Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

papát Mensáros Lacival szerettem volna játszatni, de ő most az intenzíven fekszik. (Az interjúkészítést követő napon meghalt a nagyszerű művész. P. L.)- Ha együtt a csapat, nem lesz megterhelő a rendezés?- Életemben még nem rendeztem, de egy jól megírt darab mindig megmozgatta a képzelőerőmet, s nemcsak azt tudtam: mi az én teendőm, de azt is, mit kellene tennie partneremnek. De ha már a nehézségekre kérdezett: Mensáros Laci betegsége miatt A mi kis városunkban több mint fél-Szó szerint: amit mondtam. Itt, ebben a fotelban ülve, behunyom a szemem és többször végiggondolom az életemet, mit csináltam jól, hol követtem el hibát. Néhány könnyű filmszereptől eltekintve, a mérleg nem rossz: csak a szereplésért nem fogtam hozzá semmihez. Mindig az érdekelt: tudok-e valamit kisugározni. A színjátszástól is azért tartom távol magam, mert ezek a musicalek, a mostani sekélyes vígjátékok nem adnak módot a lelki párbeszédre. Az én életem úgy telt el, hogy sikerült megérinteni az embereket és talán a jóra bírni. Ma a képernyőről ömlik a vér, gyilkolnak, betörnek, megbecstelenítenek, szexeinek, s eközben

" 3

éve nem játszom. Hívnak különböző színházakba, szeretnék, ha jelen lennék a színházművészeti szövetség tanácskozásain, de én minden felkérést elhárítok. Ám tanácsaimtól nem fosztom meg a hozzám betérőt, mindenkinek készséggel állok rendelkezésére. Most egy olyan időszak köszöntött rám, amelyben jól érzem magam színház nélkül, külső lárma nélkül. Szeretem ennek a halinak a csöndjét, szívesen szöszmötölök a konyhámban, s hozzáfogtam a belső rendcsináláshoz.-Ezen mit kell értenünk?