Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

KARPAT-MEDENCE „Nem merni, amit merni kell, gyalázat!” Kazinczy Ferenc Folyik az aknamunka a felvidéki magyar iskolák elszlovákosítása ér­dekében. Már a husaki hatalom ide­jén tapasztalhattunk hasonló törek­véseket, vagyis a szlovák kormány rá akarta erőltetni a magyar tannyelvű iskolákra a szlovák nyelven történő oktatás bevezetését. Azonban 1978* ban és 1984-ben a társadalmi és szü­lői összefogásnak köczönhetően ez a szándék meghiúsult. Sajnos, napja­inkban sem idegen ez a gondolat a demokratikusnak nevezett állam ve­zetőitől. A Szlovák Köztársaság kor­mányának 1991. január 26-ai, 49-es számú határozata értelmében többek között ki kell dolgozni a magyar tannyelvű iskolákban a tantárgyak szlovák nyelven való oktatásának le­hetséges módozatait, és 1993/94-ben szorgalmazni kell a kísérleti megva­lósítást a kiválasztott iskolákban. Ki­látásba helyezték az ún. „alternatív” alap- és középiskolák létesítését, ahol már a szaktantárgyakat szlovákul ok­tatnák. Mindez komoly veszélyt je­lenthet a szlovákiai magyarság szá­mára, hiszen magyar diákságunk anyanyelvűnk, kisebbségi létünk, kultúránk megmaradásának legszi­lárdabb biztosítéka lehet. Ezért szük­ségünk van bátor, felelősségteljes pe­dagógusokra, akik minden hely­zetben tudják, hogy mi a teendőjük. 1990-ben alakult meg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége - „a szlovákiai magyar nemzetiségű pedagógusok és oktatásügyi dolgo­zók demokratikus elveken alapuló, független és nyitott szakmai érdekvé­delmi szervezete, amely a szlovákiai magyarság sajátos oktatásügyi érde­keit képviseli”. A Szövetség megbí­zott elnökével, Lovász Gabriellával az aktuális teendőkről beszélgettem:-Az év elején Pozsonyból Komá­romba költözött az SZMPSZ Közpon­ti Irodája. Mi indokolta a székhelyvál­toztatást ?- Egyrészt az a tény, hogy elnö­künk, dr. Pukkai Lászfó alkotói sza­badságra ment. A helyettesítésével kapcsolatban szóba jött személyek közül senki sem vállalhatta a Po­zsonyba való költözést. Örömmel fo­gadnánk mindennemű támogatást, ezért közlöm címünket: SZMPSZ Központi Iroda, Villanytelep út 2. P. O. BOX 100., 945 01 KOMARNO 1. Sajnos, megalakulásunkkor azt a fel­tételt szabtak nekünk, hogy önellátók leszünk.- Röviden szóljon a Szövetség tevé­kenységéről!- Nehéz lesz dióhéjban elmondani a teendőinket. Éppen a járási konfe­renciákra készülünk, ahol pontosíta­ni fogjuk taglétszámunkat (kb. 4000 fős), új tagsági könyveket adunk ki, tisztázzuk egyes szerveink jogkörét, tervezzük egy oktatáspolitikai cso­port létrehozását, amely rugalmasan reagálhatna a felmerülő problémák­ra. Sajnos, jelenlegi személyi és anya­gi feltételeink korlátozottak. A peda­gógusok társadalmi munkában vál­lalják a feladatokat. Nincs magyar nyelven folyó szakmai továbbképzés, hiányoznak a módszertani segéd­anyagok. Ezt az áldatlan helyzetet próbáljuk orvosolni magyarországi segítséggel - szakemberekhez, alapít­ványokhoz fordulunk. Ezentúl a szakmai csoportok kialakulását is jobban fogjuk szorgalmazni, és szá­mukra egy-egy hetes továbbképzést szervezünk nyári egyetem formájá­ban. Igyekszünk meghonosítani az alternatív pedagógiai programokat (pl.: Zsolnai-módszert) az alsó tago­zatokon. Ennek érdekében is tanfo­lyamokat szervezünk. Az ún. NYIK (nyelvi, irodalmi és kommunikációs) programok iránt egyre nagyobb pe­dagógusaink érdeklődése.- Említette a magyar pedagógus­könyvtár létrehozását.- Ebben a bibliotékában pedagó­gusaink meglelik a munkájukhoz szükséges magyar nyelvű szakköny­veket, másrészt a diákok az egyetemi jegyzeteket. Könyvállományunk fo­kozatosan bővül, kapcsolatba lép­tünk több kiadóval, és az alapítvá­nyok is segítenek nekünk.-A Komáromi Városi Képviselőtes­tület - városi költségvetési szervezet­ként - 1992 nyarán megalapította a Komáromi Városi Egyetemet, amely menedzseri funkciót lát el a különféle konzultációs központok (a győri Apá­czai Csere János Tanítóképző Főisko­la, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola és a Soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola) között. A levelező tagozatos hallgatókat magyarországi tanárok oktatják Komáromban, majd ezek a diákok a sikeres vizsgák után Magyar­­országon kapnak oklevelet. Jelenleg mi a helyzet az egyetem háza táján?- Amíg a Schola Comaromiensis Alapítványon gyűlik a pénz, addig a város saját költségvetéséből támogat­ja az egyetemet. Már elkészültek a tervek a tiszti pavilon egyik szárnyá­nak átépítéséről, ahol helyet kapnak a tantermek. Bizakodunk...- Eközben az oktatásügyi miniszter kilátásba helyezte az általa sajátosan értelmezett „alternatív" iskolák létre­hozását. Mennyire optimista ön a ha­zai magyar oktatásügy helyzetét illető­en?- Ezek az iskolák nem igazán al­ternatív iskolák, sőt az anyanyelven folyó oktatás szempontjából egyér­telműen visszalépést jelentenek. Mé^is elképzelhető, hogy a tájéko­zatlanabb szülők ilyen kétnyelvű is­kolába fogják íratni gyermeküket. Köztudott az is, hogy a közös igazga­tású iskolákban a magyar részleg idővel elsorvadt, a pedagógiai ta­nácsülések nyelve szlovák lett. Ezt nem engedhetjük meg, ezért haté­kony felvilágosító munkát kell végez­nünk! Optimista vagyok-e? Hosz­­szabb távon igen. Nem szabad felad­ni a harcot, hogy megőrizhessük is­koláink oktatási nyelvét és színvona­lát! MISKÓ ILDIKÓ (Szlovákia)27

Next

/
Thumbnails
Contents