Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
PORTRÉ KÉT HÁZA SZOLGÁLATÁBAN A kultúra szántóvetője A hazai nyilvánosság egymás után „fedezi fel” külföldön élő nagy magyarjainkat, akiknek személyét, létét, tevékenységét közkinccsé tenni az elmúlt rendszerben nem, vagy csak alig-alig lehetett. Márpedig a kivételes adottságokkal megáldott embert agyonhallgatni nehéz. Különösen akkor, ha az ország, ahol él, kényszerből vagy önként választott második hazája felfigyel rá és megbecsüli. S nemcsak azért, mert a jövevény értékeket hozott és teremt, hanem azért is, mert egyúttal vállalni és tisztelni tudja a befogadó ország hagyományait és nemzeti értékeit. A Lengyelországban megtelepedett Lippóczy Norbert, aki idén ünnepelte 90. születésnapját, mindezek jegyében töltötte hosszú és tartalmas életét. ASzepességből származó Lippóczy család az ezerhétszázas évek közepe óta foglalkozott bortermeléssel és szállítmányozással. Tállyai pincéikből több mint kétszáz éven át származott tokaji bor a lengyel asztalokra. Átvevőik között olyan nagykereskedők szerepeltek, mint a középkori Magyarországon is jól ismert Fuggerek. A bankárfamília egyik ága Fukier néven borozót tartott fenn Varsó belvárosában - a mai Óvárosban, a piactéren a 23-as számú házban ugyanezen a néven működik napjainkban a nagy múltú borkimérés, ahol a hagyománynak megfelelően mindig lehet tokajit kapni. A lengyel kultúra prominens alakjai sem maradtak ki a Lippóczyak szállította nedűk élvezetéből: Jozef Ignacy Kraszewski például, a lengyel romantika egyik vezéralakja, írói működésének ötvenedik évfordu ójára egy derék láda tokaji kapott ajándékba lelkes tisztelőjétől, Lippóczy Nooert nagyapjától. A csalác i levéltár rokoni kapcsolatokról is árulkodik. Az ő ök sorában nem volt ritka a lengyel név, s a XIX. században két Lippóczy is ti nult a krakkói Jagelló Egyetemen: György és Péti r. Lippóczy Norbert 1926- ban került a c él-lengyelországi Tarnówl a, Bem József szülővárc sába, amely egyébként Petőfi és a lengyel tábornok I »arátságának emlékét idézen iő: Kiskőrös testvérvárosa. Édesapjával érkezett, hogy í jra megnyissa az első világ háború alatt felszámolt csalidi vállalkozás telephelyét. Megszerette az országot, az embereket, s mikor aztán a szerelem is ide kötötte, véglegesen Lengyelországban elepedett le, megalapítva ez tel a Lippóczyak „tarnów i dinasztiáját”. A második világháború kitörésekor a c alád keletre menekült a i émet front elől, s amiko alig több mint két hétül később a Szovjetunió is i ávetette magát Lengyelors 'ágra, a vörösök megszállta területen találták magukat. A családnak sikerült visszajutnia nyugatra, de Lippóczy Norbertét fölöttébb gyanúsnak találták az oroszok: magyar származású lengyel állampolgár, aki szemmel láthatóan még „burzsuj” is, nem lehet más, csak „imperialista kém”, aki ráadásul illegális határátlépést kísérelt meg... Az Ítélet nélküli „vizsgálati fogság” tizenhárom évig tartott különböző szovjet lágerekben. 1953- ban térhetett csak haza, Tarnówba. Örömmel tapasztalta: családja ép, egészséges, mi több, szeretett üvegfestmény-gyűjteménye is átvészelte a világégést. „Semper sitio” - örök sóvárgás: talán ezzel lehet a legjobban jellemezni a szenvedélyes gyűjtőket. Nemegyszer nekik köszönheti az emberiség, hogy egyetemes kultúrájának értékes darabjai fennmaradtak az utókor számára. Tarnówi letelepedése idején Lippóczy Norbert több mint ezerkötetes szőlő- és bortermeléssel foglalkozó könyvtárral rendelkezett. Egy részét édesapjától örökölte, más részét ő maga gyűjtötte még debreceni diák korában, amikor az ottani agrártudományi egyetem hallgatója volt.- Valaha össze szerettem volna gyűjteni mindent, amit szőlőről és borról írtak a világon - mondja Lippóczy Norbert. - Nem minden keserűség nélkül, de hamarosan feladtam ezt az elképzelést, mert beláttam, hogy egy ilyen gyűjtemény összeállítása szinte lehetetlen. Abban maradtam magammal, hogy csak azt veszem meg az ezzel foglalkozó könyvekből, ami a kezembe kerül. No meg közben felfigyeltem az üvegfestményekre... Valamivel azután, hogy véglegesen letelepedtem Tarnówban, útra keltünk édesapámmal, hogy végiglátogassuk azo-
