Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
48 meg az artistaképzőt. Meséli: „A versenysport után megváltás volt itt minden.” Menus Csaba szintén tornászott. Szakmai kifejezéssel „forgó” volt. Időközben megerősödött, s most „tartó". A többiek csak piacosnak hívják - apja zöldséges. „Nincs az a jól jövedelmező üzlet, amit ezért felcserélnék” -jelenti ki a gazdagodni vagy porondozni kérdésekre. Dinka Attila a csapat „bohóca”. Talán ő a legerősebb ifjú a csapatban. Tudja, mire vállalkozott, hiszen a bátyja is légtornász. „O már felkészítette a szüléimét, tudomásul vették, hogy én is a cirkuszt választom.” Gáspár Károly szűkszavú, csak azt mondogatja: majd eldől, hogy viselik el egymást idegenben. Horváth Sándor a legszerényebb. Amióta az eszét tudja, cirkuszban él. Mondhatnánk: ott született, vagyis két hónapos kora óta része ennek a különös életnek. Édesanyja drótkötéltáncos, a fiú pedig mindent tud a cirkuszról. Azt is tudja: a jövőjét is csak ebben a világban tudja elképzelni. Párizs város különdíját kapta a közönség kedvence: a legkisebb Nereus, Nagy Lajos. A família minden tagja tehetséges. Édesanyja Nagy Éva, kézen egyensúlyozó. Természetes, hogy mindenhová elkíséri tizenhárom éves kisfiát. Aki ugyancsak szolgál meglepetésekkel. Most éppen azzal nevetteti meg a nagyobbakat, hogy rögtönöz. A kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel, felnőttes a vála,Mindensza: vágyam, hogy legtornász legyek!” „Miért?” „Mert az nem kunszt, hogy nyolc-kilenc karikát dobáljak. De az igen, hogy a levegőben szaltózzak.” „A gyermek zsonglőrzseni - súgja az igazgatónő. - Már most sokkal többet tud, mint a többiek. Nagy ígéret!” Több mint negyven esztendeje működik az Állami Artistaképző Intézet. Tanárai között volt például
