Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
KILÁTÓ Az első magyar az Újvilágban Budai Pajzsos vagy Pajzs István, humanista nevén Parmenius volt az első magyar, aki Amerika földjére lépett. 1555 táján született Budán. A protestáns ifjú a török hódoltságból vándorolt el, Heidelbergben, majd Oxfordban tanult. Latin hexameterekben megírta a 104. zsoltár változatát. Egyetemi társai és tanárai dicsérték görög-latin tudását, verselési készségét, majd bemutatták Humphrey Gilbert tengernagynak, aki egy ízben már elindult Amerika felé, de a vihar visszakergette. A brit főúr magasztaló verset rendelt Parmeniustól, hogy támogatást kapjon I. Erzsébettől az újabb expedícióra. A magyar poéta meg is írta De navigatione - A behajózásról - címmel a költeményt, amelyet 1582- ben Londonban kinyomtattak. A vers a vállalkozás hasznát ígéri: eme szándék buzgó támogatója: hadd közeledjenek immár hozzánk távoli tájak! Gilbert megkapta a királynői beleegyezést. Magával vitte az útra a magyar humanistát, azzal a feladat-Felség, légy tál, hogy Írja meg az expedíció eseményeit, és számoljon be New Found Land (Új-Fundland) remélhető kincseiről. Öt hajóval indultak el. Az egyiken lázadás tört ki, ezért visszatért. A többi négy vitorlás eltévedt a ködben, de azután egymásra talált, és befutott Új- Fundland egyik kikötőjébe. A parton, a végtelennek látszó fenyveserdők tövében apró település házai fehérlettek. St. John’s volt ez, angol, francia, spanyol, portugál halászok lakták. Függetlenek voltak, senkinek sem fizettek adót, hiszen éppen azért vándoroltak ide, mert megelégelték, hogy anyaországuk uralkodóit, /öldesurait szolgálják. Az Újvilágban új világot reméltek maguknak. A vezérhajó, a Gyönyörűség, fennakadt egy víz alatti sziklapadon. Ä halászbárkák levontatták. A helybeliek arcán azonban megfagyott az üdvözlésre szánt mosoly: a kormányosban, Clarke-ban felismerték a kalózt, aki egy évvel korábban már járt ott, és kifosztotta őket. A brit hajók heves ágyúzással fejezték ki, hogy gazdájuknak esze ágában sincs meghátrálni, de még alkudozni sem. Nem sokkal a partraszállás után Gilbert admirális - kereszttel és egy hazulról hozott röggel a kezében - kinyilatkoztatta, hogy a minden irányban hatszáz tengeri mérföldre terjedő földek és vizek azontúl az angol korona uralma alá tartoznak. A törvények ugyanazok, mint Angliában. Csakis az anglikán egyház tarthat nyilvános istentiszteletet. Az ünnepélyes birtokbavétel után hamarosan az Óvilág felé indult egy hajó. Parmenius levelet küldött vele oxfordi barátjának, Richard Hakluytnak. E latin nyelvű úti beszámoló az első, amelyet magyar ember írt Ámerikából. Szerencsére fennmaradt egy brit könyvtárban. íme, egy részlete: Az 1583-as év augusztusát töltötte csupán az expedíciós csapat Új-Fundland szigetén. Á nyár vége felé ismét hajóra szálltak. Kisebb szigetekről akartak térképet készíteni. Még ki sem futottak az Atlanti-óceán nyílt vizére, amikor hatalmas vihar kerekedett. Az Aranyszarvas fedélzetéről látták a matrózok, hogy a vezérhajót, a Gyönyörűséget oldalba kapja egy hullámóriás. A vitorlás megbillen, kicsit még dacoskodik, de aztán megadja magát, és eltűnik a mélyben. Rajta utazott Parmenius is. Tengerkutatók, lézeres fürkészek, búvárok! Ti, akik már megtaláltátok VIII. Henrik hajóját, a Mary Rose-t és a Titanicot! Ha egyszer sikerül majd rábukkannotok a négyszázkilenc éve rejtező roncsra, feltétlenül értesítsetek bennünket, budaiakat, magyarokat! Ott akarunk lenni a kiemelésé-GYÁRFÁS ENDRE FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
