Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
INTERJÚ Nyolc év utijm újra itthon Bojta Margit 1984-ben Amerikába költözött, majd az idén úgy döntött, hazatelepül. Elhatározásának okáról, itthoni tapasztalatairól kérdeztük. CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELE gy tudom, az ön amerikai tartózkodásának voltak bizonyos előzményei.-Valóban régi szálak kötnek Amerikához. Édesapám osztálytársa és élete végéig jó barátja volt annak a dr. Nagy Anzelmnek, aki Amerikában megalapította a ciszter rendet. A sors úgy hozta, hogy amikor missziós útjára indult a háborús években, a szüleim kísérték ki őt a Keleti pályaudvarra, ahonnan először Rómába ment. A felkészülésre szánt néhány év után társaival együtt az Újvilág felé vette útját, és először Michigan államban kereste a helyet, ahol a rendet megalapíthatná. Bejárták az Egyesült Államokat, mindenhol érdeklődtek, felajánlották tudásukat, hiszen a ciszter tanító rend. Mígnem elértek Texas államba, és Dallas városa kapott az ajánlatukon, meglátták bennük a lehetőséget; azt az európai műveltséget, melyet az iskola révén a texasi családok gyermekei megismerhetnek. így történt, hogy 1955-ben Dallasban letelepedtek, és hozzáfogtak az iskola építéséhez, amire adományokból kétmillió dollár gyűlt össze. Egy szép, csupa üveg monostort emeltek, mellette állt az iskola, amely az európai nyolcosztályos gimnázium tematikáját folytatta, és mint praeschool, tehát egyetemre előkészítő iskola működik a mai napig is, abban a szép környezetben, amelyet a Trinity folyó és egy nagy erdő vesz körül.- Ebben az időben az önök családja nem gondolkozott azon, hogy elhagyja í z országot?-De, 1956-ban várak minket, a sors azonban másként döntött. Végül 1984-b' n a férjemmel és a gyerme ceimmel jutottam el Dallasba, az apát úr meghívására, akii nekem csak Anzelm bácsi maj adt.- Mihez kezdtek Dalasban?- A férjem a monti storban kapott munkát. Háro n gyermekemmel az üresen álló, hatalmas vendégházban aktunk. Gyönyörű volt.- Mivel teltek a napjai?- A praktikus teendők elvégzése után szinte csak íitunk és olvastunk; elsősorban a magyarság ügyeivel foglalkoztunk. A magyar könyvtár, a gazdag információs an/ag teljesen új távlatokat nyitott számunkra. Anzelm bácsi gyakran átjárt hozzánk, és borozgatás közben sokat mesélt a régi ciszter tanárokról, diákokról, az egykori diákcsínyeki ől... Sajnos az idill véget őrt. Anzelm bácsi megbetegedett, és nem sokkal utána megialt. A műve túlélte őt; a monostor egyre szépül, modernizálódik. A kerengő elé most é oült új templom. Az iskola minden tanév végén jól felkés’.ült és művelt fiatalokat küld ki az életbe, s ezzel joggal v vja és vívta ki az intézmény Dallas tiszteletét, megbecsülését.- Térjünk vissza az ön élettörténetéhez. Miért döntőit úgy, hogy hazatelepül?- írással foglalkozom munkaeszközöm a magyar (nyelv, ezért nyilvánvaló, hogy Csak itt élhetek, itt dolgozhatom. Sohasem állt szándékomban az ország végleges elhagyása.- Hazaérkezvén mi okozott nehézséget?- Noha hivatalosan, munkavállalóként távoztam, a tanács elvette a lakásomat, de ezt nem közölték időben, így sokáig „potyára” fizettem a bérleti díjat - dollárban.- Milyenek voltak az első hazai benyomások?-Már 1991-ben és ’92-ben hazalátogattam, így nem értek váratlanul a változások. A szabadság első jele az volt, hogy az emberek az utakon sokkal gátlástalanabbá, „felszabadultabban” vezetnek. Rohanni kell a zebrán, hogy el ne üssenek. Továbbá lehetetlen tűsarkú cipőben közlekedni, a mozgólépcsőt, a rácsokat úgy tervezték ...- Különös szempont.-Amerikában figyelnek az ilyesmire is. Ami fontosabb, látszanak az üzleti szellem megnyilatkozásai, de sajnos ennek hátulütői is. Lazulnak az emberi kapcsolatok, az egyének elszigetelődnek egymástól. Lehet, hogy a nagy lehetőségek embertelenné tesznek minket...- Milyen irodalmi tervei vannak?- Elsősorban két probléma foglalkoztat: a magyarság sorsa és a nők helyzete. Az előbbi témakörben a Kapu hasábjain indítok cikksorozatot. A nőket illetően pedig egy kétkötetes könyvben szeretném közzétenni a tapasztalataimat. Az első kötettel már elkészültem. A címe : Elégia az ifjúság megrontásáról. A második köteten még dolgozom. Szeretnék mély gondolatokat olvasmányos formában eljuttatni az olvasókhoz. Ezek az írásaim azt tárgyalják, miként lehet boldog egy nő.-AT-
