Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
MOZAIK HOLLÓSY SIMON A nagybányai művésztelep (1896-) alapítója, vezető mestere, a naturalista-realista ihletésű magyar plain-air festészet legnagyobb alakja volt Ferenczy Károly oldalán. Az egyik legnagyobb magyar festő-pedagógus. Művészi pályafutása Münchenben kezdődött. Itt alapított festőiskolát. Az első időben a müncheni zsánerpiktúra követője (Tengerihántás, 1885). Ezután Jules Bastien- Lepage hatására a finom naturalizmus mellé szegődött. Képeit ekkor már impresszionista hatások színezték át. Nagybányára, a szabad természet festésére már kiforrott természetelvű felfogással érkezett. („Jelszavam: érzés és természet.”) Megtalálta nemzeti témáját, a Rákóczi-indulót. Ezt a továbbiakban végigkísérte egész alkotói életén: sosem fejezte be. A századfordulót követően stílusa a monumentalitás, a drámaiság felé tolódott el. E korszakának összefoglaló neve: Önarckép (1916). Hetvenöt éve halt meg. BAJOR GIZI | Az első nagy modern magyar színésznő, a legelső - és mindmáig a legnagyobb - sztár. Az Eleonora Dusék rokonságába tartozott: a legszabálytalanabb, szélsőségesebb színészalkat talán a magyar színjátszás történetében. Rendkívül sokoldalú művész volt: magas fokú játéktechnikája, mimikái készsége egyaránt érvényesült drámában és vígjátékban, klasszikus és kortárs darabokban, noha alakteremtő ereje, játékötletessége a modern művekben szabadabban bontakozott ki. 1914-től 1951-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1915- től, Ambrus Zoltán igazgatósága alatt vált Gárdonyi, Móricz, Bródy és Molnár darabjaiban nyújtott alakításai által vezető színésznővé. A Hevesi Sándor-érában, majd Németh Antal tízéves igazgatása idején a műsor már reá épült. 1945 előtt a budapesti társadalmi élet központja is volt, később, haláláig hivatalos bálvány: Kossuth-díjas, kiváló művész. Száz éve született. A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA | 1911-ben fogott hozzá Bartók Béla, hogy az ófrancia Kékszakáll-monda első magyar feldolgozását, Balázs Béla szimbolista-szecessziós szövegkönyvét megzenésít-Pálinkás jó reggelt! így kívánt valamikor egymásnak a magyar ember. De nem maradt csak az óhajnál, hanem reggelente elővette a falitékából a butelláí vagy a bütyköst, és jót húzott belőle. Ha pedig - teszem azt - erdőlni ment, vagy a malomba, szívesen odakínálta társának, falusfelének a zsebben jól elférő téglalap, hasáb, mandula vagy könyv alakú agyagedényt. A nagyobbára zöld mázas butellák rendelésre készültek, ezért sok tárgyon szerepel a tulajdonos neve és nem egy esetben a készítőé is, a helvség és az év föltüntetésével együtt. A butellák, bütykösök nagyobbik oldalát többé-kevésbé sikerült humoros, sztereotip rigmusok töltik ki, de nem ritka az istenes vagy a hazafias jellegű szöveg sem. íme néhány verselmény, szöveg: „Már megvirrad, látom, adsza a zsoltárom. Tele van jó pálinkával, az éljel is azt álmodtam.” De ugyanezen a darabon található ez is: „Első palotád volt / Rengő böltsőd fája / Utolsó házad lesz / Koporsód deszkája.” Végül idézzünk még egy szöveget: „D/B/aráttom, ha kédik ez butella kié, ez nem egyébé, mint az Juhász Sándoré. Készíttette, de nem magának, hanem sok jó barátjának. Igyunk rája, úgy is elnyel az sír szája, ott lesz fásé. Balázs Béla (1884-1949) lírikus, dráma- és prózaíró átvette a mondái történés magvát: Raoul lovag sorra megöli hat feleségét, mert azok tilalma ellenére betörtek kínzókamrájába, de azt áthelyezte jelképes síkra, a férfi lelki életének zárt világába. Oda világosságot, boldogságot a nő csak saját személyiségének feláldozása árán vihet. Balázs Bélára mély benyomást gyakorolt a monda modern értelmezésével Maurice Maeterlinck dramatizált meséje (1901), az Ariane és a Kékszakáll, amelyet később Paul Dukas meg is zenésített. Bartók Béla az egyfelvonásos opera zenéjét egy pályázatra írta, melynek zsűrije a müvet előadhatatlannak ítélte. Csak 1918. május 24-én - hetvenöt éve - mutatta be a budapesti Operaház Egisto Tango betanításában és vezényletével, egy évvel A fából faragott királyfi című Bartók-táncjáték premierje után, melynek szövegkönyvét ugyancsak Balázs Béla írta. A kékszakállú herceg vára körüli értetlenséget az okozta, hogy Bartók hangszerelése és zenei nyelve a műben már egyéni, kiforrott hangzásképet mutat. Énekbeszéde, amelyet megérintett már a magyat.népzene hatása is, a szöveg lejtését és ritmusát követi - a magyar zene történetében először. Az áttörést az opera Majna- Frankfurtban megtartott külföldi premierje hozta meg, 1992 tavaszán. Stílus E sorokkal az olvasó gyümölcsérlelő májusban találkozik. A pompázó tavasz feledteti rossz kedvünk telét, fagyos reményeink is felengednek. Az emlékek - s ezek között elsősorban március idusára gondolok - arra figyelmeznek, tudunk mi közösen - a kéveoldást lassan elfeledve - ünnepelni. Felemelő volt ezen a napon a közös kézfogás, amely háttérbe szorította a duhaj pártoskodást. Szeplő, persze, március 15- én is „pettyezte” a honi tévé egyik miniműsorát. Szót sem érdemelne az eset, ha a háttérben nem szakmai vétket fedezünk fel. Történt pedig, hogy a Magyar Televízió képernyőjén - fő műsorra várva - megjelent egy kokárdával díszített kitűnő színes fotó, amely a budai várat ábrázolta. E „szünetfénykép” alá George Gershwin zenéjét „keverték”. Az eljárás önmagában véve nem hiba, hiszen az amerikai zeneszerző bármely más száma a fül, a szív számára egyaránt kedves. De stílus is van a világon; nagy nemzeti ünnepünkön - hála istennek van miből válogatni - más zenét is el tudtunk volna képzelni... P. L.
