklós és felesége oly kedvesek vol­tak, hogy pár óra alatt össze­szedték a piknikhez való kel­lékeket, kivitték a parkba s nem maradt étlen-szomjan senki. . . . Hűvös, szeles nap volt ez, de mégis akadt a tár­saságban három bátor sze­mély, akik bemerészkedtek a hideg vízbe: Sütő Ferencné, Halász János és a fiatal Végh József. Ez a szabadságharcos fiatalember Garfield, N. J.-ből jött el a kirándnulásra; elő­ször bizonytalan érzelmek­kel határozta rá magát, hogy a “brunswicki asszonyok” ki­­rándnulásán résztvesz, tudva azt, hogy ő lesz a társaság leg­fiatalabb tagaj, de nagyszerű­en érezte magát s nagyszerű társaságnak bizonyult, szol­gálatkész, udvarias, kedves modorú igazi “gentleman” volt, akit mindenki megked­velt. A pikniken a következő mi­­amiiak jelentek meg: Mr. és Mrs. Parrag, Szabó Béla bu­­cheros feleségének szülei; Bartók István, Kocsis György és neje, Mrs. Mary Hoffer (Biróné barátnője), Mrs. Viky Kálnay, Molnár János, Juhász A. és neje, Mr. és Mrs. Ben­­csics, Miklós Mihály, Barabás Mihály, Mr. és Mrs. Pázsit, Mr. és Mrs. Kiss, Nick Gillich, Mrs. Rose Sapka, Mrs. Vera Ko­­csish, Géressy Lajos, Gazsi Jó­zsefné, Szentpétery Lajos és neje, valamint a már említet­tek, akik a Kossuth Hallban is ott voltak. A kellemes szó­rakozást aznap este a szállo­dában folytatta a társaság, hol a megmaradt szendvicsek és kávé mellett a késő órákig el­beszélgettek, énekelgettek. A csütörtök különböző vá­sárlásokkal, látogatásokkal telt el. Bodrogi Istvánné tele­fonon felhívta Tampában élő leányát, aki úgy volt, hogy érintkezésbe lép vele, amint megérkeznek. Ekkor tudta meg, hogy leánya kórházba került nagy betegen. Az egyik kiránduló, özv. Mitró Istvánné a floridai tartózkodás egész idejét fiánál töltötte Pampano Beach-en. Gazsiné, Borsodyné és Tarnoné Polgár Elza felke­resték a brunswickiakat ked­ves látogatásukkal. Pénteken a korai reggeli órákban énekszóval indult el a kiránduló társaság északi irányba, hazafelé. Daytona éj kiránduló társaság északra, hazafelé. Daytona Beach-en Kasko András és neje volt jer­seyi magyarok várták az autó­buszt, hogy üdvözöljék a ki­ránduló társaságot. Az autó­busz itt a homokos tengerpar­ton haladt egy ideig, a tenger­víz közvetlen közelében. St. Augustinben, florida patinás öreg városában sok érdekesség várt megtekintésre, köztük Amerika egyik legrégibb ka­tolikus temploma. Este Jack­­sonvilleben aludt a társaság és másnap, szombaton menet­rendszerűen folyt tovább az utazás. Vasárnap reggel Em­poria, Va.-ban templomba mentek, délután 2 órakor pe­dig Washingtonban ismét a teljes virágzásu cseresznyefák alatt suhant az autóbusz. A Hotel Continental éttermében ebédeltek. John LaSalle, a nagyszerű busz-vezető és kala­uzoló, aki a nevezetességeket útközben folyton magyarázta, előre felhívta feleségét, hogy telefonon értesítse a kirándu­lók hozzátartozóit, hogy az autóbusz este fél 9-kor fog be­gördülni New Brunswickra. Igv is történt: az utat csak­nem végigdaloló társaság “emelkedett” hangul atban érkezett haza. Hadu Németh Lajosné kapta a “legszebb hangú szólóénekes” titulust, Halász János pedig a legszol­gálatkészebb gavallér jelzőt érdemelte ki, aki csomagok ki és behordásánál segített és mindig oft volt, valahányszor férfi segítségére volt szükség. A nótát Mrs. Sütő “vitte” min­dig, ő volt a hangulatkeltő da­lolások vezetője. Mindent egybevetve: ez a kirándulás egyike volt az ed­dig legsikerültebbeknek s ha a jó Isten is úgy akarja, jövőre megint elmennek Floridába asszonyaink (no meg tán az emberek is) és talán ennél is jobb, szebb, sikerültebb lesz a kirándulás . . . * Humoros jelenetek, kedves mozzanatok is voltak bőven a 11 nap alatt. Hadd említsünk néhányat: Két jól megtermett asszony­ság az egyik hotelben reggel arról panaszkodott, hogy na­gyon keskeny volt az ágy és nem valami jól aludtak. Ki­sült, hogy egy amolyan mo­dern “nappal dívány, éjjel ágy” mesterség volt ez, de az asszonyok nem tudták és egész éjjel a díványon szorongtak, kínlódtak, ahelyett hogy a ki­nyitott ágyban kényelmesen aludtak volna. Két hölgy elment kézitáskát vásárolni egy üzletbe. Az egyik addig válogatott, hogy egy táska a karján maradt, amikor kiment az üzletből az­zal, hogy nem talált magának megfelelőt. Aztán nagy szé­gyenkezve vitte vissza azzal, hogy ő nem akarta azt ellopni. Viszlay Mihály és felesége legyalogoltak a lépcsőn a ha­todik emeleti szállodai szobá­jukból, mert nem tudták, me­lyik gombot kell megnyomni az önműködő liftben. Mrs. Joseph Skalla és leá­nya, Betty, valamint Vera Kraynik egy szót sem tudnak magyarul, de a kirándulókkal nagyon jól megértették s meg­szerettették magukat s jól mu­lattak, jól érezték magukat végig. Legfennebb a társalgás­ban nem vehettek úgy részt, mint akik magyarul tudnak. Drabbant Mike bátyánk 48 év után a Kossuth Hallban ta­lálkozott össze régi jó barát­jával, Farkas Istvánnal. Jól ki­­bészélge'tték magukat: csak­nem félévszázad volt a témá­juk hátterében. Horvááth Józsefné, Kára Péterné mamája Floridában tanulta meg, hogy bizonyos aj­tókat tanácsos bizonyos ese­tekben becsukva tartani. Sze­rencsére nagyobb baleset nem történt s dalolva szállt le ő is a buszról a megérkezéskor. Is­ten hozta mindnyájukat sze­rencsésen haza közénk! A bucsu-estén, a hazaindu­­lási előtti este a kirándulók “háziparty”-t rendeztek s mindenkinek eldalolták együtt a nótáját. A szebbnél-szebb magyar dalok között talán leg­nagyobb hatása annak volt, amikor Hajdú Németh Lajos­né nótájához érkeztek: “Nem kell nékem a világon semmi, csak mégegyszer tudnék haza­menni!” Szem nem maradt szárazon, annyira átérezte mindenki ennek a jólelkü ma­gyar asszonynak szive fájdal­mát. Edly Sebestyénnének külön öröme is volt: elveszettnek hitt karórája végül is megkerült. Tóbiás Mihályné egyre csak azt hajtogatta, milyen kár, hogy a férjét és fiát nem hoz­hatta magával. Limyansky Jánosné addig­­addig emlegette az orchidea­palántát, hogy szeretne virá­goskertjébe belőle, mig végül is Mrs. Sütő szerzett neki. (Persze idefenn, északon ez a kényes virágfajta, amely kü­lönleges kiimát kivárt, sok gondozást kér majd gazdájá­tól.) * Végezet ül megemlítjük, hogy Kára Péterné nem hiába elnöke a new brunswicki Ma­gyar Női Demokrata Klubnak: kitűnő szervezőképessége, irá­nyitó készsége, veleszületett tehetsége hogy kivel hogyan kell bánni tudni, valóban jó vezetővé teszik őt, akár társas­kirándulásról van szó, akár társadalmi és egyesületi élet­ről. Amig ilyen asszonyok vál­lalnak vezetőszerepet — s be­csüljük meg őket nagyon! — addig nem féltjük New Bruns­­wick magyarságát. Sok min­den más “rendezés” mellett egy-egy ilyen kirándulás leve­zetése bizonyságul szolgál ar­ra, hogy akik őt követik, akik ezekkel az asszonyokkal tar­tanak politikában éppúgy, mint bármi másban, célt nem téveszthetnek, jó irányban ha­ladnak! —né Történt valami aminex hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban. GYÁSZJELENTÉS Mélységes fájdalommal, de a Mindenható Isten szent aka­ratában keresztyéni lélekkel megnyugodva jelentjük, hogy a sze­rető jó feleség, édesanya, nagyanya, testvér, rokon és jóbarát, az Ausztria-Magyarország-i Malinecz községi születésű és Ameriká­ba 1906-ban kivándorolt Erdélyi Jánosné születet Findra Ilona áldásos életének 69-ik, boldog házasságának 50-ik évében, 1959 április 17-én visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunk kihűlt tetemét április 20-án, hétfőn, az Első Magyar Evangélikus Egyház templomában megtartott gyászistentisztelet után a Van Liew temetőbe* vittek s ott örök nyugalomra helyeztük. Béke lebegjen áldott porai felett! Highland Park, N. J. (1508 Cherry St.) 1959 április 23. A GYÁSZOLÓ CSALÁD GYÁSZOLJÁK: megtört szivü bánatos férje Erdélyi János; szerető leánya Irén, férjezett Kuben Jánosné és gyermekeik: John E. Kuben, William D. Kuben és Robert A. Kuben (a három unoka); testvére Findra György, valamint a család többi tagjai, Uhrin Pál és más rokonsága és sok-sok jóbarát. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás köszöntet mondunk e helyről is mindazoknak, akik a minket ért súlyos csapás alkalmából részvétnyilatkozatukkal fel­kerestek s szivünk bánatát vigasztaló szavaikkal enyhíteni igye­keztek. Hálás köszönetét mondunk a temetési szertartást végző Nt. Szathmáry Gyula lutheránus lelkész urnák, valamint a Gowen te­metkezési vállalatnak a minden tekintetben előzékeny szolgála­tokért. Hálás köszönetét mondunk továbbá mindazoknak, akik vir­rasztónak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik vi­rágot küldtek, akik autójukat rendelkezésre bocsátották és a ko­porsóvivőknek, névszerint: David Moore, Edward Bendola, Joe Farrella és Joe Gerenese, úgyszintén a New Brunswick-i és High­land Park-i rendőrségnek és First Aid Squad-nak, valamint mind­azoknak a jószomszédoknak és barátoknak, akik gyászunk legne­hezebb óráiban bármi módon segítségünkre siettek, mellettünk ál­lottak s kifejezésre juttatták az elhunyt és irántunk érzett sze­retetüket. A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, felejthe­tetlen drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban. ERDÉLYI JÁNOS ÉS CSALÁDJA VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk ia javunkra lesz'

Next

/
Thumbnails
Contents