Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
POSTALÁDÁNKBÓL v ucO'n \ \)\VN •’sasssfotttgf Y>ee’ vVe':' % KARRIERTÖRTÉNET Jó elgondolás hazatelepült magyarokról írni, de én inkább idősebb nyugdíjasokról írnék, akik megfontoltak, őszinték és átgondolva tudnak nyilatkozni. A novemberi számban megszólaltatni Bárány urat nem volt túl szerencsés. A „messziről jött ember azt mond, amit akar” mondás itt is érvényesült. Hisz’ az ellenőrzés szinte lehetetlen. Tudta azt Bárány úr is, aki - elmondása szerint - 1981-ben útlevelet kapott, és usgyi, meg sem állt az USA-ban Minnessotáig. Pedig akkor már az ausztriai táborokban évekig kellett várni a beutazási engedélyre. Szóval, ő megérkezett az ígéret földjére új életet kezdeni. A disznók ott sem fürödnek és szaguk is van, az nem jó munka. A mosogatógép kezelése is unalmas, akárcsak a porszívóé, a kis talponállók konyhája is büdös, zsírszagú. Hősünk gyűjtött pár dollárt, és átruccant Chicagóba. Ez már igen, gondolta, mert már részben újságot is szerkesztett. De ott sem volt nagy pénz. Saját lapot szerkesztett, angol nyelvűt, holott alig tudott angolul. Hát nem humoros ez? Mivel ez sem ment, csak a kevéske pénze (el), hát átugrott Las Vegasba. (Azt nem tudtuk meg, hogyan.) Ott a maradék néhány dollárja is elment, percek alatt. Ő pedig ottmaradt megfürödve. Krupié lett, hamar bedolgozta magát, nyilván ebben a rossz angol kiejtése is segítette. Nagyon kapós lett, úgy ám! Ebben csak azt nem értem, hogyan tudott ott dolgozni, ahol uniontagság nélkül még takarító sem lehet senki. Ott lehet ugyan keresni, de egy uniontagság felér egy aranybányával, s oda bejutni nagyon nehéz. Szóval, dolgozott, jól keresett, s hat év alatt rájött, hogyan lehet valaki profi játékos, vagyis hogyan nyerhet. Azonban alkalmazottnak játszani tilos! Ez a szabály. De amikor már nem dolgozott, miért nem játszott és nyert? Hisz’ így lehetett volna hamar milliomos. Miért nem tette? Ez öreg hiba volt. Csodálom, hogy nem ment el Hollywoodba filmet rendezni! Nem, ő keletre ment, nyilván eszébe jutott, hogy mi, magyarok honnan származunk. De csak Daliásig jutott el. Ott hirtelen elvállalta egy kis kanadai magyar lap hazai terjesztését. Persze, ez sem ment, érthető okokból. Hazautazván tűzoltó lett. Ugyanis otthon az újságok háborúja folyik, s van mit oltani! Úgy ám! S erre ő a legalkalmasabb, lévén amerikai „szerkesztő” és „újságíró”. Közben odahaza még könyvet is írt sokéves kinti tapaszta-MEGRENDELÖLAP Megrendelem a MAGYAROK VILÁGLAPJA című havilapot....... példányban az alábbi címre: Megrendelő neve: ................................................................................... Címe: (ország) ......................................................................................... (város, község) ............................................................................. (utca) ........................................................................................ (irányítószám).......................................................................... Előfizetési díj az 1993. június 30-ig beérkező megrendelőknek belföldön egy évre 576 Ft, külföldön 19 USA $, a tengerentúlra légipostán 29 USA $ (vagy ennek megfelelő más konvertibilis valuta). Az előfizetési dijat a címemre küldött átutalási postautalványon vagy pénzesutalványon (money order) egyenlítem ki. aláírás 4 A megrendelőlapot kérjük a Magyarok Világlapja Alapítvány cí- | mére borítékban visszaküldeni. (1016 Budapest, Naphegy u. 29.) MAGYAROK VILÁGLAPJA V I________________________________________________________________a latairól. Ez nyilván kapós lett, hisz’ ilyen könyvet még senki sem írt, ugye? A sajtó helyrepofozása után újra átugrott Amerikába, de nem újságírónak vagy kaszinósnak, hanem tehenésznek, Dakotába. Pontosan húsz tehenet vesz, és közben írja a már otthon megkezdett könyvét, ami olyan „hézagpótló” lesz, hisz’ azt sem írták még meg, mire számíthat egy európai bevándorló odaát. De félre a viccel, ez komoly irodalmi mű lesz - úgy ígérte. Engem máris izgat, mit csinál a sok tehénnel? Hisz’ szerződés kell a szállító, feldolgozó vállalatokkal, hűtő-, pasztörizáló- és fejőgépek stb. szükségesek; terület, épületek és alkalmazottak és még sok egyéb. Mindez sok pénzbe kerül, de nem forintba ám, hanem dolcsiban! Úgy ám! Őt az sem zavarja, hogy havonta százával üt az árverező kalapácsa a kis farmokra, mert nem gazdaságosak! Nem baj, ő majd megmutatja azoknak a fránya amerikánusoknak, hogyan kell sikeresen gazdálkodni, mert igen tapasztalt ember ám! Még lehetne elemezni a riportot, de tükörnek ennyi is elég. Elismerés a riporternek, hogy csak kérdezett és nem fűzött hozzá véleményt. Ez az olvasó, a néző, a hallgató joga. S aki nyilvánosan szerepel, bizony, ki van téve a bírálatnak. Ez történt Bárány úrral is. Lapjuk remekül szerkesztett, nívós. További sikereket kívánok az új évben. GÖMÖRI ZOLTÁN KANADA A HIT BÁTORSÁGÁVAL A Riasztó buzgóság című olvasói levélre (1993. február) válaszolok. Szomorú, hogy a levélíró (Nagy János, Budapest) csak „Nagyjából” ismeri a tényeket. Olvassa el zsinati püspökünk, dr. Hegedűs Lóránt remek, bátor, nagyszerű cikkét! (Reformátusok Lapja, 1992. szeptember 27.). Ebből idézek: „Kétségtelen tény, hogy régen egész országos iskolarendszerünk mintegy 70 százaléka volt, most 2 százaléka van egyházi kezelésben...” „Tény, hogy egyetlen tollvonással rabolták el az intézményeket, ami miatt többen öngyilkosok lettek, száműzetést, fogságot, börtönt szenvedtek...” „... A diákok jelentkezési létszáma általában három-hatszoros...” Mi, külföldön élő magyarok, gondoskodunk, hogy a világ közvéleménye mellénk álljon, és együtt küzdjünk a Hit bátorságával és az Igazság fegyverével, „buzgón”. ÖZV. ZÜRRERNÉ SVÁJC
