Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
jnház és Müvészfii , XT-Jffy HdíSA" fi. Altiár.) t KéruT, “ DlSZtBUD »bittáli Su>nw WimUw T*í. AVUb y hojry mindén féttelfáS *rr*. itt. Kői W*n«í»-; o*i,tnt!*« *íit«rl, P*H«I Wmdaw CV E HARSANY1 Vtatrntp ette lett az indoor Soccer ToarnAmrni ;*tó. $im«r Érni Fáy!**8* *l"2* • "**»*• **«*»«■.. ,:®*y Tibor. Modtya-} '‘«»“«V« »>>* sa (átesik a íáfcl »»frepeit. akik Mártonffy Emit feta it hl», «orfpiovei effyútt ; r«, »ki efyutea? rwuJesőj« » avM*k. tehet»éf«Mk! a mindet! tekintet ben »iker«« áaan elevenítik meg » alkoíáanak. A Teien«w* színház uj motora **** sainnátban ma Nénwtorssíághsr.. amióta a ' kezdődött meg, szövetségi* hatalmak tasksérdekei a “Ger- ütőnként msgísiHták. 5®!* With Care" ; Vas film az ind«4doai ***f Tlm« film, amely | badaágharcról é* a waahing•■ heg) történt to»i miateztffr-viitozitról ia. harmadik verseny Megbecsüli a garaat KTROIT. Mick. •*Ut*m*« értek. ' •■Sv -g-mái «tán 13 fcstífeíR I kevaiett el Z.*ékmánya «»* J •■•fVí: ín**#*- dollár vett. O*- | h*í dollár bí*t«mí#k .Átüld' ;■ h«« **»badö» bo$Máa«dk • * j «•irv*á*iR, de — »ég |( "<« AMI Mt K R A Y Old* mobile ELSŐ VERSENY TANÁCS 1*Séw«SS2k.* uMm£i ÉS TESTVÉREI KtT CYOMYdftO rWÄtltlEM« OT1 mu »uckeye ad. mm »uckei M.I WAAnRM MSI — **•. CU* MÁSODIK VERSENY rMUtaat **< DUHÍtNTMC* mindenkit magához ölel, „aki csak egy téglával is hozzájárult a Szabadság felépítéséhez...”. A fent megrajzolt téglák készítőjének a neve valahogyan kimaradt az idézett ismertetésből. Most, az újabb jubileumi számban, talán helyes pótolni az adatot. A „téglaverő” - maga is annak a második generációnak tagja - még itt van; ebben az írásban tesz tanúságot a Szabadság életének második feléről. Ezekkel a „téglákkal”, magyar és angol nyelvű kiadványokkal iparkodtam én is, mint sokan mások, egybeépíteni azt a két világot, amelyet Kohányi Tihamér annyi tűzzel, törekvéssel és tisztességgel szolgált. A másik tanú Nálam különb tanúja is van még a Szabadság nagy múltjának. Itt áll előttem. Ez a tanú átélte a lap életének minden egyes napját, viszsza 1891 őszéig, amikor Kohányi Tihamér kísérte be a szerkesztőségbe a legelső napon. A tanú névjegye: „M. Davidman & Bro., 165 William Street, New York, N. Y.” A tanú ez az íróasztal, amelyen írok. Százesztendős, a Szabadsággal kezdett dolgozni, szörnyen súlyos tölgyfából készült, hat fiókja van és középen egy lesüllyeszthető, fölhúzható betétlap, amelyen az írógépem ül. Ajándékba kaptam Clevelandből, amikor „Magyar lábnyomok” című kutatórovatom századik cikke megjelent. Kik dolgoztak ezen az asztalon 1891-ben és azóta? Alkalmatos lehetne, ha azt mondhatnám, hogy maga Kohányi kopogtatta rajta azoknak az időknek ún. „Shift-key modell” írógépét, amely egy évtizedddel előbb került a piacra. De sajnos, egy kicsit több adatom van, mint amennyi nekem kedvez. Pereytől, a lapnak az én időmbeli főkönyvelőjétől tudom - aki a kilencvenes éveiben nemrég költözött el hogy Kohányi nem tudott írógépen írni; megtanulni nem akart; csekély kivétellel minden írását ceruzával írta, hogy itt, amott radírozhasson, kefélhesse, csinosítgassa a szöveget. Be kell érnünk azzal, az olvasóknak is, nekem is, hogy magam használtam ezt az íróasztalt azokban a harmincas években. Emellől mentem el a magyar-amerikai világból oda, ahol a magyar szót nem mint mindennapi privát leckémet kellett megőriznem, de ahol az újhazai kívánalmakkal összeférhető magyar érdekeket is lehetett szolgálni. És emellől fogok megint elmenni talán oda, ahol Kohányi Tihamér az elköltözött magyarok számára szerkeszt lapot abban a szellemben, amelyet a Szabadság mindmáig híven képvisel. SZIKLAY ANDOR
