Magyar Hirnök, 1952. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1952-02-07 / 6. szám
GÁRDONYI GÉZA: ÁBEL és ESZTER REGÉNY — Mért nem házasodol meg? Meg kellene neked házasodnod Ábelkám. — Erős tréfáid vannak Eszterkém. Hogy jut ilyesmi eszedbe ? Már régen gondolkodok rajta. Elvégre is igy nem maradhatsz. Nézd: tüt és cérnát hoztam ki. Már három napja lóg ez a gomb itt a kabátodon. Mindig látok valamit, ami asszonykézért kiált. No tartsd ide. És mig a gombot varrta, tovább csevegett: — Még mindig abban a nyomorult szobában lakói? — Megszoktam. — Dehát van szép jövedel, med. Lakhatnál szebben is. — Mekszoktam. Törökné olyan jó hozzám, mintha fia volnék. Én sohse tudom gondozni, rendberakni a fehérneműimet. Én nem tudok fát rendelni télen. Én nem tudok olajat önteni a lámpásomba. Nekem kell ő, mert ösmeri a gyengeségeimet. — Éppen azért kell megházasodnod Ábel. Törökné öreg, édes lelkem. Aztán egyszercsak meghal. És mi lesz akkor: másik hónapos szoba? Látod igy nem élhetsz mindenkoron. Az idő napról-napra múlik, s egyszeresük ráncos arcot mutat a tükör és fehér hajat. Ma már harminc éves vagy ugye? — Bizony. — Bizony. — Keresek neked valami jóravaló leányt. Ábel vállat vont. — Hát keress. — Hiba, hogy nem jársz társaságba. Csodálom is. Anynyi szép lány van Pesten. Hogyan nem akad meg a szemed eggyen? Hozzánk vasárnaponkint ismerősök jönnek. Már gondoltam egyikre-másikra. Beleegyezel, hogy én válasszak? — Bele, Eszterkém. De megengeded talán, hogy megmondjam milyen legyen? Eszter elmosolyodott. Látta Ábelnak a szeméből mit mond tovább. Hiszen ismerték egymásnak a gondolatait. — Ilyen mint én, nem lehet, — mondotta Ábelnak a kezét megszorítva, — hiszen két falevél sincs egyforma. Ábel sóhajtott: — Hagyjuk abba ezt a kérdést, Eszter. Az én életem már olyan, mint a keletien tészta. Ha már egyszer el van hibázva, eldobhatjuk. — Dehát igy nem maradhatsz, Ábel. Ha valaki tudná, hogy te hogyan ragaszkodói hozzám... — Azt mondaná, bolond vagyok. Bánom is én. Nekem kell, hogy mindennap lássalak. Olyan része vagy a napomnak, mint az ebéd, mint az alvás. Ha egy nap nem látlak, valami hiányzik. — Dehát mit nézel rajtam? — Nem tudom. — Elvégre elmúlt az a regényes idő, mikor a holdfényben gyönyörűségtől dideregtünk, mikor egymás karjába borulva sirdogáltunk, hogy a sors milyen kegyetlen. Minden láznak van magas heve és lefolyása, — ezt már a férjemtől tanultam. A lázunk elmúlt, Ábel, és te még mindig nem nézed józanul az életet. Ábel a fejét csóválta: — Óh Eszter! — Rosszat mondtam, bocsáss meg. — Igaz az a mondás, hogy a házastársak gondolkodása egybealakul. Már te is olyan hidegjózan kezdesz lenni, mint a férjed. Akkor Eszter szeme megnedvesedett. A kezét Ábel kezére tette: — Szegény barátom! * Egy őszi napon Ábelnak levelet vitt egy hordár az iskolába. Kuszáit ceruza-vonások. Megismerte Eszter Írását: “Ma ne csatlakozz hozzánk. Irénke délben azt kérdezte tőlem: — Miért nem jön hozzánk Ábel bácsi? Képzelheted hogy megrökönyödtem. A férjem rám-néz: — Ki az? — Egy ur, — feleltem egykedvűen, — aki a menyaszszonyával szokott sétálni a Ligetben. A gyerekkel nyájaskodnak. Holnap csald ki Törökéket sétálni. Lehet, hogy Lidi néni velünk lesz. Az is lehet, hogy a férjem. Lehet, hogy az arcom mégis elárult. Gondolj hát arra, hogy ha a férjem netalán kijönne, egy fiatal nővel lásson téged. E. Ábel megdöbbent. Szombat volt aznap. Könynyen rábeszélhette Törökéket, hogy másnap kimenjenek a Városligetbe. Néha esténkipt különben is szokott velők sétálni a Dunaparton. Olyan bizalmas viszony volt köztük, mintha rokonok volnának. És kedves is volt a társaságuk. Berta iskolát végzett eszes leány. Lehetett vele beszélni nemcsak a zsemlyemártásról. Hogy mind a két nő folytonosan érintkezett a felsőbb társadalmi körrel: ragadt reájok egy kis lelki parföm. Hát másnap kimentek a Városligetbe. Már sárgultak a fák. A vadgesztenye-fasor már el is hullatta a levelét. Októberi napfény melengette a levegőt. A fasorban a doktornéval találkoztak. Kocsiban ült a kisleányával. A lovak lépésben haladtak. A doktorné örömmel intett nekik üdvözlést. Megállította a kocsit, és kiszállt:-— Milyen szerencse! Mily ritka szerencse! — örvendezett. — Mink is sétára jöttünk. Törökék kelletlen nyájassággal viszonozták az örömét, s hogy a doktorné hozzájuk csatlakozott, vele sétáltak tovább. — Ez a kegyed kisleánya, nagyságos asszonyom ? — kérdezte Ábel. —Igen tanár ur. Mutatkoz-WEISS TESTVÉREK PLUMBER és STEAM MESTER 146 Paterson St. Elvállalnak mindenféle VIZ ÉS SEWER MUNKÁT ÉS FŰTÉSI BERENDEZÉS BESZERELÉST Tel. KI 5-1476 zál be Irénke. És Irénke készséggel engedelmeskedett : — Ördög íjén vagyok. Ábel az ölébe kapta, s odatartotta Bertának: — Ugy-e milyen szép? És ördög a neve! A doktorné a kislányához hajolt: — Ez Berta néni, ez Ábel bácsi, ez Török néni. És mosolyogva fordult Törökékhez : — Meglássák, hogy nem feledi el. A kisláng néhány perc múlván csakugyan megszólalt: — Ábel bácsi, gyerünk a hattyúkhoz! A tóparton voltak. A kisleány perecet kapott és a hatytyuknak dobálta. A hölgyek leültek a padra. Ebben a pillanatban feltűnt a tóparton egy kacsajárásu, sztirke-cilinderes, fekete-bajszos úri ember. — Nini a férjem! — mondotta Eszter. A doktor sietve kacsázott hozzájuk: — Itt vagytok? A kocsiért jöttem lelkem: Budára hajtatok át az egyik Karácsony grófhoz. Gyertek haza majd fiakeron. — Törökné, a lánya Berta, Nyéky ur, Berta kisasszonynak a vőlegénye. Berta elpirosodott: olyanná vált az arca, mint a ribizli. Av doktor kezet szorított Ábellal. A nőket csak mosolyogva üdvözölte. — Hát csak mulassanak, — mondotta, — nekem sietnem kell. Felkapta a kislányát. Kétszer megcsókolta. S elhajtatott. Egy percnyi kínos csend fagylalta át a társaságot. A doktorné csak akkor sápadt el. Berta még mindig lángoló arccal ült mellette. Nyékynek még a bokája is megmerevedett: Aztán a doktorné szólalt meg erőltetett nevetéssel: — Bocsánat, hogy elcsúszott a nyelvem. Néha szórakozott vagyok. De mindennek megvan a magyarázata, — folytatta aztán visszanyerve a nyugalmát. — Hogy önöket együtt láttam Bertácska, arra gondoltam, mennyire összeillenek. Lássa Nyéky ur, maga elvehetné Bertát. Az Isten is magának teremtette. (Folytatjuk) 1952. február 7. IRÁNYI DÁNIEL fiatalkorában nevelő volt egy “előkelő” családnál, s amikor 1858-ban sikraszállt a botbüntetés eltörléséért, volt tanítványa egy üzenetben gúnyosan gratulált neki, sajnálkozva, hogy elveit nem foganatosította már húsz évvel előbb — vele szemben. Irányi enynyit üzent vissza: — Én éppen á volt tanítványomon győződtem meg, hogy a botbüntetés nem ér semmit. ROUSSEAU-t, a nagy gondolkodót nem szerették az úgynevezett “jó társaságban.” Az egyik divathölgy estélyén vén bagolynak csúfolta a távollevő tudóst egy “aranyifju.” — Fején találta a szöget — szólt a filozófus egy barátja. — Rousseau tényleg bagoly, de . . . — Minerva baglya! (Minervát, a görög-római mitológiában a tudomány istennőjét bagollyal ábrázolják.) A szökevények IRTA: PETŐFI SÁNDOR A “Pesti Divatlap” 1847-i évfolyamában jelent meg először Petőfinek ez a humoros elbeszélése. . L. — De hova? — Pestre. — Pestre? — Igen. — Miért éppen...? — Legbiztosabb. — Jó. — Korán... — Kész leszek. — Vigyázva... — Ne félj. — S el ne késsél. — Nem. — Isten veled, Anikóm! — Jó éjt, Károly! II. Szegény öreg Csornay András ur! ö oly diadallal mondja éppen most a kaszinóban vele sakkozó tiszteletes urnák a sakk-mattot, mintha tulajdonkép nem ő volna sakkmatt, mert hiszen Anikó az ő neje és Károly az unokaöccse. III. Másnap az egész kis város, melyben ezek történtek, mintha csak egy nyelv lett volna. Csornay Károly 'és Csornay Andrásné megszökéséről beszélt. — Úgy kell annak a vén bolondnak, miért vett el oly szép fiatal lyányt. — Hanem ez mégis tuljjár az eszemen ;f hiszen mód nélkül szerették egymást. — Az igaz. — Én csak a szegény öreget sajnálom; fogadni mernék, sírba viszi őt felesége utáni buja. — Szegény öreg! — Szegény Csornay András ! IV. Mig a kisvárosban azon beszédek kerengtek, minek rövid kivonatát közöltük, Károly Anikóval Pestre ért. Midőn kocsisuk a fogadóba hajtott, éppen akkor indult ki onnan egy mások kocsi. — Hah! — sikolta fel A- nikó. — Vakulj meg! — gondolá Károly, futó pillanatot vetve a kimenő kocsin ülőre s mindketten öltönyeikbe burkolóztak, amennyire lehetett, mert azon kocsi a városukbeli boltost vitte. — Nem ismert ránk — szólt megnyugtatón Károly, mikor a kibérelt szobába léptek, — különben köszönt volna. — Hála Istennek! — És most az enyém vagy, Anikóm; enyém e szép barna haj, e szép piros ajk, e szép fekete szem, e szép fehér kebel... — Tiéd vagyok, Károly! S boldogok voltak, egyideig. De az érzéki gyönyör csak mámor, melyből az ember kijózanodik s midőn Károly és Anikó kijózanodtak, nagy szomorúsággal szólának: — Teremtő Isten! Miből élünk? Mindenből kifogytunk... Nem értek rá tovább tanácskozni, mert az ajtón kopogás hallatszott s utána egy ismeretlen ur lépe a terembe. — Csornay Károly úrhoz van szerencsém? — kérdé az idegen. Károly zavarodottan s némileg megijedve .hallgatott, folfedeztethetése jutván eszé-Rendelje meg szenét most-— biztosítson maganak tiszta, megbízható, gazdaságos fűtést jövő télre. Mindezt megtalálja Old Company’s Lehigh premium anthracite kemény szenében . . . Tovább is tart! ALEX BENEDIK’S PEOPLE S COAL CO. Kl 5-3035 Magyarul Beszélünk As Egyedüli Magyar Síénkereskedö a Városban be. — Ön hallgat — folytatá az idegen, —- de meglepetése tanúsítja, hogy ön az, kit keresek; méltóztassék nevét e sorok alá Írni. így. Mához egy évre pontban ismét meg fogok itt jelenni. Ne feledje ön, mához egy évre. Ajánlom magamat. A rejtélyes ismeretlen távozék. Nehéz volna kitalálni, Károly s Anikónak bámulata vagy öröme volt-e nagyobb? Mert a papír, melyet az idegen oda nyujta, egy összegről szóló nyugtatvány volt, melylyel a két szerető egy évig, bőben költve, beérhette; s ez öszszeget az idegen le is olvasta a nyugtatvány aláírása után. — Megfoghatatlan! — kiálta föl Anikó, a pénzt szemlélve. — Azaz nagyon is megfogható biz ez — felelt Károly, éltévé a szinte mannaként odahullott pénzt. S ezentúl éltek még boldogabban, mint eddig, minthogy most már anyagi gondok nem háborgatták őket s azon aggodalmok is szétoszlott, hogy a boltos által tán megismertettek, mert hiszen ebben az esetben az Öreg Csornay András rég rajtok ülhetett volna. — S egy év múlva — szóla Károly — ismét eljön az az idegen, hogy nyugtatványát aláírjam s pénzét fölvegyem; nemde, azt mondá? — Igen. — Szívesen megteszem! V. Csornay András nejének s unokaöccsének megszökése után nem telt bele fél év, hogy az öreg ur házához egy ifjú érkezett. Arcán hosszas szenvedés s kétségbeesettrjdhatározottság kifejezések« András ur nemrég jött haza a kaszinóból s szomorú volt. Vagy még mindig felesége hűtlenségén szomorkodott, vagy azon, hogy ma a tiszteletes ur egymásután többször sakkmattolta... nem tudjuk. Az ifjú ember belépe, az öreg elsápadva rogyott székére ; amaz reszketve ragadá meg kezét s esdeklő hangon szólt: — Bátyám, édes jó bátyám (mert Károly volt az ifjú), mi áron nyerhetem meg bocsánatát- Mindenre kész vagyok, mindenre... — Hol van nő . . . őm . . . aza . .. ? ■ — Ő . . . ő . . . nincs itt . . . Az öregur nagyot lélekzett. — Mindent elmondok, folytatá Károly, s meglátja ön, inkább szánakozását érdemiem, mint bosszúját. Ó én borzasztó sokat szenvedtem. Mennyországom ideje vajmi hamar lejárt, s jött a pokol örök kárhozata, mert ön nejének arcán három angyal, de szivében háromszáz sátán lakik, ő az asszonyok legrettenetesbike. Tovább nem tűrhettem, megszöktem tőle ... — Szegény Károly öcsém, szivemből sajnállak; de te engem méginkább sajnálhatsz: téged csak félévig, hanem engem egész éven át gyötört . . . — Önt is? . . . — Bámulsz, ugye? A világ a legboldogabb házaspárnak tarta bennünket; látott volna csak négyszemközt egymással! .. . emléke is borzasztó. Áldásom kisért szökéseden, mert te voltál legnagyobb j óltevőm az életben; s én j ótéteményedet némileg meghálálni akarván, miután hollétedet megtudtam a boltos által, ki veletek találkozott, rendes jövedelmet határoztam számodra, melyet egy évre föl is vettél. GYURI Azelőtt sokat találkoztam Vele. Gyulának hívták, mindenki ismerte a környéken. Nagy cipőiben hetenként megjelent a házunk táján, rossz nadrágjában, szakadt ruhájában beállított a konyhába és megkérdezte: van-e valami munka a ház körül? Fiatal volt, alig maradt ki az iskolából, de már ő kereste meg a kenyerét. Néha láttam a mezőn is, egyszer tehéncsorda mellett. Hóna alatt szakadozott könyvet szorongatott. Megnéztem, i s k o láskönyv volt, mesék és versek voltak benne. — Szeretsz olvasni ? — kérdeztem tőle. — Szeretem a meséket — mondotta és lesütötte a szemét. — Az olyan meséket, amelyek szegény emberekről szólnak, akik legyőzik végre a gonoszt és boldogok lesznek. Ez sokáig az eszemben maradt. Tűnődtem rajta éjszakákon keresztül. Aztán egy napon meglátogattam ismét Gyurit. Könyvet vittem neki. Nem volt már ott, azt mondták, elállt béresnek valahová. Kis ládájában vitte vállán a gúnyáit, szakadoztt ingeit, kopottas ünneplőjét. És volt nála egy könyv is. így mesélték. Már el is felejtettem Gyurit. Olyan nagy vihar volt felénk is, hogy szétszórta az embereket, családokat. De hogy vasárnap otthon jártam, találkoztam vele. Szép, barna ruha volt rajta és uj cipő a lábán. Haja gondosan fésülve, arca mosolygós, derűs. — Szereted még a meséket, Gyuri? — kérdeztem tőle. Rámvillantotta a szemét. Egy kis ideig tűnődött, aztán ezt mondta: — A mese valóság lett már, ezért szeretem. Ezen megint csak sokáig el lehetne tűnődni. De Gyuri nem engedett gondolkodni, mert tovább folytatta. — Beiratkoztam az egyetemre, mérnök szeretnék lenni. Jó ideig álltunk az áprilisi napsütésben és fürkésztük egymás arcát. Azután mindketten mosolyogtunk, mert olyan szép ez a valóság. (I. s.) ALBRECHT a Bach-korszak idején átutazott Püspökladányon. Megszomjazott és vizet kért. “Ejnye, de rossz viz van itt’” — jegyezte meg. — jó viz pedig ez — mondotta a biró, — mert a ladányi református papné 12 gyermekét fürösztötte meg benne és egy sem halt meg tőle. Egy bécsi vigéc ellenben, mikor a minap ivott belőle, olyan görcsö-: két kapott, hogy majdnem belepusztult. Hát jó viz ez bizony, mert felfordult tőle az oáztrák. “SAVINGS BUY MORE KITŰNŐ FÜTŐ OLAJAT és KÁLYHÁBA VALÓ OLAJAT rendelésre pontosan házhoz szállít Varga Oil Co. VARGA GYULA, túl. Franklin Park, N. J. Uj Telefonszámunk: CHarter 7-1320 New Brunswick legnagyobb és legjobb magyar bútorüzlete MIDDLESEX FURNITURE CO. 181-183 NEILSON ST. New Brunswick, N. J. a Paterson St. kezdeténél LEFKOWITS JÓZSEF, tulajdonos • KORLÁTLAN HITEL MINDEN MAGYARNAK Mindenféle Építőanyag a pincétől a padlásig A Mi Hírnevünk a Jobb Otthonok Legszilárdabb Fundámentuma. TELEFON New Brunswick 2-8300 ROLFE Building Materials Company 40 Jersey Avc. Ch. 7-8300 Id. Lefkovits József, tűi. 4 MAG/AR HÍRNÖK
