Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
A HÓNAP A végjáték folytatódik? Kelet-Közép-Európa országaiban a rendszerváltozás eltérő ütemben folytatódik - amit másképpen úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a változásokat megelőző „egy párt - egy gondolat” hitelvének vallói és gyakorlói nem mindenütt adták fel állásaikat (mind stratégiai, mind „hivatali” jelentésben helyénvaló a szó): végjátékuk folytatódik. A végjáték történelmi szimbólumává minden bizonnyal a kommunista gigantománia emlékműve: a bősi erőmű „emelkedik”. Két „moszkvai vezérlésű” szocialista állam fogott az építéséhez, a rendszerváltozás után a magyar fél lemondott a megvalósításáról, a tétovázó szlovákok körében ismét erőre kapó régi káderek - élükön a kommunistából nacionalistává vedlő Meciar miniszterelnökkel - diadalmasnak tűnő végjátékkal többékevésbé befejezett, betonba öntött ténnyé változtatták a rémálmot. Az optimisták szerint ez még nem a végjáték - és érveléseik rendjén sűrűn emlegetik a nemzetközi fórumokat. Valóban ez a közeljövő nagy próbája: mit tesz Európa (annak nyugati fele) a változásokért. Egyelőre ami Kelet-Közép-Európában folyik, azt a következő cím alá lehet vonni: önrendelkezési játszmák Igen, a cím, a kifejezés pontosan fedi a folyamatokat. Az önrendelkezés elvi, filozófiai és jogi ismérvei korántsem egységesek - mégis mindenki rájuk hivatkozik. Azaz, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, ahogy számára előnyösebb. A szlovákok „önrendelkeznek”, kiválnak Csehszlovákiából, de érvelésük szerint a felvidéki magyarok nem önrendelkezhetnek, mert közösségük nem nép, csupán nemzetiség. Romániában az Erdély szó használatát is megtiltották, mondván, megtévesztő az egységes Románián belül „tájegységeket” elkülöníteni. Régiónkben tehát divat az állami önrendelkezés - az államiság rendszere pedig a világháború után kialakult állapotokat rögzíti. Népek, népcsoportok nem önrendelkezhetnek, aminek egyenes következménye, hogy a nem „nemzeti”, hanem „helyi” vagy „társadalmi” érdekű autonómiák sem alakulhatnak ki. így aztán afféle szeútja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló etnikai és más jellegű közösségi önkormányzat utal arra, Európa működő demokráciáiban ez a gyakorlat sikerés. A Nyilatkozat okosan utal a nemzetközi helyzetre is: „Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzeti kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenően új dimenziókat nyer, és ma már az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője.” A Nyilatkozat heves vitákat váltott ki a román politikai életben. De ezúttal - már - akadtak józan román elemzői is. Az önrendelkezés újszerű fogalma tehát minden bizonnyal meggyökerezik a régió politikai gondolkodásában - egyszer talán a gyakorlatában is. Érdekek útvesztői Érdemes arra is utalni, hogy az RMDSZ küldötteinek kolozsvári tanácskozásán is heves vitákat kavart a Nyilatkozat. Külön bizottság alakult az eredeti szöveg átfogalmazására. A szöveg fölött vitatkozókat táborokba próbálta sorolni a sajtó - minden bizonyrencsejátszmák közepette él a régió polgára - nem pedig demokratikus, egyetemesen meghatározott, egyértelmű játékszabályok vezérlik az életét. Ami a kisebbségi magyarokat illeti, „szerencsejátékterük” is rendkívül szűk ebben a helyzetben. Politikai aktivitásuk - hetven éve! - abban merül ki, hogy egyik vagy másik többségi pártot (koalíciót) támogassanak, a hála, a belátás, a viszonzás reményében. Hiszen nemzeti kisebbségi párt sosem kerül hatalomra, sosem alakíthat kormányt. Nos, ebből a csapdából tört ki (hetven év óta először) a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége október 25- én, Kolozsváron elfogadott Nyilatkozatával. „Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszázéves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban. Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés 12
