Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
szükséges, hogy az érdekeltek tegyenek erre lépéseket. A hazai iparvédelem klasszikus eszközei - védővámok, importengedélyezési eljárások stb. - önmagukban nem elegendőek. Ezért csak remélni lehet, hogy a vállalkozás folytatódni fog. Most a kereskedelem lépett, de jó lenne, ha maga az ipar is kezdeményezne hasonló rendezvényeket. Confessio RAVASZ LÁSZLÓ: EMLÉKEZÉSEIM „Inkább okos voltam, mint erős’’ - jellemezte önmagát Ravasz László püspök, akinek Emlékezései most jelentek meg a Református Egyház Zsinati Irodájának sajtóosztálya kiadásában. A kötetről Albert Gábor írt a Confessio idei 3. számában. Ravasz László az országot meghatározó két nagy átalakulás idején, 1945-ben és 1956-ban állt a református egyház élén. Magatartásának lényege a mélységes hit és az átható, minden tettét jellemző racionalitás volt. Csak ezekkel a tulajdonságokkal lehetett egyházának az a karizmatikus vezetője, aki száműzetése idején is sokak számára a mércét jelentette. Nem mindenkinek. Ravasz László személyes és az egyház egyetemes tragédiája, hogy a diktatúra olyan vezetőket segített hatalomra a református egyházban, akik megfélemlítve, korrumpálva maguk is részesei voltak a gyülekezetek szétrombolásának. Küzdelmes és olykor tévedésekkel teljes élete tanulságát Ravasz László így foglalta össze: .....eredményeim és csalódásaim sok igazolást nyújtanak arra, hogy az egvház lelki legyen, független legyen, ne kapcsolódjék politikai rendszerekkel, és a szolgálatban találja fel hivatását." EMLÉKEZÉS ARADON Az aradi vértanúkra emlékezett ebben a hónapban a magyarság. Az elmúlt évek rossz tapasztalatai alapján nagy figyelem kísérte az Aradon tartott megemlékezést. Az Új Magyarországban Medve Imola számolt be Esett, rendületlenül című írásában a rendezvényről. Az ünnepségen Tokay György aradi országgyűlési képviselő mondott beszédet: „Mi is azt akarjuk, amit az aradi mártírok akartak: szabadságot, testvériséget, egyenlőséget” - mondta a szónok. „De még nem vagyunk egyenlőek, és testvérek se. Mert még él a gyanakvás román és magyar között” - fejtette ki Tokay György. A gyanakvás oldására azonban van remény. Ezt bizonyítja, hogy Emílián ortodox püspökhelyettes is beszédet mondott: „Nemrég Avram láncú lelki üdvéért imádkoztam, s most eljöttem, hogy az aradi vértanúk üdvösségéért fohászkodjam." „Román pópa imádkozik értünk?- ámuldozott egy néniké. - Áldd meg öt nagy Isten!” Az aradi megemlékezés bizonyítja, hogy van lehetőség a megegyezésre, és bizonyára a román vezetők is meg fogják érteni: Magyarország nem tehet arról, hogy határain kívülre kerültek olyan kegyhelyek, amelyekhez a magyar embernek szíve diktálta kötelessége elzarándokolni, akármely állam polgára. Magyar Nemzet SZÁZHARMINC ELHURCOLT MŰTÁRGY MEGKERÜLT A második világháború alatt és után - magyar becslés szerint - mintegy 2000 műtárgy került a Szovjetunióba. A képek, szobrok nagyobb része Németországba, az odahurcolt magyar zsidó javakból hadizsákmányként jutott a szovjet hadsereg kezére. A műkincsek sorsának legújabb fejleményeiről a Magyar Nemzetben Vida László tudósított. 130 festmény hollétére derült fény - közölte két orosz művészettörténész egy moszkvai sajtóértekezleten. Az orosz kormány a közelmúltban tárcaközi bizottságot állított fel felkutatásukra, és az első eredmények már meg is születtek. A képek felkutatása és jogi helyzetük tisztázása azonban nem könnyű. Mindenesetre a rossz állapotban lévő festmények restaurálása megkezdődött. Biztató jel, hogy Borisz Jelcin orosz elnök budapesti látogatásakor Csók István és egy ismeretlen XIX. századi mester alkotását már átadta Antall József miniszterelnöknek. A PIACGAZDASÁG SIKERÉNEK ALAPJA AZ ERKÖLCS A gazdaság fellendítése, a piacgazdaság kiépítése az ország egyik legfontosabb feladata. A közgazdasági elméletek azonban önmagukban nem elegendőek a sikerhez. Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora a Magyar Nemzetben Alkonyi Lászlónak adott interjújában leszögezte: A piacgazdaság sikerének alapja az erkölcs. A professzor az európai civilizáció sikereit abban látja, hogy nem szakadt el az etikától. Max Weber azt az etikát „protestáns etikádnak nevezte; Bibó István az európai társadalmak teljesítményeit a keresztény erkölcsi normákkal hozta összefüggésbe. Sok szerző azonban napjainkban úgy látja, hogy ezek az értékek eltűntek. A modern piacgazdaság kétségtelenül aláássa az erkölcsi normákat, hiszen az önérdeket állítja be a legfőbb motívumnak, az anyagi sikert pedig a legfőbb célnak. Magyarországon azonban nem a piacgazdaság okozta a közösségi gondolkodás gyengülését: a totaiitariánus rendszerek rombolták le az erkölcsöt, zilálták szét a társadalmat, a különböző csoportok közötti szolidaritást. Az elmúlt évtizedekben gyakran hivatkoztak magasabb közösségi etikára, de közben egyszerű gazdasági vagy politikai érdekeket kívántak érvényre juttatni. Az emberek természetes kötődéseit nem vették figyelembe, holott az egyén tiszteletet érdemel, és nem tud minden közösségből kiszakadva boldogan, kiegyensúlyozottan élni. Andorka professzor cáfolta azokat a nézeteket, miszerint a gazdasági fejlődés szükségszerűen a társadalom atomizálódásával járna együtt. A jólét, az életszínvonal emelkedése persze nem vezet önmagában sem a demokráciához, sem az emberek közötti harmonikus viszony megteremtéséhez, a „földi mennyországhoz”. A politikai demokráciáért, a humanizált társadalmi viszonyokért minden korszakban, minden nemzedéknek újra meg kell küzdenie, hogy a XX. században a világot és különösen Európát annyiszor sújtó szörnyűségeket a jövőben kikerüljük.
