Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
zottan az esztétikai érték oldaláról elemzi az 1945 utáni magyar irodalmat, két kérdésre keresve választ: milyen műveket emelt ki határozottan, dicsérő hangsúllyal a kritikák többsége és kiket, milyen műveket marasztalt el. A tanulmány példaesetei tragikomikusak. Az induló Csillag 1947- ben Márai Sándort és Fekete Istvánt bélyegezte meg. Akit a folyóirat egyértelműen magasztalt: Kopori Ferenc költő, kinek léte „után is nyomozni kell, annyira nem bizonyult maradandónak". Az ötvenes években még egyértelmű volt a kritika politikai-ideológiai alapozása, a 60-as években, a Kádár-korszakban ez bonyolultabbá vált: az író társadalmipolitikai állásfoglalása, témaválasztása mellett a kritika már ügyelt az esztétikai értékre is. De csak másodsorban: az író elfogadása, művei értékesnek tekintése irodalompolitikai megítélés tárgya, hivatalos, intézményes ítélet alapján a kritikusok eleve e közös előítélet alapján „elemzik”, illetve némi hibák megállapítása, bagatellizálása mellett méltányolják, vállvetve. CSEHORSZÁGI MISSZIÓ A Hitel idei 2. füzetében Varga Kálmán készített interjút Burián László római katolikus plébánossal Csehországi misszió címmel. A második világháborút követően Szlovákiából magyarok tízezreit deportálták Csehországba, kényszermunkára, embertelen körülmények között. Burián László - akkor fiatal pap - önként vállalta, hogy megpróbál lelki vigaszt nyújtani a szülőföldjüktől elszakított magyaroknak. Néhány paptársával együtt 1947-től járta a csehországi falvakat. Egyházi felettesei nem támogatták semmilyen módon, „tudomásul vették, de nem nagy örömmel". Burián Lászlót többször kihallgatásra vitték a csendőrök, különösebb kellemetlensége ugyan nem lett, de az többször előfordult, hogy a kihallgatást követően gyalog kellett visszamennie 20 kilométerre a faluba. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a magyarokról nem volt semmilyen nyilvántartás, legjobb esetben is csak 4-5 család került egy helyre. Kérdezősködéssel, sok utánjárással próbálták kideríteni, hol, melyik faluban élnek a deportáltak. Nem sok segítséget kaptak a cseh plébániákon sem. Burián László 11 hónapot volt kint Csehországban, végül Berán érsek kívánságára püspöke visszarendelte azzal, hogy „politikailag nem kívánatos működése". 1948- tól is kiment még néhány felvidéki magyar pap, de csak szabadságuk terhére, rövid időre engedélyezték az egyház vezetői. Burián plébános úr később találkozott a hazatért deportáltakkal, hálás szívvel emlékeztek vissza, hogy „isten nem hagyta el őket", segített megőrizni magyarságukat, keresztény hitüket. A HELTAI ALAPÍTVÁNY Erdélynek egykor virágzó és gazdag könyvtári kultúrája volt. A kommunista rendszer ezt is - mint annyi mást - szétrombolta. Az immár egy éve működő Heltai Alapítvány célja, hogy egy magyar és idegen nyelvű könyvtárhálózatot hozzon , létre, olyan rendszert, amely képes biztosítani az erdélyi magyarok művelődési igényeit. A Kolozsvárott megjelenő Szabadságban Józsa T. István beszélgetett Pillich Lászlóval, az alapítvány egyik létrehozójával A közművelődés korszerű formairól című riportban. Pillich László elmondta: a Heltai Alapítvány most építi ki nemzetközi kapcsolatait. Nyitni akarnak más kultúrák felé, nemcsak magyar könyveket akarnak a gyűjteményekbe, ezért felvették a kapcsolatot a Genfi Kulturális Intézettel, a Francia Társaság brüsszeli központjával, tárgyainak a British Councillal, a bécsi Közép-Kelet-Európa Intézettel és több német alapítvánnyal. Szoros kapcsolatban vannak a magyarországi Kölcsey Alapítvánnyal, mely a Széchényi Könyvtár mellett működve fejti ki tevékenységét. Romániában a bukaresti Nemzeti Könyvtár is figyelemmel kíséri munkájukat, hiszen a régi, központilag irányított könyvtárrendszer helyét alapítványinak kell átvenni. A Heltai Alapítvány szoros kapcsolatban dolgozik az egyházakkal is, kisebb településeken ők adnak ingatlanokat. A művelődés lehetőségének megnyitásában pedig a helyi közművelődési egyesületekkel, illetve az EMKÉ-vel működnek együtt - fejezte be tájékoztatóját Pillich László. KÜZTÁBSftSÁG| A MENEKÜLTÜGYRŐL - ADATOK ÉS VÉLEMÉNYEK A közelmúltban a menekültügyről tartottak tanácskozást az európai országok belügyminiszterei Budapesten. Korunk egyik legsúlyosabb kérdése a migráció, melyben Magyarország is erősen érdekelt. A Köztársaság idei 5. számában ismertette a statisztikai adatokat Menekültügy című írásában. Eszerint tízezer lakosra ötven menekült jut Magyarországon. Ennek alapján a második helyen állunk Európában, bennünket csak Svájc előz meg 56-tal, utánunk Svédország következik 36-tal, az NSZK 32-vel és Ausztria 30-cal. Az európai átlag országonként 7. Egy másik, még többet mondó szám: az egymilliárd dollár GDP-re jutó menekültek tekintetében Magyarország első helyen áll toronymagasan, bennünket messze lemaradva követ Svájc, Svédország és Németország. Ez azt jelenti, hogy Európában az eltartó népességhez viszonyítva Magyarország vállalja a legnagyobb migrációs terhet. A menekültüggyel foglalkozik egyik interjújában a Heti Világgazdaság is. Tömöry Ákos beszélgetett Nagy Boldizsár nemzetközi jogásszal Parlamenti vita nélkül kötjük a toloncegyezményeket címmel. Nagy Boldizsár nagyvonalú menekültpolitikát javasol: szükséges végiggondolni, hogy Magyarországról különböző időben nagy tömegek kerestek menedéket külföldön, visszataszítónak tűnt volna akkor, ha azt hallják a menekülők: nincs szükség újabb magyarra, van elég svéd, finn vagy kanadai. A magyar politikusok mintha nem érzékelnék ezt a dilemmát, parlamenti vita nélkül kötjük a toloncegyezményeket, és egyre közelebb kerülünk a menekültügy „kemény magjához”, azokhoz az országokhoz, amelyek pl. visszatoloncolják az illegálisan érkezőket. Ennek ellenére szükség van nemzetközi szerződésekre. Olyanok kellenek, amelyek nem jelentenek sem teljes bezárkózást, sem teljes önfeladást. A különleges helyzetünket kifejező egyensúly eltalálásában áll a politika művészete.
