Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
HAZAI KÖRKÉP Ilyenkor, tavasz közeledtén - a hosszú téli szünet után - újból kimegyünk szeretteinkhez a temetőbe. Néhanapján „közszeretteinkhez” is. A Kerepesi temetőbe indulunk leróni kegyeletünket: itt nyugszanak nemzeti nagyjaink; közöttük Kossuth Lajos. Kossuth, aki éppen százkilencven esztendeje született, és 1848. március 15-én igencsak javakorabeli ember: éppen negyvenhat esztendős. Akkor már két fiúgyermek - a hétéves Ferenc és a négyéves Lajos - édesapja, s neje várandós volt a harmadikkal, a májusban világra jött kislánnyal, Vilmával. A családi sírbolt, az impozáns mauzóleum, az egész Kossuth família végső nyugvóhelye. A Fiumei úton, a Nemzeti Panteonban sétálva, Arany János hamvai előtt elhaladva már messziről feltűnik a majd harmincméteres építmény, a díszes Kossuth-mauzóleum. Mint közelebbről kiderül: többemeletes. Az elsőn egy-egy bronzkandeláber, amelyet régebben - legalább halottak napján - meggyújtottak. Évtizedek óta megszakadt e nemes hagyomány. A második emeleten hét oszlop között mészkő szarkofág áll, fölötte, a mennyezeten, aranymozaikból - sugárözönben - a Nap jelképe van kirakva. A hét oszlopon nyugvó tetőn - legfelül - egy oroszlán mellett álló, bronzból készült szárnyas alak a győzelmet jelképezi. Ennyit ismer - többnyire - minden magyar, éljen bár határainkon belül vagy kívül. S talán még azt is sokan tudják, hogy mindez nem Kossuth Lajos temetésének évében, 1894-ben, hanem tizenöt esztendővel később, 1909 novemberében emeltetett, mégpedig akkor már igen nagy pompával. (Az Kossuth Zsuzsa - Lajos húga -, a szabadságharc „ápolónője” nem itt nyugszik, hanem New Yorkban. Emléktábla őrzi a hős asszony emlékét újratemetés tehát nem új szokás e hazában.) Az 1894-es, első temetéstől igencsak félt a császár és a M. Kir. Miniszterelnökség. Érthető ez a félelem, hiszen öt esztendővel halála előtt, 1889-ben fosztották meg Kossuthot magyar állampolgárságától. Végül is díszes, evangélikus szertartás szerinti temetés volt: a mai Deák téri templomból- akkor a Káposztás piacról- indult a menet a Kerepesi temetőbe, ahol Jókai Mór mondta a búcsúszavakat. A kormányzati idegességre jellemző a M. Kir. Miniszterelnökség leirata, amelyet a különböző tárcák minisztereihez intézett: „A miniszterelnök úr meghagyásából van szerencsém tisztelettel jelenteni azon Színes képünkön: messziről, mint egy monumentális emlékmű, emelkedik a magasba a Nemzeti Panteon műremeke, a Kossuth-mauzóleum közember tárgyában, melyben kimondaték, hogy Kossuth Lajos elhunyta alkalmából rendezendő gyászszertartásokon a királyi hatóságok, hivatalok és intézetek alkalmazottai sem hivatalosan, egyenkint, sem testületileg egyáltalán meg nem jelenhetnek. Kelt Budapesten, 1894. év március hó 24-én.” Aláírás: Tar Emil államtitkár. Tizenöt év múltán már nem tartotta veszélyesnek az udvar és a hivatal Kossuthot, „megengedte”, hogy a nemzet közadakozásból felépítse e mauzóleumot, s benne - az exhumálás után - végső nyugovóra helyezze Kossuth apánk földi maradványait. A mauzóleum építői Gerster Kálmán és liptóújvári Strobl Alajos, a szobrok Strobl Alajos munkái. A mozaikokat Kölber Dezső tervezte, a kivitelező Rőth Miksa volt. Templomi csend fogadja a mauzóleum főkapuján belépő látogatókat. Arany és türkizkék mozaikberakással, figurális alakokkal övezett kupola alatt nyugszik az alabástrommal, féldrágakövekkel díszített bronzszarkofágban Kossuth Lajos. A szarkofágot, melynek felső része félköríves, bronzból készült, pántszerű díszítmény ékesíti. És megannyi virágcsokor, koszorú, mind-mind nemzetiszínű szalaggal. Triff Viktor, a Nemzeti Panteon igazgatója mondja:- Ezrek látogatják évente a mauzóleumot. Előzetes megbeszélés alapján szakértő kísérőt is biztosítunk. Főként a fiatalok érkeznek szerte az országból és a nagyon idős emberek. De igencsak sokan jönnek Erdélyből, a Felvidékről s Nyugatról. Úgy mondják: „Kossuth apánkhoz érkeztünk” - és ekkor mi már vezetjük is őket a mauzóleum belsejébe. A bejárat és a kijárat fö-15 r
