Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
MV-MUZEUM JÖVŐNOSZTALGIA Eleganciaverseny ár gyermekként is vonzódtam az elegáns nőkhöz. Talán azért, mert anyám is rendkívül elegáns szépaszszony volt, olyan, akit leánykorában hét vármegye szépének kiáltottak ki. Ám a mi kisvárosunkban, egy Trianon után „felvidékivé” vált városkában mégsem ő, hanem Vilma néni volt a város legelegánsabb aszszonya. Gyerekszívem csak azért nyugodott ebbe bele, mert Vilma néni nemcsak a mamám iskolatársnője, de legjobb barátnője is volt. És ráadásul a papám egyik legjobb barátjának, kollégájának és vadászcimborájának, Hugó bácsinak a felesége. így minden együtt volt hát, hogy szeressem és csodáljam városunk legelegánsabb asszonyát. Később pedig, amikor lassan megokosodtam, már sajnáltam is Vilma nénit, mert rájöttem, a gólya azért nem tud bekopogni hozzájuk, mert szegénynek eleganciája kedvéért oly gyakran kell Párizsba utaznia. Párizsba, a divat fővárosába, és persze divatos, elegáns és méregdrága fürdőhelyekre is, hogy megcsodáltathassa a világgal párizsi eleganciáját. Es Hugó bácsit is sajnáltam egy kicsit, mert nem hódolhatott úgy vadászszenvedélyének, miként az én papám, aki valahányszor csak kedve tartotta, fogta a puskáját és hátat fordított az ügyvédi irodájának. Persze, Vilma néni eleganciája nagyon sok pénzbe került, ezért kellett Hugó bácsinak többet ügyvédkednie, és a papáménál sokkal nagyobb irodát fenntartania. A miénkben csupán két irodakisaszszony és egy ügyvédbojtár serénykedett, Hugó bácsinál viszont annyian szorgoskodtak, akár a nyű... A mi kisvárosunk hölgyei évente kétszer tartottak divatbemutatót: az őszi-télit mindszentkor és halottak napján a temetőben, a tavaszit pedig húsvétkor, a főtéri korzón. Augusztus végétől lázasan dolgoztak a helybéli kalaposnők, a szabók és szabónők, és persze a szűcsmesterek is. Készültek a kalapok, az újdonatújak és az átalakítottak, az új télikabátok és télikosztümök, és az átszabottak, a férji pénztárcáktól függően, mert a hölgyek ragaszkodtak ahhoz, hogy lépést tarthassanak a divattal. Ám e szerény, kisvárosi divatbemutatókon Vilma néni sohasem jelent meg eredeti párizsi modelljeivel. Ő többre vágyott: valódi eleganciaversenyekre készült. Ez a felkészülés roppant drága mulatság volt,
