Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
ner követte. 1839-ben - majd később többször is - Liszt Ferenc. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején itt ülésezett az első népképviseleti országgyűlés: 1848. július 11-én például itt mondta el Kossuth Lajos nevezetes megajánlási beszédét a magyar honvédség felállításához szükséges pénz biztosításáról. De itt szólalt fel Deák Ferenc és Széchenyi István is. Mindez bizonnyal elegendő ok volt arra, hogy aztán 1849 májusában, Buda ostromakor, Hentzi osztrák generális rommá lövesse az épületet: ágyúival a budai Várból lerombolta Pollack Mihály klasszicista alkotását. Négy évig állt rom a Redoute helyén, amikor 1853- ban Hild József megbízást kapott egy új vigalmi épület tervezésére. Újabb öt év elteltével Feszi Frigyest bízták meg azzal, hogy vizsgálja felül Hild József terveit. Ő lett tehát a második Vigadó tervezője, aki a magyar romantikus építészet legegyénibb remekét hozta létre. (A költségeket 400 ezer forintban szabták meg, de végül is több mint 800 ezerre rúgott az építkezés summája.) 1865 januárjában nyílt meg másodszor a Vigadó, fényes ünnepi bállal. Az első látogatókat páratlan látvány fogadta. A gazdagon aranyozott négy főcsillár, amely egyenként 102 gázlánggal égett és amelyek Feszi Frigyes tervei alapján Bécsben készültek el, valóban pazarlóan ontották a fényt. De ezek mellett még 32 kisebb csillár világított a palota különböző helyiségeiben. Az első zenei esemény március 25-án Beethoven IX. szimfóniája volt Erkel Ferenc vezényletével; augusztus 15-én pedig Liszt 34 Ferenc vezényelte Szent Erzsébet legendája című oratóriumát. A zenei bemutatkozások olyan kitűnő művészek közreműködésével zajlottak, mint például Wagner, Saint-Saéns, Brahms, Richard Strauss, Bartók és Kodály. 1865-ös második megnyitásától kezdve, egészen 1945-ig a Vigadó gyakran adott helyet fényes bálnak, vidám farsangi táncmulatságnak. Ám a második világháború nem kímélte a Duna-parti palotát sem. Budapest ostromakor súlyos bombatalálatok érték az épületet, amelynek tetőzete csaknem teljesen tönkrement, és homlokzatai is leomoltak. Megsemmisült a hatalmas díszterem Than Mór Duna, Tisza, Dráva, Száva folyókat egy-egy női és férfialakkal ábrázoló allegorikus festményével együtt. A Vigadó harmadik újjáépítésének tervei 1952-1957 között készültek el. Az építkezés 1966-ban kezdődött meg. Legelőször (a pesti Német Színház helyén), a Vörösmarty téren, a kulturális központ épült fel. Az 1972- ben megnyílt épületben több mint húsz kulturális intézmény, vállalat, szervezet kapott helyet. A második ütemben, 1974— 1980 között, a Duna-parti pesti Vigadót állították helyre: jellegében és stílusában megőrizve a Feszi Frigyes-féle hagyományokat. A homlokzat főpárkányát helyettesítő, gazdag ornamentikájú frízmezőben fejek, illetve címerek díszítik az épületet. Ezek a Vigadó utcai oldalról a következők: Zsigmond, Mária Terézia, IV. Béla, Árpád-házi Szent Erzsébet; a homlokzat középső részén gróf Széchenyi István, Hunyadi János, Nagy Lajos, a szentkoronás magyar címer, Hunyadi Mátyás, Zrínyi Miklós, József nádor; a déli részen Szilágyi Erzsébet és Wavula Jakab (Pest első bírája): a Deák Ferenc utcára néz Árpád és Attila. A mostani Vigadó legimpozánsabb része kétségtelenül a főlépcsőház. Eredeti tervek szerint készültek el a kandeláberek is. Roppant hangulatos a külső árkádsor, amely megmaradt múlt századi formájában. Monumentális hatást vált ki a díszlépcsőházzal szembeni restaurált Than Mórfreskó, amely Argirus királyfi tündérországba való érkezését ábrázolja, valamint Lotz Károly körképfreskói, amelyek szintén ehhez a mondavilághoz kapcsolódnak. Ahogy a bécsi újévi koncertnek nincs párja szerte a világon, rövid idő alatt sikerült elérni, hogy a vigadóbeli újévi operettgála is valami egészen sajátosat s egyben nagyszerűt nyújt. A Vigadó hangversenyterme a korábbinál kisebb lett, mintegy hétszáz vendéget képes befogadni. Pódiuma lehetőséget nyújt nagyzenekarok fellépésére is... Modern stílusban épült a földszint északi részén lévő és hangulatában nagyon kedves söröző, s a déli részen található galéria, amelyben tárlatokat rendez-
