Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
PÁLYÁZAT 42 A Előző számainkban beszámoltunk arról a pályázatról, amelyet a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal közösen szervezett az Új Magyarország című napilap. A pályázaton a Magyarok Világlapja is kiosztott húsz különdíjat (egy évre szóló előfizetés a lapunkra). A díjazottak munkáiból újabb két írást adunk közre. Egyik szerzőnk, Dornescu Adrian anyanyelve szerint magyarnak vallja magát, bár édesapja román nemzetiségű. A vajdasági Deli Judit is „kettős" nyelvi környezetben él. Érdemes odafigyelni, miként nyilatkoznak meg írásaikban a konfliktusövezetekben felnövő magyar gyerekek. (Á szerk.) Jogom van a holnapra! felnőttek többsége azt állítja, hogy a gyerekeknek nincs joguk semmihez. Pedig ez nem így van. A gyerekeknek éppen olyan jogaik vannak, mint a felnőtteknek. Sőt, talán több is. Elsősorban jogunk van azt mondani, hogy a holnap: a miénk! A miénk, és nem a felnőtteké és az öregeké. Nem kell messzire mennünk, országunk helyzete a mintakép. Meggondolatlan emberek hada rombolja le országunk városait, falvait, parkjait s az eddig törvényesen védett területeit. Miért? Nemrégen építették fel véres küzdelmek között az országot, s máris egyenlővé tennék a földdel. Nem szabad, hiszen mi fogunk itt élni, nem az öregek. Ők úgyis nemsokára - szépen mondva - „elmennek”, s őnekik is arra kellene gondolniuk, hogy az öregkoruk minél szebb és békésebb legyen. A népeket egymás ellen uszítják. Az emberek eddig békésen megvoltak egymás mellett. Évszázadokon át éltek együtt, szokásaikat átvették egymástól. Szinte egyformán készítenek el minden ételt. Recepteket adtak át a konyhák egymásnak. Segítettek, ha valaki bajban volt. Használták egymás nyelvét. Nem azt nézték, hogy ki milyen nemzetiségű, hanem azt, hogy milyen ember. Jó-e vagy rossz. De ma ez nem így van. Valamelyik buta ember, aki talán csak az orráig lát el, vagy még addig se, szidja a más népet: ilyenek, olyanok! Megesik számtalanszor, hogy lopnak, csalnak, hazudnak és ölnek az emberek. Ilyen mindig volt, és sajnos lesz is. Mindenféle nemzetiségű ember követhet el bűnt, lehet német, angol, szlovák. Ha valaki rossz ember, az nem jelenti azt, hogy a nemzetiség, ahonnan származik, az is olyan, mint ő. Ami a nyelv használatát illeti, mindegy, hogy magyarul vagy szerbül beszélünk, az a fontos, hogy megértsük egymást. Egyik nyelv tudása sem árt. Ahány nyelvet beszél valaki, annyi ember. Sok szülő megvonja gyerekétől a zsebpénzt. Azzal az indokkal, hogy most nehéz idők vannak, nincs pénz. Ez igaz, de akkor is... Igazán egyszer-kétszer lemondhatnának a szülők a szenvedélyükről. Lehet az kávé, sör, cigaretta, akármi. Ha hónaponként 2 dobozzal kevesebbet szívnának el, az is elég lenne. Persze, megértem a felnőtteket. A fizetésük igen alacsony, sőt, majdnem semmi, s akkor jövünk mi - effajta követeléssel: hol a zsebpénz? Meg lehetne oldani. A fiatalok összefognának csoportosan, és elmennének a határba dolgozni. Kapálni, aratni. A gyümölcsösökben a fákat ápolni, az öreg fák heMáté László (hetedik osztályos, Hajdúböszörmény) rajza lyett újakat ültetni, a termést leszedni, és sorolhatnám estig... Milyen szép is lenne, és már megvolna a zsebpénz, amit hasznos dolgokra költhetnénk. Befektethetjük devizába, talán az a legokosabb, mert manapság a mi dinárunk nem ér semmit. Esetleg ruházatra, tanfelszerelésre. Vegyék számításba azt, hogy a felnőttek kapnak fizetést, amiért dolgoznak, miért ne fizetnének nekünk is egy kis csekélységet, a mi elvégzett munkánkért. Hiszen mi is ugyanúgy dolgozunk az iskolában és odahaza, mint ők a munkahelyeiken. DELI JUDIT (hetedik osztályos), Samu Mihály Általános Iskola, Péterréve (Kis-Jugoszlávia)
