Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
SPORT Ilyen előzmények után szinte természetesnek mondható az a hatalmas birkózókultusz, amely az ókori görögöknél kialakult. Olyannyira, hogy a korhű „krónikák” bizonysága szerint az ókori görögöknél vitán felül ez volt a legnépszerűbb sportág. Az ókori olimpiák óta eltelt két és félezer év alatt a birkózás mindvégig megtartotta rangját a sportágak hierarchiájában. Magától értetődő módon ott van az újkori olimpiai játékok programjában is, 1904-től már nemcsak a klasszikus, a görög-római fogásnem, hanem a szabadfogás is. A magyaros virtusnak - úgy tűnik - sokkal inkább kedvez a kötöttfogás, hiszen a birkózásban kiharcolt magyar olimpiai aranyérmek többsége a görögrómai fogásnemben született meg. Bár a XX. század első felére is esett magyar birkózó olimpiai dicsőség, a nagy éremhullás azonban az ötvenes években kezdődött. Ezúttal a legnagyobbak, Hódos Imre, Szilvási Miklós, Pólyák Imre, Kozma István és a többiek között csak amolyan „középkádernek” számító Varga Jánost szeretném röviden bemutatni. Azt a Varga Jánost, aki Abonyból indult, akinek éremgyűjteményében az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyérem egyike sem hiányzik. Mellesleg 54 éves, és a sors jókora fintoraként már évek óta nyugdíjas.- Amikor viszonylag 1955-ben elkezdtem birkózni Abonyban, még mindkét fogásnemben gyakoroltunk edzőmmel, Skultéty Sándorral - emlékezett a sikereit az 57 kilós súlycsoportban elért Varga János. - Természetesnek tartottuk, hogy kötött- és szabadfogásban is otthonosnak kell lennünk. Jómagam például az 1964-es, tokiói olimpián még szabadfogásban versenyeztem, de az ottani balsiker is arra döbbentett rá, hogy az én ízületeimmel inkább a klasszikus fogásnemben kell próbálkoznom. „RAMSZESZ" ABONYBÓL INDULT EL Varga János aranyérmei későn, A tizenháromszoros magyar bajnok - akit társai csak Ramszesznek szólítottak - az 1968-as, mexikói olimpián elérte minden sportember legnagyobb célját, az aranyérmet. A birkózás az egyik leggazdagabb tradíciókkal rendelkező sportág. Egyáltalán nem véletlenül, hiszen már Krisztus előtt a 3400 körüli időkből Egyiptomban olyan sírfalak kerültek elő, amelyeken feltűnően gyakran bukkant fel a birkózás. Márpedig a tehetősek, a gazdagok leendő sírjaik falait leginkább olyasmivel díszítették, amit életük során különösen sokra tartottak... Sőt! Valóban nagyon közel volt ahhoz a bravúrhoz, ami csak nagyon keveseknek sikerült az újkori olimpiák történetében: az 1972-es, müncheni olimpián megismételhette volna korábbi győzelmét.- Amíg élek, nem felejtem el a bajor fővárosban velem szemben elkövetett igazságtalanságot! Hiába hangoztatták ugyanis a német újságok széltében-hosszában, hogy nekik nincs szükségük bírói segédlettel megszerzett első helyekre, helyezésekre, valójában azonban irgalmatlan hajtóvadászatot folytattak minden egyes pontért. Sajnos, én is egy ilyen, előre eltervezett akció áldozatául estem. A nyugatnémet Weil ellen úgy léptettek le az én 4-2-es vezetésemnél, hogy ellenfelem egyetlen akciót sem tudott rajtam megcsinálni. A klasszikus birkózás egyik óriása az életben nem vitte különösebben sokra. A képlet egyszerű: szerénysége, szakmai alázata végig megtartotta őt azon az úton, amelyen elindult, s ahol a legotthonosabban mozgott: a birkózósportban. Többször is meghivták egyegy időszakra a magyar birkózó válogatott mellé segítő edzőnek, mi- I közben maradt annál az egyesületnél, ahová Abonyból feljött a fővárosba; a budapesti Honvédnál. Egészen addig, amíg az egyik legnagyobb magyarországi sportegyesület 1989-ben meg nem szüntette legeredményesebb szakosztályainak egyikét. Azt a birkózóbázist, ahonnan világhírű birkózók kerültek ki, ahol például Varga János 1973-tól, visszavonulásától egészen 1989-ig tevékenykedett.- Szerencsére van még Magyarországon több sportkör is, ahol kíváncsiak a véleményemre, a tanácsaimra - folytatta Varga János, aki egyébként nemzetközi versenybíróként is közreműködik a birkózóeseményeken. - Amikor csak tehetem, hazalátogatok Abonyba, mert szülőföldemtől soha nem akartam elszakadni. Ráadásul nálam ezt a kötődést egy, számomra nagyon komoly elismerés is erősíti. Az 1963-ban megszerzett első világbajnoki aranyérmem után ugyanis Abony díszpolgárává választottak. Márpedig ebben a megtiszteltetésben előttem egyedül csak Kossuth Lajos részesült! JOCHA KÁROLY
