Magyar Hirnök, 1959. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-26 / 13. szám
SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — NIXON — STELTON — MANVILLE MERGED WITH • BEOLVADT LAP °Magum-MMap THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR ÚJSÁG NEW BRUNSWICKON VOL. 50. ÉVFOLYAM NO. 13. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY 20 NEW BRUNSWICK, N. «L, THURSDAY, - 1959. MÁRCIUS 26 Földnélküli János lesz még ebben az évben mindenki Magyarországon. A tszcsék-be — kolhozokba — szakadalanul sorozzák be a független gazdákat. Persze, “önkéntesen,” mert Magyarországon nincs erőszak. A módszer ez: egy-egy falut meglepnek az agitátorok. Nagyobb faluba százan is mennek. Ötösével-hatosával mennek be egy házba s onnét addig nem jönnek ki, amig a gazda ‘önként’ nem csatlakozik a termelőszövetkezethez. Először azt mondják el, hogy a tszcsé micsoda előnyökkel jár. Rögtön utána azt is érzékeltetik, hogy milyen kellemetlen meglepetésekben lehet része a gazdának, ha megtagadja a belépést. Ebben a fenyegetésben minden van, az elviselhetetlen adótól egészen a kistarcsai internáló táborig. Nem azért internálják a gazdát, mert megtagadta a belépést, hanem mert — például — a rendszert, gyalázta. S éppen akkor gyalázta, amikor kérték, hogy lépjen be. Tanük rá a szavahitető agitátorok . . . Az nem lehet, hogy a gazda nincs otthon, amikor az agitátorok érkeznek. Megelőzőleg rendeletileg kötelezik a gazdákat az otthon maradásra. Aki ezt megszegné, megintcsak Kistarcsára kerülhet. Az eredmény az, hogy minden faluban — négy-öt ember kivételével— belépnek a gazdák. Azt a négy-ötöt masukkal hurcolják az agitátorok, egy kis külön iskolázásra. Az egyik zalai faluban hét gazda kijelentette, hogy őket akár most vigyék a piactérre és lőjj ék főbe, de a földjüktől meg nem válnak. Amire a fecskék elmennek Magyarországon aligha lesz már önálló gazda. A makacsoknak még néhány türelmi hónapot engedélyeznek. Amig a termést learatják. Azután már nem lesz pardon. Az öregebbeket szivén üti a kolhozositás, a földtől való megválás.' De a fiatalabb ja is el van keseredve. Nyugatra szeretnének szökni, vagy a városi gyárban munkát keresni. Csakhogy a gyárak nem veszik fel őket. Hatósági rendelet értelmében addig nem szabad falusi embert alkalmazni gyári munkára, amig városi jelentkező van. így kong a halálharang a magyar falvak felett. A föld varázsa és ezzel együtt értéke elveszett. Nem kell a föld senkinek, hiszen úgy is elveszik. Az egyik somogyi magyar faluban három deci borért kínáltak egy hold földet, de nem akadt vevő. S ez nem valami anekdota, hanem a sivár valóság. Félelemben él az egész magyar nép. A Rákosiuralom legsötétebb napjait idéző hangulat telepedett egész Magyarországra. Az emberek nem politizálnak s az ország sorsának jobbrafordulásában sem bíznak már. Tengetik életüket. Élelemre költfenek mindent. A fiatalság szeszes italra. Nem akar gondolkozni senki. Kistarcsa változatlanul tele van. A hírhedt internálótáborból néha elbocsátanak pár embert, de legalább ugyanannyit hoznak újra. (Folyt, az 5-ik oldalon) A római százados Hajnalban kezdték... A tömeg, mint tenger Elöntötte az udvar négyszögét. A helytartó késett az Ítélettel, Aztán megmosta reszkető kezét. —“Az Igazság a római sas szárnya!”— Ezeknek mondja? Elnyomják szavát: —“Pilátus, nem vagy a császár barátja!”— És aztán: . . • elvitték az Ács Fiát. . . Azóta csend van... A nagy palotának Minden sarkában dermedt rémület. A föld megrendül... Vaksötétóég támad Mig száll a sóhaj:—“Elvégeztetett...” Látogató jön, előkelő polgár, Pénze és szava a császárig ér, —“József tanácstag, te is hive voltál? És most kéred őt, mikor már nem él? Ma reggel élve,—most kéritek halva. Kétszer adjam—s egyszer sem volt enyém! Vidd és temesd el, ha már meghalt volna, Ott találok a Koponyák Eegyén” Hogy József elment, a magányos percek Gyanú árnyékát hozzák szárnyukon: (—Minek a holttest egy gazdag embernek? Fél ország itt van az ünnepnapon! Miért temetné drága sírboltjába? És mit terveznek titkos hívei?—) Az őr megrezzen a nagy ur szavára: —“Petroniust Pilátus kéreti!”— A százados jön, ... mint vesztett csatából, Lehajtott fejjel, sápadtan megáll. Imbolygó árnyék, csak a szeme lángol, Verejték csillog kinzott homlokán. —“Petronius, beteg vagy? Mi van véled? Ki reggel látott, nem ismerne rád! Beszélj, mi bánt? Csak nem ez az Ítélet?” “—Uram!.-. Megöltük az Isten Fiát!”— —“Az Isten Fiát? Az apja még ács volt! Múlt vasárnap már azt mondták:—király! A templomban polgárokat korbácsolt, Mindenki tudta: felkelést csinál! Tiberiusnak adó s nyugalom kell, Nem lázadó próféták serege! Reggel mondta:-Nincs hatalmad fölöttem! Te láttad, hogy van, ott voltál vele.”— —“Ott voltam, uram, láttam haldokolni. Üvöltést vártam, káromlás szavát; És hallottam Őt halkan imádkozni, A vére folyt... s azt mondta, megbocsát... Mikor meghalt, a nap lehullt az égről, Térdelve sirt, ki addig káromolt. A föld megnyílt az Ő lehunyt szemétől, Bizony mondom, hogy Isten Fia volt! Isten Fia volt, s tudom, hogy föltámad De a harmadnap olyan messze van! Oly üres minden... véresek az árnyak.. Kalapács zuhog... úgy fázom, uram!.-.’ —“Petronius beteg vagy! Térj nyugoíni, De készen légy, nagy munka vár reác] Holnapután, ha kezdenek mozogni, Rájuk ereszted minden katonád!... A tanácstagot... anyját... minden tárát! A tizenegyet, aki véle járt!... Menj, gyógyítsd magad. Dicsérjük a császárt Tiberiust, az istenek fiát!”— Sikolt a szél a szörnyű éjszakában, Az üres kereszt elhagyatva áll. Petronius, ki hitt Isten Fiában, Ott térdel egyedül a Golgothán: —“Uram, tudom, hogy Isten Fia voltál És hogy Te vagy az örök szeretet! Nem vagyok méltó,—de ha meghallgatnál, Fogadd magadhoz árva gyermeked! Nincs semmim, Uram, csak a tiszta kardom! Nekem oly drága,—Neked oly kevés, Követlek véle: túl földi parancson S legyen a sorsom: örök szenvedés A szavam gyenge,—hadd hirdessék mások A Te szent igéd gyógyító szavát. . . Ezzel a karddal járva a világot, Hadd legyek, Uram, a Te katonád ! . ..”— Harmadnapon megnyílt a sírnak szája És feltámadott az Isten Fia. Hogy eljutott a hir a palotába, Futárokat küld Pilátus szava: —“Petronius!... Hát merre van? Ki látta? —“Eltűnt uram, még péntek éjjelen!”— Keresték aztán életre-halálra, De nem találták sehol . . . sohasem . • . Attól a naptól járja a világot, Ezerszer meghal, — mégis újra él. Csuklója ismer minden börtönláncot, Nyakán a rendjel: pallos és kötél. Mert az ő sorsa:—Bizonyságot tenni, Megszegve földi parancsok szavát, Tiszta kardjával bátran védelmezni ’ Vesztett, szent ügyek tépett igazát. Lovagpáncélban, durva szőrcsuhában Sebbel borítva kezet nyújtani, Huszár-mentében, vagy kuruc-dolmányban Felgyújtott házak lángját oltani. Ellenség földjén, gyűlölő szemeknek Mosollyal adni frissen sült cipót És ahol kisgyermekek dideregnek, Elveszíteni egy-egy takarót-Hűségért: árulónak bélyegezve, Gyávának mondva; halni szótlanul . . . Petronius! Ismerünk ezer éve! Petronius! Tudsz-e még magyarul? Van-e belőled még a Tisza táján? Vagy elhurcoltak s hóhérodra vársz? Nagypéntek-évek hosszú éjszakáján, Petronius, vájjon most merre jársz? Hogy nem kellettél többé Európának, Téged irtott egy megbomlott világ ..." De utoljára magyar földön láttak Kereszt előtt térdeplő katonát! . . . Tudjuk, hogy eljösz, ha majd üt az óra, Megszegve földi parancsok szavát Négy világtájról—nagy találkozóra, Hogy védd egy szent ügy tépett igazát. Petronius, ha a hitedből adnál! Hosszú az éj, s mi oly gyengék vagyunk! Szöges-dróttal kerített sziklasirnál Egy szivdobbanásért imádkozunk . . . Hivő tanúja húsvéti csodának, Véled mondjuk ma könnyes-boldogan: “En nemcsak hiszem, — tudom, hogy föltárnád Harmadnapon, amiként Írva van.”— Kováts Mihály emlékbéiyeget adjon ki az amerikai posta Kováts Mihály, Washington hadseregének ezredese, az Amerikába vándorolt magya-' rok legelsői közé számítandó nemcsak abban az értelemben, hogy az Egyesült Államok “születésének” idején hajózott át ide az óceánon, de azért is, mert az amerikai nemzet nagy szabadságharcában anynyira aktiv részt vett, hogy a Charleston, South Carolina-i ütközetben hősi halált halt — az életét adta ezért a hazáért. Washingtonban, az ország fővárosában az Amerikai Magyar Szövetség “Kováts Mihály Emlékháznak” nevezte el központi székházát, amely a másik nevezetes magyar háztól, a Református Egyesület “Kossuth Házától” néhány blocknyi távolságra van. Kováts Mihály nevét és emlékét szerte Amerikában számos emlékmű, szobor, plakett, stb., őrzi, miket az amerikai magyarság állított fel, vagy helyezett el. Múzeumokban, könyvtárakban pedig eredeti okmányok, dokumentumok bízó nyitják, hogy önként kínálta fel szolgálatait az amerikaj függetlenségi harcokban, “jobbkeze” volt Pulaski lengyel tábornoknak s a magyar huszár hűségével és becsületével szolgálta ezt a hazát hősi halála pillanatáig. Kossuth Lajosunk emlékét nemrég örökítette meg postabélyegen az Egyesült Államok a “szabadság bajnokai” sorozatban, most pedig John Brademas indianai képviselő azt javasolta a kongresszusnak, hpgy adjon felhatalmazást a postaügyi miniszternek Kováts Mihály emlékbélyegek kibocsátására. Ezzel mintegy Amerika népe fogja kifejezésre juttatni kegyeletes emlékezését arra Kováts Mihály magyar huszártisztre, ki az Egyesült Államok függetlenségi harcában esett el s vérével, magyar vérével áztatta amerikai hazánk szent földjét. Brademas képviselő javaslatához fűzött indokolásában utalt arra, hogy Kováts Mihály ezredes megtestesítője volt annak a magyar nemzeti szellemnek, melyet a szabadság izzó szeretete és a zsarnokság gyűlölete hat át. Ez volt az a szellem, amely legutóbb 1956 októberében is fellelkesitette a magyar népet a vörös zsarnokság elleni harcra. Reméljük ,hogy a képviselői javaslata meghallgatásra fog találni és egy szép amerikai bélyeget fog kibocsátani az Egyesült Államok postája fabrici Kováts Mihály emlékére! LAPUNK MINDEN ELŐFIZETŐJÉNEK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK! Irta: CSÁKVÁRY ZOLTÁN
