Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
I an, hogy szegény az eklézsia? Nem, nem ezt mondja a parlament elnöke. Az elhangzott mondat egy találó rögtönzés, akár a forgatókönyvbe is bekerülhetne. Ám az Országgyűlés elnöke - itt és most - szigorúan ragaszkodik a forgatókönyv szövegéhez. Mielőtt még Szabad György megszólalna, el kell mondanom: az Uborka stábja - hurrá, kezdődik a tanév! - a Madách Gimnáziumban ütött tanyát. Az is-Én egy jó ideje már az utóddal foglalkozom.” Poén poént követ. Mindenki - úgymond - veszi a lapot. Kimondva, kimondatlanul, értik egymást. A karikatúra közegében egy nyelven beszélnek. De vajon a demokráciában szükségünk van-e az ilyenfajta összekacsintásra? A politikus karikírozott bábfigurája vajon bevonható-e valamilyen igazságtételbe?- Ha pusztán a kérdések rű. Úgy is fogalmazhatnánk: emberközelbe kerülnek a politikusok. Jókedvvel derülünk gyarlóságaikon. Nálunk békésen megférnek az egymásra acsarkodók. Egy padban ülnek a különféle pártok képviselői. Mi a humor nyelvén vagyunk békeszerzők. Az Aladdin Stúdió alkotói nem tagadják: ügyelnek a „kényes egyensúlyra”. Arra, hogy „se ide, se oda ne húzzanak”. Arra, hogy szándékosan senkit meg ne kolásdi mindig hálás témája a humoristáknak. Kiváltképpen, ha hazánk jeleseit „vizsgáztathatják”. Nézzük csak a jelenetet: Szabad György - mint osztályfőnök: „A történelmet az idén teljesen új alapokra helyezzük. Kezdjük az egészet a honfoglalással. Csurka Pisti, sorold fel a honfoglaló hét vezért! Csurka - az osztály esze: Álmos, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm.- Kihagytad az Elődöt!- Kit érdekel az Előd? felett töprengenénk, gyorsan eljárna fölöttünk az idő - morfondírozik a forgatás szünetében Szilágyi András vezető szerkesztő, a politikusok szájába adott szövegek írója. Emberi gyarlóságunkhoz hozzátartozik: szívesen kikacagjuk a hatalmasságokat. Ez belefér a demokrácia játékszabályaiba. A rádió, a televízió jóvoltából a történéseket nyomon követhetjük. Ám ebben az ellentmondásos idegen világban nem tudunk tájékozódni. Az „Uborkában” minden olyan egyszesértsenek. Mert tudják: illékony e sajátos műfaj szellemisége, ha pusztán a napi politikára épit. A politikusok „feldobják” a poénokat, a tévések pedig lazán leütik azokat. A hazai televíziózásban eleddig hiánycikknek számító politikai jellemábrázolást szeretnék megteremteni. Sietősen kijelentik: pártállástól függetlenül. Ez a műsor külhoni rokonainál szelídebb. Talán ezért irigylik társaikat azok, akik kimaradtak. Az Uborka című televíziós karikatúra-műsort mini
