Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

kor is jóformán csak a helyszűke tartja vissza a publikumot, hogy együtt járja Rökkel a simít...

Az egyik előadás után nagy nehezen a közelébe férkőztem. Nem ő védekezik, őt védik!- Feltehetek néhány őszinte kérdést?

Elemében volt:- Próbáljon meg hazudni, nyomban dühbe gurulok!- Ki fedezte fel?-Jászai Mari! Hévízen.

Ott nyaraltunk a szüleimmel. Ebéd közben egy zenekar elé ugrottam a vendéglő teraszán és táncolni kezdtem. A Nemzeti nagy tragikája azt mondta apámnak,

hogy rendkívüli tehetség vagyok: taníttassanak!- Mikor volt ez?-Nem mindegy? Akkor

még csak hétéves voltam!- Mindig bevallotta hány éves ?-Tizenkét éves koromban tizenhatnak mondtam magam. Másképp nem engedtek volna be Amerikába! így kezdhettem el tánckarrieremet a Broadwayn! Igaz, akkor már a párizsi Moulin-Rouge mögöttem volt. Sikerrel persze, meg heti hatvan dollárral... Ne találgasson! Ez 1925-ben volt...- Család?- Még a háború előtt férjhez mentem németországi

rendezőmhöz, Georg Jacobyhoz. Aztán 1943-ban született Gaby. Gaby Jacoby, akiből természetesen színésznő lett. 1984 tavaszán a bécsi Volkstheater együttesével vendégszerepeit Budapesten! - teszi hozzá anyai büszkeséggel.- Magyarországra miért nem jött eddig?-Először is azért, mert nem hívtak. Most hívott Németh Sándor. Jöttem.- Fergetegesen táncol. Nem nehéz?- Ha sikkesek a táncok, akkor nem. Forgok bennük, csárdásozom, simizek és szteppelek. A simi a legnehezebb, mert minden lépésnél ugrani kell...- Szaltói is világhíresek.- Még tudok szakozni, ha egymás után nem is sokat. Most azért nem csinálom, mert egy nagyhercegnő, a Katja mint színpadi Figura ezt mégsem teheti...- Ennyi évtized után is magyarnak érzi magát?-Ne sértegessen, hát nem hallja?!

Valóban... Sokakat megszégyenítő szépséggel befotók: széli az anyanyelvet!

GÁBOR VIKTOR SZŐKE SÁNDOR33