Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
KILÁTÓ Kincses Jánosnak: a nagy francia borvidékek - üzente Beyer úr - most alakítják meg „Guilde”-jüket, és szívesen befogadnák a „céhbe” társként Tokaj-Hegyalját, Eguisheim pedig testvérvárosává fogadná Tárcáit. Nem puszta formalitás a testvéri kézfogás - így Leon Beyer mert a „Guilde”-ben képviselve lesznek a nagy borvidékek, Bourgogne-tól Bordeauxig. A nemzetközi hírű, nagy tőkeerővel rendelkező borvidékek egyesíteni fogják erőiket, közösen szándékoznak fellépni a világpiacon, mindenekelőtt a reklám és a marketing terén. Mivel Tokaj-Hegyalja efféle nemzetközi együttműködésre igencsak rászorulna, Kincses János elfogadta a meghívást. Tapody Németh Sándor, a tarcali pinceszövetkezet vezetője kísérte el a hosszú útra. Vincellérünnep - tanulságokkal Eguisheim kicsiny, ezerhatszáz lakosú városka, de múltját több mint ezerkétszáz esztendőre vezeti viszsza. Kr. u. 720-ban építették az elzászi grófok Castrum Egenesheimet, az eguisheimi várat. A főtéren, ahol a vincellérünnep alkalmából a környék apraja-nagyja összegyűlt, Szent Leó néz le szobra talapzatáról: IX. Leó pápa, akit az egyház szentjei közé emelt, Eguisheim szülötte volt. A vincellérünnep - mint minden errefelé - a tradíció és a modernség ötvözete. Sokféle, színes népviseletben nyüzsögnek a közeli és messzi borvidékekről érkező folklórcsoportok, a főtér alsó végében XVIII. századi gárdistának öltözött legények pufogtatják hosszú Ezekben a hordókban tárolják a finom nedűt KRESZ ALBERT FELVÉTELEI csövű muskétáikat, de közben Pierre Husherr úr, a Wolfberger márkájú italairól Európa-szerte ismert helyi pinceszövetkezet vezérigazgatója a legújabb beruházásokról beszél, amelyek révén még korszerűbb berendezésekkel gyarapították borászatuk felszerelését, Bemard Lorain úr, St. Emilion polgármestere pedig - miután átadta a puttonyos szőlőszedő fiú faszobrát, St. Emilion ajándékát Leon Beyernek, a borvidékek turizmusának közös akciójáról szól, amibe belevonják Tokaj-Hegyalját is. Eguisheimben a sors jóvoltából két világháború dúlásai közepette is épen maradtak az ódon „favázas” házak, némelyikük - mint Bruno Sorgé is - a XVI. századból való, de a legmodernebb borkészítési módszer, a „redukciós” eljárás berendezéseit használják mindenütt: a faragványokkal díszes, évszázados óriáshordók fölött az erjedési hő mérsékléséhez - a redukcióhoz - szükséges berendezések csővezetékeit látni. A borok frissebbek, üdébbek és búkéban gazdagabbak lesznek általa - márpedig a nyugati piacokon éppen az effajta borokat lehet jól eladni. Ami engem illet, még a jólétnél is nagyobb nosztalgiával szemléltem a francia, német, svájci eredetű etnikumok felszabadult, harmonikus együttélését, meg az általános optimizmust, ami eltölti a lelkeket. A vincellérünnep napján egész Eguisheim eszik-iszik, zenét hallgat, táncol, ünnepel. Másnap reggelre a főtérről eltűnnek a lócák és a kecskelábú asztalok, minden kisöpörve, kitakarítva. Teljes erővel folyik a munka a városban és a földeken. Azt hiszem: a redukciós erjesztés és a modern marketing mellett ezt az életritmust is jó volna átvenni tőlük! HALÁSZ ZOLTÁN49
