Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
MÜVÉSZPORTRÉ A kertben ör cfjög bk járnak A JÁTÉKMESTER: SCHÉNER MIHÁLY Múlt év decemberében érdekes filmet láthattak a magyar televízió nézői. Szoboszlay Péter - rendező - a sokoldalúságáról, játékos szelleméről ismert (1923-ban született, most éppen hetvenéves) Schéner Mihály művészete előtt emelt kalapot ezzel az alkotással. A filmben egy ősrégi történet pereg: a születő kis Jézus elé járulnak a Három Királyok. A medgyesegyházai határon vág át a Három Király, kezükben ajándék. A Három Király egyike: Schéner Mihály... A királyok mögött sötét ruhás, piros szarvú, szemüveges ördög eregél. Ó is a kisded elé kíván járulni, fezében ajándék. A megszelídített ördögnek nevet is adott Schéner Mihály: Kukula. Azt hiszem, mindannyian szívesen élnénk olyan tüneményes tájban, mint amilyet Szoboszlay Péter filmje rögzít. Szamárhúzta kordén a művész, maga faragta játékokkal, mellette szülőfaluja, Medgyesegyháza polgármestere, Nagy Béla - és a zsivajgó, vidám gyerekek. A világ ünnepel: KÍsjézus születik. Ünnepel a táj is. Lehet ünnepi a táj? De még mennyire! Legtöbb táj szépségét az emberi közösségek által kisugárzott érzések visszfénye adja. Schéner Mihály pesthidegkúti házában beszélgetünk, a görög táj szépsége is szóba kerül.- Görögországban sem voltak szebb tájak, vidékek, mint nálunk. Az olimpiák, az ünnepek, a kultikus szertartások tették széppé ezeket a helyeket. Nagyon szeretem a görögöket - mondja a hetvenéves művész. - De mutatok egy fényképet a szülőfalum környékéről. Olyan, mintha a nagybányai iskola valamelyik híres mestere festette volna. * A tájakat az ember szelleme szenteli meg. Schéner Mihály furcsa, de érzékletes fogalma gyakran visszatér a beszélgetéseinkben. A kultikus játékosul azt jelenti, hogy a játék öröm - és az öröm, a derű: szent. Amikor évről évre eljátsszuk, hogy Kisjézus születik, akkor ennek a játéknak az ezeréves szertartásában a hit öröklődik át... Már kisgyermekkorban, amikor még csak a játék képes lekötni a zsenge tudatot. A játék végigkíséri életünket, és egyszer mindannyian rádöbbenünk végzetes komolyságára. A játék: szentség. Az emberi kultúra leglényegesebb igazságai közé tartozik ez a felismerés. Azokban a korokban, amikor az emberiségnek még egységes világképe volt, a játék szentsége előtt mindenki behódolt. A mai ember számára ez a fajta élmény: távolból felderengő emlék. Nos, Schéner Mihály heroikusán játékos erőfeszítéseinek lényegét abban a hihetetlenül erőteljes elszánásban látom, amellyel a „felderengő” - közös - emlékeinket a művészet eszközeivel tudatosítani próbálja.
