Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

24 Ezt csak újabb beruházá­sokkal lehet megelőzni, a beruházások viszont pénzt igényelnek; így nem csoda, hogy az illetékesek fontol­gatják a fővárosi vízdíjak radikális felemelését. Mindent egybevetve: nagy bajban vagyunk, és a legszomorúbb az, hogy a ki­út reménye is igen csekély. A történtekért elsősorban a bukott rendszer politikusai a felelősek, de hibát köve­tett el a jelenlegi vezetés is, mely bátortalanul, tétován lépett csak fel a katasztrófa elhárításának érdekében. Végezetül súlyos felelősség terheli Szlovákiát, mert az ökológiai kérdésből nemze­tiségi kérdést akar csinálni: a dunai víziszörnyben nem­zeti nagyságának örökbecsű szimbólumát szeretné látni. Szent István korára emlé­kezve tudjuk, hogy minden kezdet nehéz. Örömmel lát­juk, hogy a szlovákok több évszázados megkésettséggel létrehozták a maguk függet­len nemzetállamát. De min­den sandaság nélkül feltesz­­szük a kérdést: Vajon de­rűs, vajon lakható lesz ez az új Szlovákia a szomszédok jóindulata nélkül? N. A. K. Halálra ítélt ártéri erdők Ez a kút sem ad többé már vizet Imitt-amott még feltorlódik a víz. Meddig? „Határsértő” kódorog az Öreg-Duna egykori fősodorvonalán túl FOTÓK: CSIGÓ LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents