Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
hónaiba. És még van két élő tanúja a régi szerkesztőségi életnek. Mindenki más már elment. Tanúskodás messziről Előlép valaki, aki biedermeier korabeli nyafogó szemérmeskedéssel úgy nevezhető, hogy „e sorok szerény írója”, de aki életkorának nagy súlyára való tekintettel felmenthető attól, hogy még az álszerénység rossz illatú kölöncét is vállalja. A hangvétel most első szám első személlyé módosul, mert mint esküvői formulában, „ha most nem” szólal fel, „úgy örök hallgatás” kötelezi. Színek és szagok, szereplők és epizódok úgy repdesnek körülöttem, mint cikázó muslicák alkonyaikor a Clevelandet szegélyező Erie-tó partján. Nevek és arcok elevenednek meg a messzeségből, hat évtizeddel ezelőttről, mikor a nappal a Western Reserve egyetemen, estéim és részben éjjeli óráim a „Consolidated Press” clevelandi 1435 East 12th Street alatti nagy újságházban, a szerkesztőségben, nyomdában és gépteremben teltek. Korán megtanultam, hogy Amerikában csak kétszer kell dolgozni: éjjel és nappal. Oda tekintek most vissza és ide húzom azokat, akiket ma is világosan látok, úgy, mintha a régi, budapesti „Színházi Élet” csacsogó „Intimpista” rovatát írnám. Említettem Kohányi szövetségesét a Kossuth-szobor kampányában, Csutoros Elek bácsit, akinek még a zsebéből kikandikáló bojtos pipaszárára is emlékszem, és akinek pedert bajszú, kerek, mosolygós ábrázata és gömbölyded alakja Gárdonyinak Mühlbeck Károly által megrajzolt „Göre Gábor bíró úr”-jára emlékeztetett. A tiszteletes úr be-bejárt olyan folyó közügyek megbeszélésére, amelyek valahogyan mindig a jótékony cél kiszáradó medréhez vezettek és ingyenes hirdetéseket eredményeztek nemcsak a Szabadságban, hanem a nagyvállalat német napilapjában, a „Waechter & Anzeiger”-ben is, amelynek zenekritikákat írtam lecsípett félórában. Csutoros Elek István fia katonai akadémiát végzett, rn azután lett ő is lelkész; életben JO van Cleveland közelében. De magához Kohányihoz is elég közel kerülhetek itt, mert megismertem az özvegyét és ennek öccsét, Klósz Ákost, aki a lap anyagbeszerzője volt. Kohányi, mint írtam, utolsó üzenetét Kováchy Miklós Györgynek diktálta. A Miklós név nem keresztnév: a família családi nevének része évszázadok óta. Kováchy Miklós István református lelkész, országgyűlési képviselő olyan dinasztiát telepített ide, amely tehetség, amerikai közéleti siker és magyar tevékenység terén egyedülálló az amerikai magyarság történetében. Felesége (báró Kisfaludy Lipthay lány) az én időmben még élt, özvegyen. Nyolc gyermekük: az említett György, végül a nagy Union Trust bank alelnöke; Gyula, az állam Legfelsőbb Bíróságának tagja; András városi bíró (és házi vonósnégyesem tagja); Ilona szövetségi adóhivatali tisztviselő; Adél, a Fiatalkorúak Bíróságának tisztviselője; Sarolta, a magyar kir. főkonzulátus attaséja; Mária, jótékony célú intézmények vezető tagja; és a ma is élő, csak nagyjából visszavonult ügyvéd, Ede, a Western Reserve egyetem volt tanára, évtizedekig a Szabadság jogtanácsosa, aki ügyvédi diplomás szépségkirálynőt vett feleségül (Edward fiuk jogi diplomája után orvosit is szerzett; másik fiuk, George hadnagy hősi halált halt a második világháborúban). A lap „Bakarúd”-i irodájának vezetője, Kolozsi Béla Erdélyből vándorolt egyenesen Clevelandbe, ahol rokonai éltek. Nagy és ízes szókincsű magyar nyelve 15-20 év múltán is csak talpalatnyi helyet hagyott a fránya angolnak. Béla tojáskereskedéssel kezdte: teherautót bérelt, hogy azt tojásokkal telt dobozokkal megrakva végighajtsa a két nagy magyar negyeden, megrendeléseknek megfelelően. Már a legelső napon nekihajtotta a teherautót egy még nagyobbnak. Borítsunk fátylat a helyszínre, ahonnan csak a kalapját vihette el épségben, de legalább a saját lábán. Később a Gombos által magyar filmek vasárnap esti bemutatására bérelt, 2000 ülőhelyes „Moreland” mozi alkalmi menedzsere lett Kolozsi. Ezeknek a daliás időknek ezer kínálkozó anekdotája közül egy emlékezetest nem mellőzhetek. Egy alkalommal a „Sárga csikó” került előadásra, azaz került volna, de nem érkezett meg a New York-i terjesztőtől. Szerencsére volt raktáron egy másik, szintén nagy érdeklődéssel várt film, a „Halványsárga rózsa”. Jelen voltam, amikor Béla, a kedves, mosolygó, félszeg, vékony dongájú emberke kióvakodott a színpadra, és zavart krákogás közepette jelentette, hogy „Hölgyeim és Uraim! Sajnos, hogy is mondjam, nem jött meg a »Sárga csikó«..., helyette bemutatjuk a »Halványsárga csikó«-t...”. Döbbenetes csönd után dörgő bruhaha, szék nem maradt szárazon. „Bdsők és külsők” A Consolidated vezérigazgatója a teljesen soha föl nem derített mértékig magyar származású Herbert L. Kobrák volt, állítólag Kóber Henrik, szintén állítólag Szűcs Lajos, valaha a „Chicago Tribune” rendőri riportere, mind nagyobb keretben sikeres üzletember, aki röviddel az én távozásom után országos szenzáció sötét alakja lett. Clevelandi újságsztrájk, új napilap alapításához összeomlott előkészülete és személyi konfliktus állt a dráma mögött. A nagystílű, politikailag is több irányban befolyásos Kobrák a Közép-Nyugat legtekintélyesebb napilapjának, a clevelandi „Plain Dealer”-nek vezérigazgatóját, John McCarrenst agyonlőtte és öngyilkos lett. Kobrák csak óvatosan, bizonyos mértékig beszélt magyarul, pallérozottan és akcentus nélkül angolul, a magyarságot csak suttyomban szerette, de amerikai hivatalos és üzleti körökben, ahol mint szivarozó jenki feszített, elég részletes tudomásom szerint sokat tett a magyarokért. A Szabadságot egy fiatal, budapesti, magyar-francia szakos tanárjelölt jegyezte, megszólalásig külső mása volt Tyrone Power filmsztárnak. A laptulajdonosnak, Bolgár Ervin gazdag gyógyszerésznek lánya, Adrienne budapesti látogatás során beleszeretett, gyors esküvő után magával hozta Petheő J. Pált, Petheő Attilának, a Nemzeti Színház népszerű tagjának és Honthy Han-
