Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
PÁLYÁZAT Kedves Gyerekek! Hazudni általában tilos, de amikor nem ártó szándékkal, hanem a vidámság kedvéért mondunk nagyot, az már szellemes játéknak számít. Játssz velünk, most hazudj, most szabad! Jelentkezzetek a jókedvű hazudozók Háry János Akadémiájára! Várjuk vidám, hihetetlen történeteiteket, meséiteket, verseiteket, rajzaitokat. Csoportosan is lehet jelentkezni. Egy iskolából vagy osztályból egyetlen közös borítékban is elküldhetitek a munkáitokat. (Címünk: Magyarok Világlapja, 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Hungary. A borítékra írjátok rá: Pitypang.) Máté László (Hajdúböszörmény) rajza Napszemüveg A negyedikes Gábor Mónika (Budapest) több „füllentős” rajzot is küldött. Egyiken például pingvinek totyognak a pálmafák alatt. Gondolom, hogy az eddig frakkosoknak becézett sarki lények a fürdőnadrágosodás irányában fognak fejlődni a trópusokon. De az igazi történelmi felfedezés - rajzban! - az, hogy a napsütés ellen földünk napszemüveget kezdett viselni (az Egyenlítő fölött hordja!). Meg vagyunk mentve. Köszönjük, Mónika. Már készül is az új történelemkönyvünk az akadémián. Címe: A jégkorszaktól a napszemüvegkorszakig. Az oroszlányi gyermekotthon harmadik osztályos tanulója, Fehér Béla olyan elefántot „talált ki”, amelynek nagy jövője lesz. A mese címének ellentmondva állítom, ez nem egy veszett ötlet, nem egy (el)veszett elefánt: Az elveszett elefánt 50 Egyszer, ahogy mentem az úton, egy olyan kicsi elefántot láttam, hogy egy gyufás skatulya hatszor akkora volt, mint ő. Felvettem, és betettem a zsebembe. Ahogy hazaértem, anyu nem engedte, hogy behozzam. Kimentem hát egy jó helyre, és ott eldugtam. Éjszaka azt álmodtam, hogy az elefántból óriás lett. Reggel aztán, ahogy megyek ki érte, nem találom sehol. Elkezdtem keresni, de egy árva lelket nem találtam. Már a huszadik éve keresem, pedig csak kilencéves vagyok. Borzasztó, ugye? Lassan a negyvenedik éve keresem, de még mindig nincs A legbiztonságosabb „öngyújtó” meg. Hogy telik az idő! Addig-addig keresem, amíg hatvanéves leszek. Ugye elhiszitek? Naná, hogy elhisszük! Azért vagyunk a Háry János Akadémián. Csupán a kilencéves nagyotmondót kell meggyőznünk arról, hogy hatvanévesen, nyugdíjba vonulása után is tovább kell keresnie a csodálatos elefántot. Mert nem akármilyen teremtmény! Ha belefér a gyufásdobozba, az azt jelenti, hogy ormányával akár meg is gyújthatja a gyufaszálakat. Úgy fog működni tehát, mint egy öngyújtó. S mivel az elefánt, mint tudjuk, teleszívhatja magát vízzel, és azt az ormányával célirányosan fröcskölheti: tüzet is olthat. Ez az elefántos gyufásdoboz tehát egyszerre öngyújtó és önoltó - tüzet gyújt, tüzet olt. Tűzszerszám, amely nem tűzveszélyes. Ennek bizony jövője van. Mindenkit lepipál vele az akadémiánk! SZÁVAI GÉZA
