Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-05-01 / 5. szám

isteni adomány - és a templom falait a szükség csodálatosan kitágíthatja. A kitágult falú templomok őrizték a huszadik század második felében a közösségek hitét: tehát a közösségeket is.

1949-ben volt még egy „igazi búcsú” - és aztán négy évtizednyi szünet következett. 1949-ben zászlókkal indultak el a falvak, és vonultak napokon át Csíksomlyó felé. Ahogyan ez évszázadok óta szokás. A hatalom azonban veszélyesnek érezte a felvonulást, a tömeget - és betiltotta a búcsút. Amit persze betiltani nem lehet. Legfennebb korlátozni, a helyszínen motorkerékpárversenyt, táncfesztivált szervezni. A hosszas tiltás, a profanizálás ellenére, amikor 1990-ben ismét „szabad búcsút” tarthattak Csíksomlyón - százötvenezer ember vonult a Somlyó-hegy lábához.

Azóta minden év pünkösdjén a csíksomlyói Mária színe elé járul a százezres hívősereg. Az évszázados szokást nem tudta megtörni a négy évtizednyi kényszerszünet.

Ma már ismét zászlók alatt vo- L nulnak a falvak, elvonulnak Mária előtt, a laboriumot körmenetben viszik a hegyre. (A laborium a búcsú kultikus

tárgya: a középkor elejéről maradt vallásos jelvény. Alakját is, jelentését is a méhkasról vette. Az egyház úgy tartja vöket, mint a kas a A hegyről messze a tekintet. Egészen váig. Ahonnan tömött sorokban, ősrégi magyar dalokkal dicsérve a fényt és Máriát nulnak a csángó magyarok. A hegytető felé. Hajnalra érkeznek a csúcsra.

És akkor kelet felé fordulva énekelnek, megidévo-