Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
ÖRÖKSÉGÜNK HADISÍRGONDOZÁS Mindnyájan katonaruhában haltak meg 38 A Magyar Hadisírgondozó Szövetség megalakulásáról már adott hírt a sajtó - az Új Magyar Hírek is. Nézzük meg, mire jutottak, merre visz az útjuk! Be kell vallanom, a hadisírgondozás erkölcsi kötelessége gyerekkorom óta kísért: családi történetek anyám Józsika testvéréről, aki elesett, s még azt se tudjuk, hol a sírja... S egy emlék a 60-as évekből: kémiafizika tagozatos osztályommal rendbe akartuk rakni a Köztemető első világháborús magyar, olasz, galíciai katonasírjait. A gimnázium igazgatója hívatott. Nem riasztóan, inkább egy kissé riadtan viselkedett. Kérve kérte, hogy ne szervezzünk semmit. Becsületszavát adta: a várossal egy hónapon belül eltüntetteti a temetői dzsungelt. S így lön. Ott, akkor, diákkorom városában, a Mecsek alján. Ma már - szerencsére - számos önkormányzat, iskola, szervezet gondoz katonasírokat. Ez jó dolog: egyfajta társadalmi morál jele. Mi hát a Magyar Hadisírgondozó Szövetség igazi szerepe? Erről - azt hiszem, a legilletékesebbel - a szövetség szervezőjével és elnökével ültünk le egy eszmecserére. Poklosi Péter 1950-ben született. Szegeden szerzett tanári diplomát. Történelemtanár Székesfehérvárott, a Vasvári Pál Gimnáziumban. A hadisírgondozással hét éve kötelezte el magát. A lefasisztázástól kezdve a „Juj, de kellemetlen ez az erőszakos fráter!”-féle megjegyzésekig sok mindent megért már. De voltak, akik hozzászegődtek s vele dolgoztak a hétvégeken, vakációkban: főleg a tanítványai. Van benne valami a régi szerzetestanárok kisugárzásából.- Kedves Tanár úr! Ahányszor csak a Magyar Hadisírgondozó Szövetség munkájáról hallok, mindig utalnak a német és az osztrák testvérszervezeteikre. Miért?-Nos, történelmileg úgy alakult, hogy a győztes országokban a hadisírgondozás eleve állami feladat lett. A veszteseknél ezt társadalmi szervezetek végzik. Csakhogy Németországban, Ausztriában ezek jó hetven éve működnek - az első világháború vége óta. A miénk mindössze kétéves. Dolgozunk Magyarországon, de külföldön is, ahol csak magyar katonasírok domborulnak - vagy éppen dózerolnák el őket. Megkeressük, fölleljük őket csatornaparton, erdőszélen, roncstelepen... Meggyőződésem, hogy a végtisztesség megadása alapvető emberi kötelesség, valamint nemzeti önbecsülésünk része. S hány családot érintenek ezek az ügyek! Van a hadisírgondozásban szigorúan szakmunka is: az exhumálás, a megmaradt leletek, a „dögcédula” alapján történő azonosítás... S ehhez számos ismeret kell, amit autodidakta módon nem lehet elsajátítani! Én a német testvérszervezet támogatásával már eddig több mint ezer exhumálást végeztem. Tudja, az azonosításban egyetlenegyszer sem szabad tévedni! Természetesen előfordul, hogy csak annyit tudunk megállapítani: „ismeretlen magyar katona” - mint például a múlt héten, Aba község Fehérvár felé eső határában. Az ismeretlen katonát a székesfehérvári Katonatemetőben hántoltuk el.- A fehérvári I. és II. világháborús Katonatemető avatásán ott voltam, s emlékszem, Göncz Árpád jelentette be a Szövetség megalakulását. A soknemzetiségű temető csodálatosan esztétikus kialakításához sok pénzt adtak a német szervezetek?-Igen. Ez a temető évtizedekig el volt rejtve a bozótban. De abban, hogy ilyen, hat-hét év munkája is benne van. S tény: a tanácsházán voltak olyan tisztviselők, akiknek hol csendes, hol lobbyzó támogatásával ez az ügy már jóval a rendszerváltás előtt elkezdődhetett. Nagy támogatója s részben finanszírozója volt a Székesfehérvári Városszépítő és -védő Egyesület is. Tudja, nagyon akartam, hogy igazán ökumenikus legyen az avatást követő istentisztelet. Imát mondtak
