Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
Bartha-Kovács Ili regénye lényegében ekkor kezdődik. Ami eddig történt - az csak afféle előzmény. „Bárkivel megtörténhetett volna.” A fordulat éve válogatott „fordulatokban” bővelkedő eseménysort indított el a tizennégy éves kislány életében. A család megkísérli követni az apát Párizsba - sikertelenül. Budapesten rekednek, kiszolgáltatva a sorsnak. A nagymama meghal, a lakásban rendszeres időközönként házkutatást tart az ÁVH, kihallgatások-Happy end A túloldalon: A város nevezetessége, a tűztorony Sopron - ahonnan évfolyamok indultak Nyugatra nak vetik alá a családfenntartó anyát. Elkezdődnek a kilakoltatások, kitelepítések. Hogy ettől megmeneküljön, Ili névleges házasságot köt. Néhány hónappal később megismeri az igazi szerelmet - és azt választja. Másfél évvel később megszületik első gyermeke. Időközben két testvérét örökbe fogadják a család barátai, édesapja legjobb barátja pedig formális házasságot köt az édesanyjával. így biztonságban van a család minden tagja, akkor, amimm m Lv% kor az „osztályellenségnek” kinevezetteket kitelepítik, amikor egyik napról a másikra emberek tűnnek el - olykor örökre. Egyetemi tanár férje mellett, harmadik gyermekével terhesen Ili - most már Szablya Jánosné -, huszonkét éves fővel beiratkozik az egyetemre. 1956 - újabb fordulópont. A forradalom forgatagában szüli meg harmadik gyermekét. A baba még csak tíznapos, amikor először vág neki a család a határnak. Férje soproni tanítványai - egész évfolyamok - Nyugatra indulnak. A tanár úrnak és családjának is sikerül végül átvergődni a magyar-osztrák határon. A család legfiatalabb tagja - Lajoska - ekkor már három hetes baba: ő a magyar ’56 legfiatalabb menekültje - képét a Life magazine is közli. Szablyáék végül Amerikában kötnek ki. Együvé rázódnak a soproni diákok és tanárok. A kitartó, szívós munka évtizedei következnek. Bartha-Kovács Ili miközben gyerekeket szül, folytatja egyetemi tanulmányait, nyelvvizsgákat tesz, szakadatlanul ír, fordít. Most éppen a Hungary International című időszaki kiadványt szerkeszti, amellyel az amerikai-magyar kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését szeretné elősegíteni... Erről a huszadik századi magyar leányregényről sok mindent el lehetne, el kellene mondani. Én csupán annyit akartam „közhírré tenni”, hogy: létezik. Ha maga a történet nem az a kimondott „leányregény”, a vége azért mégiscsak a boldogságról szól. A „hősnő” hét gyermeke és tizenkét unokája körében töretlen alkotókedvvel megáldva végzi a munkáját. Én pedig reménykedem: életregényét egyszer magyar fordításban is olvashatjuk. Sz. G.
