Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

PORTRÉ KÉT HÁZA SZOLGÁLATÁBAN A kultúra szántóvetője A hazai nyilvánosság egymás után „fedezi fel” külföldön élő nagy magyarjainkat, akiknek személyét, létét, tevékenységét közkinccsé tenni az elmúlt rendszerben nem, vagy csak alig-alig lehetett. Márpedig a kivételes adottságokkal megáldott embert agyonhallgatni nehéz. Különösen akkor, ha az ország, ahol él, kényszerből vagy önként választott második hazája felfigyel rá és megbecsüli. S nemcsak azért, mert a jövevény értékeket hozott és teremt, hanem azért is, mert egyúttal vállalni és tisztelni tudja a befogadó ország hagyományait és nemzeti értékeit. A Lengyelországban megtelepedett Lippóczy Norbert, aki idén ünnepelte 90. születésnapját, mindezek jegyében töltötte hosszú és tartalmas életét. ASzepességből származó Lip­póczy család az ezerhétszá­zas évek közepe óta foglal­kozott bortermeléssel és szállítmányozással. Tállyai pincéikből több mint két­száz éven át származott to­kaji bor a lengyel asztalok­ra. Átvevőik között olyan nagykereskedők szerepel­tek, mint a középkori Ma­gyarországon is jól ismert Fuggerek. A bankárfamília egyik ága Fukier néven bo­rozót tartott fenn Varsó bel­városában - a mai Óváros­ban, a piactéren a 23-as szá­mú házban ugyanezen a né­ven működik napjainkban a nagy múltú borkimérés, ahol a hagyománynak meg­felelően mindig lehet toka­jit kapni. A lengyel kultúra prominens alakjai sem ma­radtak ki a Lippóczyak szállította nedűk élvezeté­ből: Jozef Ignacy Kra­­szewski például, a lengyel romantika egyik vezéralak­ja, írói működésének ötve­nedik évfordu ójára egy de­rék láda tokaji kapott aján­dékba lelkes tisztelőjétől, Lippóczy Nooert nagyap­jától. A csalác i levéltár ro­koni kapcsolatokról is árul­kodik. Az ő ök sorában nem volt ritka a lengyel név, s a XIX. században két Lippóczy is ti nult a krak­kói Jagelló Egyetemen: György és Péti r. Lippóczy Norbert 1926- ban került a c él-lengyelor­szági Tarnówl a, Bem Jó­zsef szülővárc sába, amely egyébként Petőfi és a len­gyel tábornok I »arátságának emlékét idézen iő: Kiskőrös testvérvárosa. Édesapjával érkezett, hogy í jra megnyis­sa az első világ háború alatt felszámolt csalidi vállalko­zás telephelyét. Megszerette az országot, az embereket, s mikor aztán a szerelem is ide kötötte, véglegesen Len­gyelországban elepedett le, megalapítva ez tel a Lippó­czyak „tarnów i dinasztiá­ját”. A második világháború kitörésekor a c alád keletre menekült a i émet front elől, s amiko alig több mint két hétül később a Szovjetunió is i ávetette ma­gát Lengyelors 'ágra, a vö­rösök megszállta területen találták magukat. A család­nak sikerült visszajutnia nyugatra, de Lippóczy Nor­bertét fölöttébb gyanúsnak találták az oroszok: magyar származású lengyel állam­polgár, aki szemmel látha­tóan még „burzsuj” is, nem lehet más, csak „imperialis­ta kém”, aki ráadásul illegá­lis határátlépést kísérelt meg... Az Ítélet nélküli „vizsgálati fogság” tizenhá­rom évig tartott különböző szovjet lágerekben. 1953- ban térhetett csak haza, Tarnówba. Örömmel ta­pasztalta: családja ép, egészséges, mi több, szere­tett üvegfestmény-gyűjte­­ménye is átvészelte a világ­égést. „Semper sitio” - örök só­várgás: talán ezzel lehet a legjobban jellemezni a szenvedélyes gyűjtőket. Nemegyszer nekik köszön­heti az emberiség, hogy egyetemes kultúrájának ér­tékes darabjai fennmarad­tak az utókor számára. Tar­­nówi letelepedése idején Lippóczy Norbert több mint ezerkötetes szőlő- és bortermeléssel foglalkozó könyvtárral rendelkezett. Egy részét édesapjától örö­költe, más részét ő maga gyűjtötte még debreceni di­ák korában, amikor az otta­ni agrártudományi egyetem hallgatója volt.- Valaha össze szerettem volna gyűjteni mindent, amit szőlőről és borról írtak a világon - mondja Lip­póczy Norbert. - Nem min­den keserűség nélkül, de hamarosan feladtam ezt az elképzelést, mert beláttam, hogy egy ilyen gyűjtemény összeállítása szinte lehetet­len. Abban maradtam ma­gammal, hogy csak azt ve­szem meg az ezzel foglalko­zó könyvekből, ami a ke­zembe kerül. No meg köz­ben felfigyeltem az üveg­festményekre... Valamivel azután, hogy véglegesen le­telepedtem Tarnówban, út­ra keltünk édesapámmal, hogy végiglátogassuk azo-

Next

/
Thumbnails
Contents