Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

fogva hősi kort éltek. Mindig próbára tette őket valami, elsősorban a „nehéz” őrségi föld. Itt csak tíz cm a humusz, aztán konok agyag következik, mely nem engedi át a vizet. Ezért a talaj gabonatermelésre alig alkalmas, de áldott kövér füvet termő rétek váltják egymást, és ott az erdő! Az erdő, a fű és a szegényes mezőgazdaság volt mindig e vidék elsőrendű éltetője. Az őrségiek nemcsak a fa értékesítésével foglalkoztak.

Legtöbb portán ma is ott van a faragóház. Ebben barkácsolt. Kifundálta a bakhátas földművelést, hátakat húzott a humuszból, hogy folyjék le a víz és mossa a barázdák agyagját. Nehéz föld ez. Itten az Alpesek éles lélegzete elegyedik Lópatkolás a mediterráni délszak fuvallatával. Dombok, szelíd, füvés lejtők-völgyek váltakoznak, a lombhullató fák megférnek az itt őshonos fenyők örökzöldjével. Gyantás zamata van a levegőnek. A századforduló óta becézve, Gyántásországnak is nevezik az Őrséget.

Századunk kezdetekor még minden őrségi parasztférfi értett az ácsmunkához és zsúpoláshoz. Ugyanis - Két patkolás az évszázados gyakorlatnak között megfelelően - a kölcsönös ■■■ besegítéssel maga építette

fel boronafalú házát és gazdasági épületeit, ácsmestereket csak a tehetősebb gazdák fogadtak épitéshez.

A népi építészet, a népi települések itteni hagyományaival ma már nemcsak a néprajz, hanem az építészettörténet is törődik. Az idelátogatók pedig kirándulás közben üdülve bővíthetik az Őrségre vonatkozó történeti és néprajzi ismereteiket.

DR. DOMONKOS JÁNOS

19