Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-02-01 / 2. szám

pasztalhatta, hogy milyen a kecskeméti gyerekek tudatában Európa képe. Ez a Gyermek-Európa döbbenetesen őszintén feltárulkozott. Miután megkaptam a Csiperóval díszített útlevelemet, Bulgáriába indultam. A határnál durván komoly vámvizsgálat, sisakos-pisz-18

kerülőket. No, meg az sem árt, ha mindenki tud egyetmást a nyáron érkezők szokásairól. így - és ezért - került sor arra az egy helyben járásra emlékeztető egy helyben utazásra, amit a Mátyás király utcai iskolában szerveztek. Egy-egy osztályteremben: egy-egy

országot rendeztek be. Az aulában volt az utazási iroda. Bárhová lehetett jegyet

és útlevelet váltani. Végig lehetett járni minden országot. Egy-egy országban azokat a gyerekeket találtuk, akik valóban megfordultak már ott, és így be tudták mutatni a „turistáknak” az „ottani” élet jellegzetességeit.

Aki végigjárta az iskola tantermeiben Európa országait, annak tanulságos élményben volt része: megtatolyos határőrök motoztak. „Benn Bulgáriában” lelkes beszédek, szép táncok, énekek - és a sarokban óriási „törökvécé”, falán a tarifa: egy leva... Döbbenetes volt. Hiteles. A gyerekek ezt látták Bulgáriában. Hát ilyennek teremtették újra - esetleg odautazó - társaik számára ezt az országot. Minden országot. De én Bulgáriával példálózom,