Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

KILÁTÓ Kincses Jánosnak: a nagy francia borvidékek - üzente Beyer úr - most alakítják meg „Guilde”-jüket, és szí­vesen befogadnák a „céh­be” társként Tokaj-Hegyal­­ját, Eguisheim pedig test­vérvárosává fogadná Tár­cáit. Nem puszta formalitás a testvéri kézfogás - így Le­on Beyer mert a „Guilde”-ben képviselve lesznek a nagy borvidékek, Bourgogne-tól Bordeaux­­ig. A nemzetközi hírű, nagy tőkeerővel rendelkező bor­vidékek egyesíteni fogják erőiket, közösen szándékoz­nak fellépni a világpiacon, mindenekelőtt a reklám és a marketing terén. Mivel Tokaj-Hegyalja efféle nem­zetközi együttműködésre igencsak rászorulna, Kin­cses János elfogadta a meg­hívást. Tapody Németh Sándor, a tarcali pinceszö­vetkezet vezetője kísérte el a hosszú útra. Vincellérünnep - tanulságokkal Eguisheim kicsiny, ezer­­hatszáz lakosú városka, de múltját több mint ezerkét­száz esztendőre vezeti visz­­sza. Kr. u. 720-ban építették az elzászi grófok Castrum Egenesheimet, az eguishei­­mi várat. A főtéren, ahol a vincellérünnep alkalmából a környék apraja-nagyja összegyűlt, Szent Leó néz le szobra talapzatáról: IX. Leó pápa, akit az egyház szentjei közé emelt, Eguis­heim szülötte volt. A vincellérünnep - mint minden errefelé - a tradíció és a modernség ötvözete. Sokféle, színes népviselet­ben nyüzsögnek a közeli és messzi borvidékekről érke­ző folklórcsoportok, a főtér alsó végében XVIII. száza­di gárdistának öltözött legé­nyek pufogtatják hosszú Ezekben a hordókban tárolják a finom nedűt KRESZ ALBERT FELVÉTELEI csövű muskétáikat, de köz­ben Pierre Husherr úr, a Wolfberger márkájú italai­ról Európa-szerte ismert he­lyi pinceszövetkezet vezér­­igazgatója a legújabb beru­házásokról beszél, amelyek révén még korszerűbb be­rendezésekkel gyarapítot­ták borászatuk felszerelését, Bemard Lorain úr, St. Emi­­lion polgármestere pedig - miután átadta a puttonyos szőlőszedő fiú faszobrát, St. Emilion ajándékát Leon Beyernek, a borvidékek tu­rizmusának közös akciójá­ról szól, amibe belevonják Tokaj-Hegyalját is. Eguisheimben a sors jó­voltából két világháború dúlásai közepette is épen maradtak az ódon „favá­zas” házak, némelyikük - mint Bruno Sorgé is - a XVI. századból való, de a legmodernebb borkészítési módszer, a „redukciós” el­járás berendezéseit használ­ják mindenütt: a faragvá­­nyokkal díszes, évszázados óriáshordók fölött az erje­dési hő mérsékléséhez - a redukcióhoz - szükséges berendezések csővezetékeit látni. A borok frissebbek, üdébbek és búkéban gazda­gabbak lesznek általa - márpedig a nyugati piaco­kon éppen az effajta boro­kat lehet jól eladni. Ami engem illet, még a jólétnél is nagyobb nosztal­giával szemléltem a francia, német, svájci eredetű etni­kumok felszabadult, har­monikus együttélését, meg az általános optimizmust, ami eltölti a lelkeket. A vin­cellérünnep napján egész Eguisheim eszik-iszik, zenét hallgat, táncol, ünnepel. Másnap reggelre a főtérről eltűnnek a lócák és a kecs­kelábú asztalok, minden ki­söpörve, kitakarítva. Teljes erővel folyik a munka a vá­rosban és a földeken. Azt hiszem: a redukciós erjesz­tés és a modern marketing mellett ezt az életritmust is jó volna átvenni tőlük! HALÁSZ ZOLTÁN49

Next

/
Thumbnails
Contents