Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
HAZAI KÖRKÉP Vas megye népi építészeti szempontból az ország legváltozatosabb, sok fejlődési vonalat magába olvasztó, megőrző területe. Változatos földrajzi adottsága, történelmi múltja, etnikai öszszetétele következtében. A megye három országhatár találkozásánál található a változatos felszínű őrségi táj, hol a dombok-völgyek, fenyő- és bükkerdők, zöldellő rétek, bakhátas szántóföldek, csordogáló patakok, szeres települések nésége volt, amire okleveles nyomokon kívül régészeti leletek és szintén helynévi adatok alapján lehet következtetni. A vidék lakosságában az Árpád-kor végétől növekvő számban érkeztek az osztrák területről beköltözők. A hódoltság hadjáratai alaposan megtizedelték a középkori magyar lakosságot. A németek mellett aztán - a török elől menekülő - horvátok is részt vettek a magyar népességvesztés pótláLencsevégen a pi építészeti emlékei Árpádszeres település £orj templomok ejtik bámu-A túloldalon: Egykori dűlőutak - betonban elbeszélve latba a látogatót. Az Őrség olyan tájegység hazánkban, ahol az egykori lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él. A múlt században és a század elején Felsőőrség = Felsőőr központ és vidéke, felsőőri népsziget, a történelmi Vas megye Rábán túli területén, az Árpád-kori gyepű vidékén, a Pinka völgyében fennmaradt magyar településcsoport; míg Alsóőrség - Őriszentpéter központtal - a Rábától a Muráig terjedő rész. Egykor határbiztosító magyar lakosságú települések sora kísérte a Rábán túli országszélt. Erre utalnak az Őr-, Őri- összetételű, Lő-, Lövő tagú településnevek is. Jelentékeny vasfeldolgozó-szolgáltató népessában. A trianoni békeszerződés óta Ausztriához tartozik, mint Burgenland része. Az őrségi nép gazdálkodását sajátossá tette a szubalpin környezet. Földművelésükben szerephez jutott az égetéses irtásgazdálkodás, de településeik környezetében a nagyszámú állatállomány segítségével korán létesítettek intenzíven trágyázott szántókat. Az Őrség Göcsejjel, a Vendvidékkel együtt a szeres településmód klasszikus helye, Ahány domb, annyi szer, amely belesimul a tájba. Mindez a nép tájfejlesztő, tájat szerető, ahhoz igazodó képzelőerejét példázza. Csodálatosan kiegészül a táj a szer adottságaival. A szeres települések a történelem folyamán módosultak. Szeres település olyan közigazgatási egység, mely egymástól elhatárolódó dombhátakon, domboldalakon települt kis házcsoportokból, szerekből - illetőleg szegekből áll. Többségüket kisnemesek lakták, akiknek ősei a középkorban határőrök voltak. Településeik helyét és birtokaikat erdőkből irtották. A szerek egy része már a XII-XIII. században kialakult, valószínűleg meglévő falvak kirajzásával, magyar nemzetségi telephellyé válásával. A faluk szeresedésének folyamata a következő évszázadokban tovább folytatódott. A középkorban a szerek a dombok alsó harmadában, a mocsaras völgyek szélén álltak. A török korban felhúzódtak a domboldalakra, dombhátakra. A szeres település apró házcsoportjai állhatnak egy-két kilométerre is egymástól, de csak néhány teleknyi távolságra is. Egy-egy szeres település 5-10 szerből áll. A XIX. század első felében a házcsoportok közelében feküdtek a belterjesen művelt földek. Ezeket fogta körül gyűrűként az égetéses-irtásos művelési övezet, ahol csak gabonát termesztettek. Máig tipikus szeres településű község az Őrségben Őriszentpéter és Szalafő. Az őrség székvárosa - Őriszentpéter - nyolc szerből áll: Kovácsszer, Galambszer, Sisakszer, Templomszer, Keserűszer, Baksaszer, Alszer és Piharcszer. A Zala két partján terül el. Szereit az egykori dűlőutak fejlettebb változatai kötik össze. Szalafő hét halmon épült. Ennek megfelelően hét szerből áll, melyből négy a Zala jobb partján, három pedig a bal partján terül el: Templomszer, Papszer, Felsőszer, Pityerszer, Csörgőszer, Gyöngyösszer és Alsószer. Az Őrség építkezési kultúrájában sok az archaikus vonás, mint a kerített ház és 15
