Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
dezetteknek, az ország népét megjelenítő, jelképező „mintának” nem kínálták fel az emberséges válasz, az igazság lehetőségét. Reális, realista alternatíva nélkül hagyták őket. Magyarországon egyetlen épelméjű ember sem akar háborút, nem akarja visszacsatolni az első világháborúban elvesztett területek EGÉSZÉT - de azt mindenki tudja, hogy az egységes tömbben, de több országban élő magyarok élhetnének egyetlen országban, etnikai határok között, ha erre a történelem lehetőséget adott volna, vagy adna... A Kárpát-medencében ötmillió kisebbségi magyarnak azonban az az „alapélménye”, hogy természetes létezésének elfogadása helyett az ő életét valaki (román, szlovák, szerb stb.) ELLEN valónak minősítik évtizedek óta. Irredentizmussal, területrablási szándékkal vádolják. És ezeket a képtelen vádakat teszi fel a magyarországi Medián Kft. közvéleménykutató gárdája - kérdésként! A megkérdezettek az ostobaságok között választhatnak. Igent vagy nemet mondhatnak ilyen őrültségekre: „Magyarországnak mindent meg kell tennie az elcsatolt területek visszaszerzésére” ... „A szomszéd országokban bekövetkezett változások lehetővé teszik a határok békés megváltoztatását” ... „A kormánynak inkább az itteni magyarokkal kellene törődnie, mint a szomszéd országokban élőkkel”... „A határkérdések feszegetése háborúba sodorhatja az országot” ... Ennyi. A kínálat. 1992-ben magyar szociológusok részéről - amikor északi szomszédunk nem a határkérdést, hanem magát a határt feszegeti Bősnél. Ilyen kérdések között szédelegve, milyen messzire kerülhet a megoldás és az igazság a válaszoktól, egyáltalán ettől a tudománytalan handabandától, amely még addig az emberi méltóságot sértő arcátlanságig is elmegy, hogy minősítgeti a megkérdezetteket („bizonytalan irredenta”, „mérsékelt pacifista” stb.). Nem elszomorítani akarom az olvasót. Csupán felhívni a figyelmét: „átmenetben” él egy ország. Ami a helyzetet megérteni segíthetné, például statisztika, szociológia, szociográfia stb., gyakran még az is a régi beidegződések nyűgében nyögdécsel. Marad kinek-kinek a józan esze. Jövőstratégiák Tudományos igényűszintű tudás nélkül élni nehéz. Áltudományos őrületek nélkül élni - lehet (így tanácsos!). De vitathatatlan: élni kell - és józan ész nélkül lehetetlen. Átmeneti korokban inkább a józan elme kínálta gondolati iránytű mozgására érdemes figyelni. Magyarországon különböző gazdasági elképzelések is ütköznek. De tény: a nemzeti vagyon jókora része még mindig állami tulajdonban van. Lassú (és talán túlságosan megkésett) a privatizáció. A hajdani szocialista vagyon magánkézbe és „emberészre” adásának ideológiájáról, technikájáról lehet vitatkozni - de késlekedni már aligha. A valóság és a józan ész ugyanis már nem viseli el sokáig a késlekedést. Ennek az évnek ez a nagy próbája. Reméljük, hogy az ostobaságok és zsenialitások átmeneti korokra jellemző kavargásában a józan ész kényszerítő erővel megmutatkozik. Mint utóbb a Felvidéken. A szlovák parlament magyar képviselői belátták, fel kell esküdniük arra az alkotmányra, amely jogaikat megnyirbálja. De nem zárhatják ki magukat arról a fórumról, ahol mégiscsak meg lehet szólalni. Élni, józanul gondolkozni és szólni - kötelező. Legalább ennyi. Ebben a hónapban, évben, és a következőkben is. (! 993. január 5.) DALI ENDRE Magyar Atlantisz Amint múlt évi decemberi számunkban már bejelentettük, a Magyarok Világlapja szerkesztősége könyvet készül kiadni. Címe: Magyar Atlantisz. 1993 őszén fog megjelenni - és alcíméül ezt írjuk: Magyarok Világlapja Évkönyv, 1994. Nem kalendáriumot akarunk kiadni, hanem könyvet. Könyvespolcra tehető, évtizedek múltán is olvasható könyvet: szépet, hasznosat. Amely csak azért viseli az „évkönyv” megjelölést, mert azt az évet - azokat az éveket - is rögzíteni akarja, amelyben-amelyekben a magyarul beszélők tudatában felbukkanhatott a Magyar Atlantisz. Hiszen mint valami elsüllyedt földrészre - Atlantiszra -, úgy tekint a huszadik század végének magyarja az elmúlt hét évtized történelmére. Az utóbbi két-három évben azonban nagyot változott körülöttünk a világ. Újra tudhatunk egymásról. Megismerhetjük azt, amit nem ismerhettünk: a múltunkat. Évkönyvünk megtervezésében ismételten kérjük olvasóink segítségét is. Köszönjük a már beérkezett javaslatokat, írásokat. Továbbra is kérjük: írják meg javaslataikat, kérdéseiket - hogy közösen, ezernyi apró kockából összeállíthassuk a Magyar Atlantisz lassan körvonalazódó képét. Várjuk leveleiket, írásaikat, dokumentumaikat. Köszönettel: A SZERKESZTŐSÉG13
