Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
A HATÁR TÚLOLDALÁN Csoma-szobrok üzenete Húsz évvel ezelőtt Romániában, az adminisztratív területi újjászervezést követő politikai nyomás két-három lazább esztendejében, a frissen összehozott Kovászna megyében, lehetőség mutatkozott néhány, magyar vonatkozású művelődési ügy felpártolására. A Csorna Sándor szülőfalujabéliek az elsők között kezdték el a megyei művelődési vezetést ostromolni egy portrészobor felállításáért. A szomszédos Kovászna ugyanezt akarta, mondván, hogy Csomakőrös a szülőfaluja ugyan, de, lévén aprócska, eljelentéktelenedő település, botorság lenne ide helyezni a szobrot és Csomakőrös apró Cere a templomtoronyból FOTÓ: ALBERT LEVENTE nem az adminisztratív központ, az európai hírű fürdőváros elegáns központjába, ha azt akarjuk, hogy ország-világ megismerje az egyetemes kultúra kiválóságát. A szoborállítási szándék mögött régi, kovásznai sérelem is rejtőzködött: már évekkel ezelőtt gyűjtöttek egy Csorna Sándor-portrészoborra, az andezitbe faragott művet el is készítette a székelyudvarhelyi származású Orbán Áron. Haza is szállították azt annak rendje-módja szerint, de az éber hatalom leleplezte ezúttal is a magyar nacionalizmust, s az ifjúsági mozgalom városi vezetéséből eltávolította azt a túlbuzgó fiatalembert, aki a szoborállítást felpártolta. A művet pedig bevonszolták a városi KISZ-bizottság árnyékos belső udvarára és betették a régimódi épület eresze alá, ahol mellénőtt a fű, s a moha zöldje lepte be a rácsurgó esővíztől a szoborfejet. Ezt a művet kellett volna Kovásznán a nyilvánosság nagy közterére kitenni. Király Károly, Kovászna megye akkori első titkára, akinek az itt elmondandó hasonló ténykedései (is) kiváltották későbbi száműzetését, engem kért föl, megyei művelődési mindenesként, az igazságtevésre: hová kerüljön a szobor? Először elmondtam a szülőfalu melletti érveket, megtpldván azzal, hogy Orbán Áron klasszikus fogantatású kőszobra inkább kívánkozik Csomakőrös történelmi patinájú temploma és a régi épületek övezte kis térre; itt kerülhet múlt századi hangulatot is hordozó természetes harmóniába környezetével, és Csorna mai falusfelei is ezt a művészi nyelvezetet érzik magukénak inkább. De jogos a kovásznaiak igénye is. Csorna Sándor az Ángol Királyi Akadémia magasságáig és a Himalája térségeiig vitte hírét a bennünk rejlő képességeknek, és az európai műveltség számára akkor ismeretlen, belső-ázsiai kultúrszférát tárt föl. Valóban megilleti tehát Kovászna tágabb szellemi tere, a fürdőváros várható európai felfutása. Ha rajtam múlnék - mondtam -, szobrot állíttatnék mindkét helyen. Csomakőrösre a meglévő régit, mert az illik oda, Kovásznára a leendő újat, modern ihletésűt, mert ez a város ez irányba lép majd tovább. De tudom, elnézést, hogy ez marhaság. Azonos időpontban egymástól három kilométernyire senki emberfiának nem állítanak sehol a világon szobrot. Király tűnődött egy keveset, majd azt mondta: akkor
