Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-02-01 / 2. szám

Mikor idekinn elmondtam, hogy egy barátom szerint nekik kellett volna csapatostul csődülniük Erdélybe, Romániába, mert olyan „témákat” igazán ritkán kínál az élet, hát bevallom, nem nagy sikerem volt az elméleteddel.

Ismét nevetünk, felszabadultan, mint hét évvel ezelőtt Zilahon. Amikor „nem értettem”, hogyan van az, hogy nem „emigrál” senki hozzánk - pedig milyen fantasztikus világban

élünk!

És ezt a fájdalmasan-komikusan-megalázóan fantasztikus világot el sem hagytuk volna. Nekem beteg feleséget és gyereket kellett menekítenem; Ilona is szülőföldje elhagyására kényszerült.

... Este van, a stockholmi Ilona Galéria bezárt. Ha valaki benéz az ablakon, láthatja, amint megejtően groteszk kerámiaszobrocskák között „uzsonnázunk”, és szomorkásán nevetgélünk.

*

A szobrok pedig, nos a szobrok (hangulatban, szemléletben) változatta-